Kritika: Zack Snyder: Az Igazság Ligája (2021)

 A Zack Snyder által eredetileg megálmodott Igazság ligája meglehetősen rögös utat járt meg addig, hogy végül március 18-án bemutatásra kerüljön az HBO Maxon (hazánkban az HBO Go-n).

Bevezetőmben nem szeretném nagyon részletesen érinteni ezt a gondokkal kikövezett utazást, amit Snyder és az ő víziója járt be, hiszen az utóbbi 1 évben szinte minden fontosabb filmes oldal foglakozott a Snyder Cut létrejöttének folyamatával.

Az elején annyit szögeznék le, hogy nekem minden hibájával együtt egyaránt kellemes élményt nyújtott a Man of Steel és a Batman v Superman is. Igaz, egyik alkotást se nevezném a legjobb képregény adaptációnak, de közel sem érdemeltek/érdemelnének annyi savazást, mint amit a mai napig kapnak. Kétségtelen, hogy mindkét mozi rendelkezik hiányosságokkal és emellett rossz forgatókönyvírói és rendezői húzások is tarkítják őket, viszont egyedi látásmóddal, szemkápráztató vizuális megoldásokkal és megkapó atmoszférával rendelkeznek, melyek már rögvest kiemelik őket a tucat szuperhős mozik kategóriájából.

Amire még kitérnék, az maga a stúdió (Warner/DC) szerencsétlenkedése, akik egy eredettörténet után (Man of Steel) már nem bírtak magukkal és mindenképp filmes univerzumot akartak építeni, de ahelyett, hogy követték volna a Marvel mintáját és megalapoztak volna soron következő történeteiknek, egyik pillanatról a másikra akarták meglovagolni ezt a formulát. És ennek lett az eredménye az, hogy 2017-ben mozikba került az Igazság ligája, kiherélt, összefércelt verziója, amit Joss Whedon pofozott össze a stúdiófejesek utasítására. A DC legdrágább csapatfilmjéből így lett egy orbitális nagy lebőgés, mind kritikai, mind anyagi szempontból. Ezt a bukást pedig azóta is nyögi a stúdió, hiszen önálló filmjeik egy része ugyan jól sikerült (Wonder Woman, Aquaman, Shazam), de ezek már nem igazán kötődnek egymáshoz, sőt, vannak olyan darabok, melyeket egyenesen lehetetlen elhelyezni a kontinuitásban (Joker vagy éppen a készülő The Batman).

Idén azonban megkaptuk Snyder verzióját az Igazság ligájából, ezt pedig a nemrég startoló HBO Max, az éppen tomboló koronavírus járvány és a rendkívül kitartó rajongói nyomás eredményezte. Ezt követően pedig jöhet a kérdés: Snyder munkája mennyivel sikerült jobban a ’17-es verziónál? A rövid válasz: mérföldekkel.
Ennyivel azonban kár lenne elintézni ezt a majd 4 órás szösszenetet, aminek már a keletkezési körülményeiről is hosszú tanulmányokat lehetne írni.

A történetről sokat felesleges lenne elárulni, hiszen ez a lényegesebb pontokban megegyezik a ’17-es sztorijával. Superman halott, Batman csapatot szervez, eközben pedig egy földönkívüli próbálja megszerezni magának a bolygónkon található három ősi relikviát/fegyvert. A körítés az, amiben teljesen különbözik a két verzió.
Whedon ezt az alapot a végletekig leegyszerűsítette és feldúsította lagymatag poénokkal, Snyder azonban megpróbált mindennek kellő súlyt adni. Ez nem minden esetben sikerült neki, azonban a 2021-es Igazság ligája egy sokkal logikusabb, érzelmesebb, látványosabb és nem mellékesen epikusabb alkotás lett, mint elődje.
Ami engem kifejezetten meglepett, az az, hogy a terjedelmes játékidő elég hamar elszaladt mellettem. Sehol nem éreztem azt, hogy a film unalomba fulladna, pedig érdemes megjegyezni, hogy nem egy faltól falig zúzásról van ám szó.

Snyder rendkívül sok teret ad az alaphelyzet kibontásának és amíg Whedon esetében ez az egész világmegmentős alaphelyzet és csapattoborzás egy hatalmas káoszt eredményezett, addig itt teljesen érthető az, hogy mi a célja gonosznak, mit miért tesz, ahogy arra is választ kapunk, hogy mik ezek az ősi ereklyék, milyen elven működnek és mire képesek. A mozis változatból ezek a dolgok kimaradtak, de ami talán ennél is nagyobb problémát jelentett ott, hogy a karakterek nem kaptak elég alapozást.

Ez az a pont, ahol ki kell térni arra, hogy hatalmas hiba volt a stúdió részéről úgy belevágni egy csapatfilmbe, hogy nem minden figura kapta meg az eredettörténetét. Mert hiába az eposzi hosszúságú játékidő, azért Flash, Aquaman és Cyborg megérdemelt volna egy önálló kalandot a Liga előtt, hogy ne itt foglalják össze röviden a hátterüket. Persze, Snyder-nek azért sikerült ügyesen bemutatnia őket és így nagyjából érthetőek lettek motivációik, sőt, kifejezetten erős drámai jelenetek is fűződnek hozzájuk. De ezért érződik töménynek ez a majd 4 óra, mert a főkonfliktus mellett ilyen plusz információk is tarkítják a filmet és hiába sikerültek jól ezek a részek, a cselekményt azért meg-megakasztják.

