A játékvilág megannyi alkalommal kalauzolt már el bennünket a bűn világába, elég csak a méltán híres GTA sorozatra gondolni. Bár nem győzzük hangsúlyozni, hogy a bűnözés rossz dolog és nem szórakozás tárgya, a játékok esetében ennek pont az ellenkezője kerül bebizonyításra. A valósághűségre való törekvés csak extra izgalmakat kölcsönöz, mivel tényleg úgy érezhetjük, hogy tilosban járunk, és valami aljas rossz dolgot követünk el, pedig csak játszunk.
A Byterunners csapata is ezen filozófia mellett kiállva hozta el nekünk a Drug Dealer Simulatort még 2020-ban, és igen sok embernek megfogta a fantáziáját. A játék némileg korlátolt technológiai háttérrel indított, a játékmenettel is voltak gondjaink, de mindent összevetve az utca rejtett drogbirodalmát remekül tálalta. Így aztán nem is csoda, hogy a második rész elkészült, és lelkes tábor fogadta azt a megjelenésekor. Lássuk, milyen lett a folytatás.
A drog rossz, értem?
A történet szerint nincstelen hősünk kap egy fülest, miszerint a földi paradicsomként reklámozott Isla Sombra szigetcsoportján virágzik a drog kereskedelem, ezért aztán, mint viszonylag tapasztalt fogyasztó és terítő, besegíthetnénk bűntársunknak ellátni a helyi lakosságot. A karakterünk elkészítését követően meg is csodálhatjuk a partokat, mielőtt kikötünk, és felkeressük a bunkerból átalakított labort. Na persze itt még semmi remény egy normálisan felfuttatott drog hálózatra, a labor igen szegényes, a helyiek nem ismernek még minket, és számunkra is ismeretlen a szigeti közösség.
Az első percektől kezdve a játék gondosan végigvezet a drog kereskedelem legfontosabb lépésein, egyúttal bemutatja, hogy a játék mit is tud kínálni. Rögtön egyértelműsíti, hogy itt nincsenek kiskapuk, az egészen masszív szigetvilágon nekünk kell egyedül boldogulnunk, megismerve és kihasználva a lehetőségeket. Az első munka még gyerekjáték, bár gramm cuccot kell előkészítenünk, majd a bűntársunk közvetlen ismerettségi körében lévő vevőinek leszállítanunk. Ebből még nem lesz gazdagság, de legalább megmutatjuk magunkat a helyieknek.
Az első munkát követően megtanulunk termeszteni, a learatott leveleket szárítani, szecskázni, és újra előkészíteni. Szembesülünk a labor hiányosságaival, kapunk pár telefonhívást a történet további karaktereiről, ezek közül pedig egy kifejezetten felkelti az érdeklődésünket. A helyi drog kartelek szeretnének velünk találkozni, felmérni hogy vajon ellenségek vagyunk, vagy potenciális partnerek? A válasz nem egyértelmű, hiszen nem valaki másnak jöttünk dolgozni, hanem a mi saját birodalmunkat akarjuk felhúzni. Szép szavak, tárgyalások, pár szivesség, de végül a mi saját malmunkra kell hajtanunk a vizet.
Mire végigjárjuk és megismerjük a helyi frakciókat, tökéletes képet kapunk a játékmenetről, és annak kihívásairól. A birodalmunk építéséhez szédítően sok pénz kell, de a legfontosabb a bejáratott üzletkör és hálózat. Amíg nem tudunk mi magunk előállítani alapanyagot, addig vásárolnunk kell, ehhez apró-cseprő megrendeléseket kell előbb teljessítenünk némi zsebpénzért. Ezek a megrendelők azonban türelmetlenek, időre mennek a leszállítások, ráadásul mint említettük, a pálya hatalmas, és a megrendelők igen szétszórtan helyezkednek el. Tömegközlekedéssel, kocsival, kerékpárral, vagy saját két lábunkkal kell elérni minden megrendelőt, mielőtt lejárna az idő, ráadásul előtte a kért drogokat is elő kell állítani.
Jessie! Főznünk kell, Jessie!
Tehát a Drug Dealer Simulator legfontosabb része a készlet és idő menedzsment. Ez kezdetben igen nehéz feladat, és az UI sem segít sok esetben, egy-egy megtévesztően pozícionált adattábla könnyen fölösleges túrákba csalhat bennünket. A növekedő vásárlói igényekhez baromi melós felzárkózni, de pont ez adja a játék izgalmát. Nincs fixen kikövezett út, amin járnunk kell, teljesen ránk van bízva, hogy hogyan oldjuk meg az üzlet felfuttatását.
