Timemelters - Teszt

Az idő manipulációja mindig is egy roppent izgalmas, és egyben szörnyen veszélyes téma volt, beszéljünk akár filmről, játékról. A milliónyi lehetőség, ami az időben való utazásban rejlik, csábító eleme lehet egy játéknak, ám ha nincs jól kiaknázva, vagy tisztességesen bemutatva annak működése, akkor inkább lesz egy üres fiaskó, semmint érdekes elem. Ez persze nem ijeszt el fejlesztőket attól, hogy próbát tegyenek, így aztán temérdek olyan játékkal találkozhatunk, ahol az idő az egyik legfontosabb fegyverünk. Time Rifters, Time Clickers, Time Warpers, amit akartok. 

Mostani játékunk is ugyanezt a lovat próbálja megülni, de a kanadai indie fejlesztő csapatnak, a háromtagú AutoExec Gamesnek ügyesen kiforralt terve van arra, hogy ezt hogyan tegye érdekesen és izgalmasan. A TimeMelters már a demónak köszönhetően megismertette magát a közönségével, az 1.0-ás megjelenéssel pedig végre kézhez kaphattuk a teljes és végleges release verziót.

A boszorkányokat elégetik

A történet szerint a fantasy elemekkel tarkított középkori hangulatú világban a boszorkányság főben járó bűn, és a legszerényebb képességekkel rendelkező varázslónőket is mágjára dobják. Így jár főhősünk is, Teagan, akit egy másik, sokkal sötétebb megjelenésű asszonnyal együtt állítanak a mágja fölé. A tömeg elborzadva várja, hogy a prédikátor szavait elnyomja a sikolyunk, ám hirtelen elszabadul a pokol, szinte szó szerint, mert démoni szörnyek rontanak rá a falura. A velünk együtt tűzre dobott asszony meghal, de a lelke összekapcsolódik velünk, szerelmünk Edwin pedig megment a haláltól. Sajnos azonban a szörnyek mindenkivel végeznek, Edwinnel is, így Teagan magára marad. Legalábbis ezt hiszi, mert hamarosan a megégetett boszorkány lelke irányítja őt, és az időben utazó önmaga segíti az első lépéseit egy úton, melyen harcba szállhat a szörnyetegek ellen.

A TimeMelters története egészen csalogató fordulatokat ígér, a felvezetés ötvözi a rajzolt és a játékbeli jelenetek animációit, így meséli el az alapszituációt, ezután szinkronizált narratíva útján folytatja a mesélést. Egy egészen kis méretű indie csapat által fejlesztett játékhoz képest a sztori tálalása meglepően kellemes, még ha nem is túl mély, és a karaktereit sem bontja ki eléggé ahhoz, hogy RPG szintű komplexitásról beszélhessünk. De egy ilyen kaliberű játéknak ez mégiscsak megér egy pirospontot. 

A tutorialként szolgáló első pálya egy menekülés, és apró lépésekben átvesszük, hogy mik a lehetőségeink a TimeMeltersben. Egy látszólag akció rpg szintjén bandukoló TPS-t fogunk látni, ahol varázslással lelövöldözzük a csúnya démonokat, vagy más képességek bevetésével állítunk csapdákat, például megigézett fák csapnak le a vonuló ellenségeinkre, vagy elementál várja, hogy mint egy torony lelövöldözze a hordát. Aztán jön a csavar, a képességeinkkel még nem rendelkező múltbéli énüknek kell utat nyitni a frissiben megtanult varázslatokkal, és itt már felmerül a kérdés, hogy hova is tart ez az egész.

