Aki esetleg lemaradt volna a a Re-Reckoning fél évvel ezelőtti megjelenésről PC-n, PS4-en és Xbox One-on, akkor annak még most elmondanám, hogy ez sajnos nem egy alapoktól újraépített remake, hanem egy mezei remaster, és még annak sem túlságosan acélos, de ne rohanjunk ennyire előre.
A játék egyik legerősebb pontja a részletesen megalkotott világa, amelyet nagyrészt Salvatore bácsinak köszönhetünk. A hatalmas világ borzasztóan aprólékosan lett kidolgozva, ráadásul mi ennek a világnak egy "kisebb" szeletén, a Faelands-en kalandozhatunk. A játék története szerint éppen egy háború dúl, és a játék elején a karakterünk egy csatában rögtön el is halálozik. Ám mindenki nagy meglepetésére hősünk visszatér a halálból, ami ebben a világban igencsak szokatlan egy halandó faj tagjától. Mondanunk sem kell, hogy ez a szokatlan esemény rendesen megkavarja mindazt, amint a világ lakóik a Sorsról eddig tudni véltek.
Ám szerintem ennél tovább részletezni a sztorit eléggé nagy hiba lenne, hiszen mégiscsak egy szerepjátékról beszélünk, aminek igencsak jelentős részét a történet adja. Pont emiatt sajnálatos, hogy egy ilyen durván kidolgozott világgal rendelkező játéknak nem sikerült egy kegyetlenül erős cselekményt felvillantania, ám véleményem szerint még így sem fogja rosszul érezni magát a játékos az alsó hangon 30, de inkább 50-60 órás végigjátszás során.
Maga a játékmenet igazából nem borzasztóan bonyolult. Akadnak fő- és mellékküldetések, amelyek sajnos - főleg a Witcher 3 után - nem tűnnek túlságosan izgalmasnak. Szerencsére a különböző frakciók számára végrehajtható megbízások sokkal érdekesebbre sikerültek. Azonban nagy szerencsékre a játék harcrendszere igazán remekül sikerült, ami jó hír, tekintve, hogy a végigjátszás jelentős részében harcolni fogunk. A program ahelyett, hogy kötött kasztokat kínálna fel lehetőségnek, inkább megengedi a játékosnak a kísérletezést. Itt ugyanis szintlépéskor három képességfán (lényegében harcos, zsivány, mágus) osztogathatjuk el a kapott képességpontokat. Ez lehetővé teszi, hogy mindenféle hibrid megoldásokat hozzunk létre, így mindenki számára adott a lehetőség, hogy megtalálja magának az ideális kombinációt.
A képességeken kívül van lehetőségünk különböző mesterségeket (kovácsolás, alkímia, lopakodás, zártörés stb) elsajátítására is, amik nagyon is jól használhatóak, és már alacsony szinten is hasznosak lehetnek. Valamint a szintlépések során lehetőségünk van kiválasztani egy Sors-kártyát is, amelyek különböző bónuszokat adnak karakterünknek.
Annak ellenére, hogy vagy egy jó harc- és fejlődési rendszer a játékban, nem árt, ha a nehézségi szintet kissé fentebb csavarjuk, ugyanis a játék még normál nehézségi szinten is meglehetősen könnyű. Szerencsére a Re-Reckoning egyik legnagyobb újítása erre a gondra nyújt megoldást egy új, very-hard nehézségi szint hozzáadásával. A játék még így sem válik Dark Souls-á, ám az ellenfelek legyőzéséhez már jóval többre lesz szükség egyszerű gombpüfölésnél. Ha már az ellenfeleknél tartunk, sajnos a mesterséges intelligencia nem túlságosan okos. A legtöbbjük megrekedt a "Gork nem gondol. Gork üt." szinten, amiért kár.
Maga a nyílt világ sem tűnik annyira nyíltnak, mint amilyennek 9 évvel ezelőtt tűnhetett, mert bár a játékban bejárható világ mérete nem aprócska, mégis nagyrészt szűkebb terek összessége adja ki ezt az egészet, amiben több a cső és folyosó, mint aminek manapság örülnénk. Ez még összességében nem is túlságosan nagy gond, mert a helyszínek szerintem kifejezetten hangulatosak, de az már nehezen elnézhető, hogy minden egyes házba, vagy dungeonbe csak egy nem is túl rövid töltőképernyő bámulása után léphetünk be, ami manapság már eléggé idegesítő.
Ahogy fentebb már említettem, a remaster legnagyobb újdonsága a very-hard nehézségi mód, így ez már előrevetíti azt, hogy itt sajnos a külsőségek tekintetében sem várhatunk túl sokat. A grafikától nagyjából ugyanazt kapjuk, mint 9 éve, talán a textúrák kicsit magasabb felbontásúak. Switch-en a játék dokkolt módban 1080p-ben, vagy ahhoz nagyon közeli felbontásban, míg hordozható módban 720p-ben fut, így a képminőségre nem lehet panasz. Sajnos a teljesítmény már más tészta. Alapvetően egészen jól tartja a játék a 30fps-t, de a kicsit zsúfoltabb csaták alatt sajnos sűrűn megy a képfrissítés ennél lentebb.
Az mindenképpen a 9 éves játék javára írandó, hogy gyakorlatilag a játék egészen szinkronizált, így nem csak feliratokat fogunk olvasni a párbeszédek alatt, hanem hallgathatjuk is, az amúgy jól sikerült szinkronmunkát. Fantasy játék révén egy fontos pont a zene kérdése, és szerencsére a készítők itt is kitettek magukért. Nem feltétlenül fogjuk a zuhany alatt is dúdolgatni a zenedarabokat, de aláfestésnek tökéletesen megfelel.
Összességében a Kingdoms of Amalur: Re-Reckoning egy élvezetes, tartalmas, ám közel sem tökéletes szerepjáték, aminek a tökéletlenségein az újra-kiadás sajnos nem igazán javít semmit se. Ami jó benne az anno is jól működött, de azon kívül, hogy modern konzolokon is játszható lett, semmi újdonságot nem kap az, aki régebben végigjátszotta a játékot.
| Review score | |
| 8.1 | A Kingdoms of Amalur: Re-Reckoning egy picit felemás élmény. Adott egy nagyon jól összerakott szerepjáték, amely minden hibája ellenére egy remek élmény. De amellett nem lehet elmenni, hogy egy remasternek igencsak gyengécskére sikerült. |