Egyenesen imádom a nyílt világú, építgetős és barkácsolós túlélőjátékokért, ahol a felfedezés öröme találkozik a folyamatos fejlődéssel. Az ilyen címek akkor mutatják meg az igazi erejüket, amikor egy baráti társaság ül össze a képernyők előtt, és együtt vág neki az ismeretlennek. A közös bázisépítés, a munkamegosztás, az erőforrások felhalmozása és az egymás vállvetve történő megsegítése olyan utánozhatatlan közösségi élményt ad, amit kevés más műfaj képes ilyen tisztán átadni. Az Aesir Interactive által megalkotott EverRail pontosan ezt a dobozt pipálja ki, ráadásul a megszokott receptet egy rendkívül izgalmas és friss csavarral szereli fel.
A játék története és világa azonnal megadja a megalkuvást nem tűrő, fagyos alaphangulatot. A cselekmény az Inara nevű, kietlen és jéggé fagyott exoholdon játszódik, ahol a túlélni vágyó emberiség maradékának egyetlen menedéke és mozgó erődítménye maga a vonata. A háttérben meghúzódó koncepció mélyen szorongató, mégis felemelő: a vonat nemcsak egy egyszerű jármű, hanem a túlélők közösségének utolsó bázisa. Amikor egy karakter elesik a veszélyes expedíciók során, a vonat egy másik utasa lép a helyébe, átvéve a stafétát, így a megmaradt emberi életek közvetlenül a küldetés sikerét jelentik. A sivár, hófödte tájak, az elhagyatott ipari létesítmények és a veszélyes mechanikus vagy anomális fenyegetések mind hozzájárulnak egyfajta kísérteties, megkapó atmoszférához.
A játékmenet rendkívül összetett és sokrétű, ahol a legfőbb szabály a folyamatos mozgás. A vonatunk akkumulátora ugyanis csak haladás közben töltődik, míg az egy helyben állás során rohamosan merül, így a játékosoknak állandó egyensúlyt kell tartaniuk a megállás nélküli haladás és a terepi portyázások között. Ahhoz, hogy a végére érjünk és bejárjuk Inara fagyos térségeit, a teljes működési láncot kézben kell tartanunk. Bővítenünk kell a szerelvényt újabb és újabb vagonokkal, amelyek különféle funkciókat látnak el a laboratóriumoktól kezdve a műhelyekig és a siklóállomásokig. Az alapvető túlélési elemek, mint az éhségmenedzsment és a testhőmérséklet megtartása folyamatos odafigyelést igényelnek, amit az állandó kraftolási igény kísér. A nyersanyagokért – például a ritka izotópokért és fémekért – mélyen be kell hatolnunk a veszélyzónákba, vagy akár siklóval felülről kell felderítenünk a terepet, amit a legújabb frissítések automatizált rendszerekkel, például auto-feeder szerkezetekkel tesznek még összetettebbé.
A folyamatos haladás érdekében a karakterek és a bázis fejlesztése kéz a kézben jár. A küldetések és portyák során összeszedett loot segítségével új fegyvereket, védőfelszereléseket, szerszámokat és speciális EMP-eszközöket készíthetünk a veszélyes drónok és wispek ellen. Noha klasszikus, RPG-szerű tapasztalati pontgyűjtő szintlépés helyett a fejlődés elsősorban a technológiai fán és a felszerelések minőségén keresztül érhető el, a rendszer meglepően mély és motiváló. A farming folyamatos növénytermesztést és ételkészítést jelent a szerelvényen belül, míg a lootolás az elhagyott bunkerrendszerek és az Inara felületén elszórt roncsok átfésülésére összpontosít. A játék sikeres befejezéséhez és a távolabbi régiók eléréséhez elengedhetetlen a vonat energiaellátásának precíz optimalizálása és az automata védelem kiépítése.
A küldetések felépítése és szerkezete dinamikusan illeszkedik a felfedezős túlélő műfajhoz. Ahelyett, hogy szigorúan lineáris, kötött feladatsorokat kapnánk, a küldetéseinket maga a térkép és a vonat haladási útvonala határozza meg. A központi feladatunk a bajba jutott túlélők kimentése az elhagyatott létesítményekből, akik ezt követően a vonatunk utasaivá és egyben újabb tartalék életekké válnak. Egy-egy bevetés úgy néz ki, hogy a vonat alacsony sebességre kapcsolásával vagy megállításával a csapat útnak indul, lefedezik a környező komplexumokat, kiiktatják az ellenséges egységeket, összeszedik a kulcsfontosságú modulokat, majd a siklókkal vagy gyalogosan visszatérnek a mozgó erődítményre. A küldetésciklust a dinamikus események és az anomáliák teszik igazán kiszámíthatatlanná, ami folyamatos alkalmazkodásra kényszeríti a társaságot.
Technikai téren az EverRail kifejezetten igényes és modern képet mutat, ami különösen dicséretes egy korai hozzáférésű játéknál. A grafika az Unreal Engine adta lehetőségeket kihasználva gyönyörűen jeleníti meg a szélfutta fagyos pustaságot, a dinamikus hóviharokat és a vonat fémes, ipari részleteit. A fény-árnyék hatások és a hófúvások látványa rendkívül immerzív. A hangdizájn szintén magas színvonalat képvisel: a sínpályán dübörgő kerekek fémes zajai, a süvítő fagyos szél és az ellenséges egységek mechanikus kattogása folyamatos feszültségben tartja a játékost. A zenei aláfestés finoman húzódik meg a háttérben, és mindig a megfelelő pillanatban kapcsol rá, amikor a harc vagy a menekülés drámai fordulatot vesz.
A játékot elsősorban azoknak a baráti társaságoknak ajánljuk, akik imádják a kooperatív túlélőjátékokat, és nem riadnak vissza a folyamatos logisztikai kihívásoktól és a mikromenedzsmenttől. Az EverRail tökéletes választás a közös estékre, ahol a gördülékeny munkamegosztás és a mozgó bázis ötlete teljesen új ízt ad a műfajnak.80%