Időolvasztás

Mert a TimeMelters közelről sem egy akció rpg, habár vannak ilyesféle elemei. Inkább amolyan tower defense / puzzle játéknak sorolhatnánk be, és ez a tutorialt követő első küldetéssel egyértelművé is válik. Ahogy magabiztosan kiállunk a világ problémáival szemben, egy démonok által sanyargatott városkát kell megmentenünk a közeledő ostromtól. Egy tágas terep nyílik meg előttünk, mely kanyargós útvonalakon ad lehetőséget az ellenfeleinknek bevenni a védendő területet. A varázslataink segítségével kell klasszikus tower defense módjára darálóvá változtatni a terepet, hogy a horda ne érhesse el a várost. Elzárhatunk útvonalakat, az elementálok önműködő lövegek, a fák lassítják a démonokat, és még sok más trükköt alkalmazhatunk. Nem könnyű a feladat, mert a démonok is erősek, ha elérik a karakterünket akkor instant földre tepernek, és kezdhetünk mindent elölről. 

Legalábbis kezdenénk, ha nem hívnánk segítségül a legfontosabb és legkirályabb fegyverünket, az idő utazást. Az időben utazva ugyanabba a realitásba párhuzamosan létezhetünk múltbéli és jövőbeli éneinkkel, akik ugyanazt teszik, amit mi végigcsináltunk. Szó szerint egyszerre kell lennünk több helyen, ami meglepően izgalmas puzzle játékká teszi a TimeMelterst. Ráadásul a készítők alaposan odafigyeltek, hogy ez a funkció jól működjön, így nagyon sok kényelmi segítséget kapunk, hogy követhető legyen a párhuzamos létezés, jelölések és UI elemek által, valamint kapunk egy stratégiai nézetet, ahol amolyan stratégiai játék szerűen beláthatjuk és szemrevételezhetjük a pályát, tervezgetve a következő lépéseinket. Sokszor kell úgy alakítanunk a dolgainkat, hogy egy-egy idősíkbeli énünk tervezetten meghaljon, mert apró áldozat ez, hogy a kihívásokat legyőzzük. 

Ez a komplexitás váratlan és baromi izgalmas, még ha az első pár alkalommal fejvakargatásba is fullad. Ha ráérez az ember az idősíkok közti taktikázásra, szemet gyönyörködtető eredményeket érhetünk el. Jó hír azonban, hogy ezt tovább vihetjük egy haverunkkal co-op játékmódban. 

Minőségét tekintve a TimeMelters épp csak közepes, ami indie jellegéhez képest is szembetűnő. Grafikailag egyes helyeken az effekteknek köszönhetően elfeledkehetünk a tompa késsel faragott modellekről, de a pályák üressége, elnagyolt, nyújtott textúrás méretei közel sem szépek. Az elavult grafika egy dolog, de a látványvilág sem annyira stílusos hogy később megemlékezzünk róla. A hangok és zene már jobb minőséget képvisel, habár itt sem mondanánk, hogy felcsendülnek olyan zeneszámok amik a fülünkbe másznának. Illeszkednek a játékhoz, és ez valahol elég is. A szinkron meglepően jóra sikerült, talán csak a főhős szövegei érződnek erőtlennek. De ahogy már többször is említettük, egy indie játéktól ez elismerendő eredmény. 

Ajánló

A TimeMelters a minőségét tekintve indie játékhoz képest is némileg elavultnak érződik, egyes elemeiben kellemesebb, de az összkép épp csak közepes. A játékmenet azonban olyan lehetőségeket és komplexitást rejt magában, hogy a játék összes hiányossága, szépséghibája feledésbe merül. Az idősíkokat kihasználó puzzle, a tower defense mechanika, megtoldva némi rpg-vel nagyon izgalmassá teszi a TimeMelterst. Talán a nehézsége és így a tanulási görbéje meredek lehet bizonyos játékosok számára, de aki kitart, és kitanulja az időolvasztás csínját-bínját, az nagyon jól fog szórakozni!

7.5
A TimeMelters a stílusával és témájával küzdi fel magát a zsáneren belül a figyelem porondjára, játékmenetét tekintve viszont nem hoz változást, vagy példaértékű minőséget. Egyedül nincs értelme nekivágni, barátokkal viszont remek társasjáték estéknek nézhetünk elébe a pokol meghódításának gubancos intrikáiban.

Összes oldalmegjelenítés