Szép teljesítmény, ha ez sikerül, ám a drog kartelek világa véres és kegyetlen. A sziget egyes részeit más frakciók és drog kereskedők uralják, vagy legalábbis használják, és ha mi is oda visszük a termékünket, annak bizony nem örülnek. Minél nagyobb a birodalmunk, és minél több embernek lépünk a tyúkszemére, úgy szaporodnak a területünkre becsavargó konkurens bandák és terítők. Ráadásul a törvény is utólér bennünket, és rendőrrazziákra is számítanunk kell. Más szóval, meg kell védenünk az üzletünket és a vásárlóinkat.
Mindezen leírtak pedig attól lesznek igazán kihívással teliek, mert nincs körökre osztott játékmenet, vagy türelmesen ránk váró üzenetek. Minden valós időben zajlik, azonnal reagálnunk kell a legtöbb eseményre, időben meg kell érkeznünk a vevőkhöz, de közben a kender is kiszárad. Nem könnyű feladat, de baromi érdekes és lebilincselő, ahogy a játék ritkmusa magával ragad.
Sajnos azonban sok gondunk is akad a játékkal, függetlenül attól, hogy be tud rántani magával hosszú órákra. A tutorial szépen felvezeti az alap teendőket, ám az első lépések után kuszává válik, és nehezen követhetőek a teendők, illetve információk. Nem segít, hogy az UI egyes esetekben következetes, más esetekben viszont kényelmetlen, és bizonyos adatok nem egyértelműek, vagy nem átláthatóak. Nyilván ki lehet tanulni a játék ezen részét is, de egy laikus számára határozottan kellemetlen lehet.
A játékmenet tekintetében az erőltetett ritmus könnyen be tud szippantani, viszont főleg az utazás miatt sok az olyan alkalom, amikor fölöslegesen szalad el az értékes játékidő. Van tömegközlekedés, de olykor a hektikus idő és kapacitás miatt jobban megérte csak átszaladni egy-egy szigeten. Ám ez se nem szórakoztató, se nem időtakarékos, és ennél a játéknál ez kifejezetten fusztráló.
A legtöbb gondunk inkább technikai oldalról jelentkezett. Bár a játék egész jól néz ki, a sziget pofás, a falvak és kis városok autentikusak, a karakterekre sem panaszkodom, ám a bugok komolyan roncsolják a vizuális élményt. Szétcsúszó modellek, textúrák, beakadó karakterek. A saját karakterünk mozgása a legrosszabb, a parkour mozdulatok animációi 5 alkalomból 4-szer bénán és akadozva játszódnak le, vagy egyáltalán nem valósulnak meg. Random láthatatlan barikádok akadályoznak. Sokszor éreztem azt, hogy bárcsak egy izometrikus nézetű játék lenne a DDS2, és akkor nem kéne a mozgás miatt ennyi mérget lenyelni.
Hangok szempontjából is két oldala van az érmének, mert egyik részről egyes karakterek szinkronjai egészen jók, a házakból kiszűrődő hangok és zene nagyon autentikus, szinte magával ragadó hangulatot kölcsönöz. Másik oldalról pár szinkron elviselhetetlenül pocsék, ráadásul a narratív szöveg és a karakterek párbeszédei totál egybecsúsznak, nem is beszélve a hanyag hang effektekről, amik mindezeket kísérik egy mozgalmasabb jelenetben.
Ajánló
A fentieket olvasván tehát kimondhatjuk, hogy a Drug Dealer Simulator 2 minden aszpektusában némileg felemás minőséget hoz. A játék ritmusa magával ragadó, de egyes elemek miatt mégis kizökkentő. A grafika egész szép, de szörnyen sok a bug. A zenék remek fűszerei a játék hangulatának, de a legtöbb hang mégis elég igénytelen. Mindezektől függetlenül élvezetes játék a DDS2? Igen, abszolút. Akit érdekel a kartel téma, vagy simán csak szeret elmélyülni a szimulátorok aprólékos, türelmet igénylő játékában, annak a hibái ellenére is tetszeni fog a program. A téma könnyedén elviszi a hátán a Drug Dealer Simulator 2-őt, a szórakozás többi része már ránk van bízva.
A Drug Dealer Simulator 2 méltó folytatása az első felvonásnak, az új környezet és játékelemek meglévő és új rajongóknak is csábítóak. Nyersanyag és idő menedzsment, terület kontroll és egy homokszemnyi szerepjáték is szorult a programba, ami ugyan élvezetes és lebilincselő, de hemzseg a hibáktól. Ha ezeken túl tudunk lendülni, és érdekel a drog kartel téma, akkor jó szórakozásnak nézünk elébe.