Egy második rész, ami nem is igazán folytatás, mint sem remake...
Kevés olyan játék van a zombis lövölde világban, ami hosszú távon képes volt megállni a helyét a mai napig aktív játékok között. Az egyike ezek a Killing Floor. Ez egy Unreal Tournament mod volt a 2000-es évek elején, és utána egy teljes értékű játékká nőtte ki magát. Nem is csoda, mert remek fejlődési rendszert kapott, amit körökre osztva tudunk fejleszteni, és a változatos lények is üde színfoltjai a világnak. Ez (nem is meglepő módon) olyannyira tetszett a közösségnek, hogy a megfelelő összegű és idejű fejlesztések révén kaptunk egy remek folytatást, mert grafikában mindenképp, de játékmenetileg nem feltétlen hozott újat - ami nem igazán gond. Sőt.
A játék felépítését nézve - ami egy multira kihegyezett aprítás - nem igazán lehet történetileg megfelelő leírást adni az eseményeknek. Egy karakterrel vagyunk, akinek egy hang elmondja, hogy hamarosan bizonyos lények fognak ostromolni minek, és, ha ezeket a lényeket sikeresen leöljük, akkor elmehetünk egy pontra, ahol erősebb fegyvereket, és egyéb dolgokat szerezhetünk be, a még több és erősebb lény (zombi-szerű) sereg ellen, hogy aztán egy fő-fővel ”megverekedve” letudjuk az adott pályát. És igen, single-be minden ugyan ez, csak egyedül – és arányaiban csökkentve az ellenséget. Pont. Ez ennyi - de nem is kell több.
A játékmenet tehát az első részhez hasonlóan nem változott. Beállítjuk az erősségét a játéknak, illetve a ránk törő lényhullám méretét (4-7-10), és az adott pályát a sok közül. Itt sok minden változott az első rész óta, de kiegyensúlyozottság téren nincs gond a pályákkal. Ezután kasztot választunk (amiket akár játék közben is válthatunk, de akkor az addigi megszerzett loot elvész), amik a második részre így alakultak ki:
- Berserker (bár van fegyvere, leginkább szimpla eszközökkel - lapát - vagy kézzel öl)
- Commando (Kommandós fegyverek a specialitása)
- Support (Támogatási fegyverek - shotgun - használat, gyorsabb hegesztés az ajtókra)
- Medic (Van hatásos fegyverarzenálja -gyógygránát, ami lényekre nézve halálos - de elsősorban gyógyít)
- Firebug (Fegyverek tűzzel minden mennyiségben)
- Demolotion (Robbanó fegyverek használata, Ő a legerősebb damage-karakter)
- Gunslinger (Pisztolyokkal való aprítás)
- Sharpshooter (Távolsági mesterlövész, support karakter szintén, remek damage-el)
- Swat (Swat-os fegyverspecialista)
Mint látható eléggé túlsúlyban vannak az offensive karakterek, de egy ilyen világban ez talán érthető is. A megfelelő karakter kiválasztása (magát a kinézetet beállíthatjuk és minden kasztnál ugyan az marad) után jöhet a játék. A játék tehát körökre van osztva, és minden kör végén egy hang és a hozzá társuló útvonal led megmutatja, hogy találunk ilyen boltot, ahol megvásárolhatjuk a megfelelő eszközöket, vagy épp javíthatjuk a páncélunkat, eladhatunk, stb. a következő körre. Természetesen folyamatosan erősödnek a hullámokban ránk törő lények, és nem csak többen lesznek, de sok speciális lény is megtalálható bennük, amik sokat sebezhetnek találat esetén, és nehezebb is megölni őket. Az adott hullámok leverése után vár ránk egy főboss, akit tényleg nem egyszerű megölni, sőt. Már normál erősség is mellett izzasztó feladat, inkább multira kihegyezett megoldást igényel. Mindeközben persze a pályákon lehetőség van elszórt lőszereket találni, illetve fegyvereket (amiket sok egyéb mellett el lehet adni a boltokban), vagy épp páncélokat. Tudunk pénzt dobni a társaknak (ha épp olyan módban vagyunk - mert single-be sok értelme ugyebár nincs), ha épp nem állnának valami fényesen. Lehetőség van minden karakternek minimális öngyógyításra és ajtók behegesztésére is. Minden adott tehát egy jó játékra.
A játékmenetben tehát nem sok minden változott, de akad azért pár dolog. Az első és legfontosabb, hogy a pályák végén levő főellenségből több féle is van, így nem lehet mindig csak tipikusra készülni. Persze, hamar kiismerhetőek ezek is, de tudni adni egy kis pluszt. Amit még a jó pár óra játék után ki tudok jelenteni, az az, hogy a fő motívumok maradtak, és ez remek hír. ÉS még újdonságként róható fel a fegyverekhez és a ruházatokhoz való kinézet változtatás, illetve saját kinézeteket is készíthetünk dolgainkra. Kaphatunk bizonyos driveokat, amiket majd kulcsokkal kinyitva normál, vagy értékes lootolt is találhatunk (welcome to the Steam wolrd) magunknak, vagy épp el is tradelhetjük azt a Steam segítségével. A menüben levő boltban rengeteg skin vásárolható meg, de ezekből tényleg minden elérhető a játékban levő nyitogatás során, ha esetleg erre lenne igényünk. És igazából ennyi. Ha egyszerűsíteni szeretnék, akkor a játék leginkább egy grafikai tuningja az első résznek, és talán találóbb név lehetne a játéknak a Killing Floore remastered, mint az, hogy második rész.
És, ha már grafika. Meg kell hagyni, nagyon szépen kivitelezett játékról van szó, megállja helyét a mai rohamosan léptekben fejlődő látványorgánum területén. Realisztikusabb motort kapott a játék, és sokkal szebb textúrákat mind a lényeg, mind a pályákat illetően, ami nagyszerű fényelemekkel párosul. NVIDIA kártya tulajdonsoknak pedig még pár bekapcsolható funkcióra van lehetőség, ami (ha nem is nagymértékben), de hozzátesz az élményhez. Szép kivitelezés, meg kell hagyni.
A hangok terén már akkora újítás nincs. Történt pár csere a lényeknél, és a fegyvereknél is, de nagyából ugyan azok a hangeffektek szólalnak meg itt is, mint az elődben. A zenei aláfestésekben sincs igazán változás, maradt a pörgős/zúzós rock zene, ami egyben egy remek adrenalinbomba is a játékhoz. Néha jól tud jönni, ha már nem látjuk a fény a puskacső végén… ^^
| Review score |
| 8.4 | Azt kell, hogy mondjam, ez egy összességében remek játék. Igaz, nagyot változtatni nem mert, de talán nem is volt szüksége rá. Inkább mondhatni felújításnak, mint folytatásnak. |