És ha már a cselekmény megakasztása. Snyder ugye azt ígérte, hogy minden benne lesz az ő verziójában, amit anno megálmodott. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy olyan képsorokkal is találkozhatunk, melyek azokat a folytatásokat vetítették elő, melyeket végül a stúdió kikukázott. Így bizonyos új karaktereknek, esetleg előrevetített történetszálaknak az égvilágon nem lett semmi értelme. Ezeket nyugodt szívvel a vágószoba padlóján lehetett volna hagyni, mert így önmagukban a filmhez se tesznek hozzá sokat.
Amik viszont hozzáadnak az élményhez, az Snyder vizualitása, az akciók koreográfiája és Tom Holkenborg zenei aláfestése.

Whedon annak idején elég csúnyán megváltoztatta a film képi világát és az összecsapásokból is sokat kihagyott, így az ő változata egy rikító színekben tündöklő hatalmas CGI-massza, ami szinte teljesen követhetetlen. Nem mellesleg behozta a fedélzetre Danny Elfmant aki egy teljesen új zenei világot adott a filmhez, amit ha rossznak nem is, de jellegtelennek és stílustalannak már annál inkább lehetett nevezni.

Snyder viszont a rá oly jellemző vizualitást visszaintegrálta munkájába, tehát rendkívül sok a lassítás, sötétebbek a képek és ez nagyon jól is áll a Ligának. A néhol kellően komorra és drámaira sikerült jelenetekhez tökéletesen passzol ez a stílus. Tom Holkenborg zenéje pedig képes egy új mélységet is adni a látottakhoz, hiszen tételei nemcsak akció-dúsak és pörgősek, de ha kell, képesek a mélyebb érzelmeket is hatásosan kiszolgálni.
Az akciók esetében jelen esetünkben is a CGI megvalósítás dominál, és ugyan helyenként nem tökéletes, de sokkal jobban működik, mint Whedon változatában. A gonosz Steppenwolf megjelenítése például kellően fenyegető és a mozgalmasabb jelenetek is jóval átláthatóbbak, élvezhetőbbek.

Amit még fontos érinteni, az a csapatdinamika. Itt jobban megismerjük a karaktereket és az ő hátterüket, mint a korábbi változatban, így ilyen téren is Snyder vágása viszi a prímet. Persze, az erőltetett poénok kikerülése azt is eredményezi, hogy kínos egysorosok helyett a szereplők közti kommunikáció komolyabb alapokra helyeződik, de ez jobban is passzol ahhoz a tónushoz, amit Snyder képvisel.

De még mielőtt az egekbe magasztalnám a rendezőt, érdemes megjegyezni, hogy így, ebben a rendkívül terjedelmes formájában sem lett tökéletes az Igazság ligája. Hiába a jobban elmélyített karakterek, a komorabb hangulat, a logikus történet és a megkapó vizualitás, azért ezekkel nem lehet pótolni azt, hogy egy ilyen nagyszabású filmet erősebb alapokra kellett volna helyezni.

Emellett a soha el nem készülő folytatásokat beharangozó jelenetek is leginkább időhúzásnak érződnek. Értem én, hogy sok rajongót lehet lekenyerezni olyan képsorokkal, ahol eddig nem látott, vagy máshogy ábrázolt karakterek bukkannak fel, ezek azonban nem viszik előre a cselekményt, inkább csak megakasztják azt.

Plusz Supermannal már Whedon se nagyon tudott mit kezdeni és ez ebben a verzióban sincs másképp. Igaz, Snyder legalább következetes az előzményekben felépített figurával és nála azért az erőviszonyok se csúsznak el a kriptoni hős megjelenésével, mint a moziverzióban. Érdemben viszont nem tesz hozzá semmit Superman alakjához, bár egy folytatásban bőven lehetett volna alapozni arra, ami ebben a filmben történt vele.

Összegezve a dolgokat, a Snyder vágás, vagy más nevén a Zack Snyder’s Justice League egy rendkívül hosszú, de igencsak szórakoztató, látványos és helyenként erős drámai töltetekkel rendelkező szuperhős kaland, ami persze nem tökéletes, de még így is reggelire megeszi a 2017-ben mozikba küldött, rommá vágott verziót.

Személy szerint örülnék, ha mégis arra kerülne sor, hogy a Warner/DC ezt a vonalat vinné tovább, de lássuk be, erre vajmi kevés az esély. Azt viszont értékelni kell, hogy ez az alkotás, így, ebben a formában létrejöhetett és akik hozzám hasonlóan szerették a Man of Steelt és a BvS-t, ebben az eposzi hosszúságú Igazság ligájában sem csalódhatnak. 

Értékelés: 8/10