The Thaumaturge - Teszt

Alig vártam, hogy végre tesztelhessem a Thaumaturge című körökre osztott, taktikai-stratégiai akciójátékot. Mind látványban, mind pedig abban, hogy az egész kaland úgy van felépítve, mint egy Baldurs Gate, de ebben a hasonlatba nem nagyon szeretnék elmélyülni, mert nagyon jól tudjuk, hogy teljesen más a két játék még így is, hiába körökre osztott kalanadjátékról van szó, mindkettő játék esetében is. Nos, van az a mondás, hogy a magyarok legjobb barátjai a lengyelek. Ez a mondás meglehetősen ősrégi, hiszen nagyjából Nagy Lajos magyar király uralkodásáig kell visszamennünk, amikor még az ötletével és a házasságával perszonal-uniót alkottunk a Lengyel királysággal. Kb. Azóta ápoljuk a nagyon jó magyar-lengyel barátságot, ami lassan már 1000 éves lesz. Többek között ezért is vártam ezt a játékot, mert a cselekmény nagy része Varsót is érinti. És egy nagyon picit még közel áll a történelemhez is maga a játék háttere. Zseniális! Részemről nagyon ritka, hogy már az első bekezdésben elkezdek dicsérni egy játékot. De higgyétek el, igazam lehet, mert én nagyon élveztem a játék minden egyes aspektusát, minden egyes másodperceit, mert egy kiváló kártya-alapú roguelike szintű játékot alkottak meg a Witcher 1 Remake fejlesztői.

A Thaumaturge hőse. Wiktor Szulskival egy olyan ember, akit a büszkeség bűne határoz meg. Ez egy olyan tulajdonság (több is van neki), ami a személyiségének a középpontjában áll, és ebben a különös "alternatív" történelmi elbeszélésben a huszadik század eleji Varsóban találjuk magunkat vele. Az ilyen emberi ‘hibák’ vonzhatják a más világból származó lények figyelmét, akiket Salutornak neveznek - kegyetlen teremtmények a mítoszokból és a közép-kelet-európai népmesékből, akik a prédájukat sötét és komor árnyékként követik, felerősítve a legrosszabb "emberi" tulajdonságaikat, és sok esetben érzelmi, és gyakran erőszakos. Ezeket a kitöréseket fogja Wiktor vizsgálni ebben a rendkívül érdekes detektív-kártyaalapú RPG-ben, amelyet a The Witcher 1 Remake készítői alkottak. Wiktor szerencsére egy gazdag és híres Salutor idomár családból származik, a thaumaturgiai tudása lehetővé teszi számára, hogy fizikálisan lássa ezeket a szörnyeket, kiűzze őket az emberi házigazdájuktól, és a saját hasznára fordítsa őket. A Thaumaturge egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb aspektusa a beállítása, amely ötvözi a történelmi realizmust a mágiával.

A háború fenyegető árnyékában, ahol a társadalmi feszültségek, mint például az előítélet, magasak, a családi ügyek rendezésére irányuló küldetésünk olyan kísérteties szövetségként bontakozik ki, amely tükrözi a kor kétségbeesését, félelmét és kapzsiságát. Wiktor Szulski, aki ősi tudással és misztikus képességekkel rendelkezik, az egyik kevés ember, aki képes látni a rettenetes lényeket, amelyek a körülötte lévő emberi nyomorúságon lakmároznak. A történet során további salutorokat és emberi tulajdonsághibákat szerezhetünk, amelyek különböző mértékben befolyásolják a játékot.

A Thaumaturge eseményei nagyon is a valós történelemben gyökereznek. 1905-ben játszódik, ez az év, amikor az Első Orosz Forradalom éppen beindulni látszik, és Wiktor útjának sok mellékküldetése és apró részlete a politikai és társadalmi zavargásokra hajaz az akkori időkben. A munkássztrájkok, a parasztfelkelések, és a vallási és nemzeti megkülönböztetés mind beleszőve A Thaumaturge részletes, elbeszélő mesélésbe, ahogy a valós történelmi alakok is, mint például II. Miklós cár és a misztikus Grigorij Raszputyin. Utóbbi különösen összefonódik Wiktorral a játék során, mivel Raszputyin nemcsak azért felelős, mert Wiktor kezelni tud több Salutort, de a hatalomra jutása és kultikus központi szerep státusza is szorosan kapcsolódik a játék cselekményéhez.

Wiktor legnagyobb emberi tulajdonsága, vagyis hibája a büszkeség, amely meghatározza a kapcsolatát az első Salutorjával. Nem mintha a Salutorok befolyásolhatnák, de a játék állandóan súgja nekünk, vagy inkább figyelmeztet, hogy a büszkeségünk kicsúszhat a kontroll alól. De mi a büszkeség? Ez egy opcionálisan választható párbeszéd típus. Minél többet használjuk a "büszkeséget", annál több választás nyílik meg, de nehéz érezni a hatását. 

A Thaumaturge fő játékmenete körökre osztott kártyaalapú harcok és stratégiai elemek összessége. A Salutorok felhalmozása több stratégiai lehetőséget ad a harcban, amelynek erősségét a küldetésekkel tudjuk buffolni: felvesszük a nyomokat, harcolunk és befejezünk mindenféle mellék tevékenységet, amiért ugye temérdeknyi tapasztalatot szerezhetünk amik ugye Thaumaturgia pontokban nyilvánulnak meg. Ezeket elköltve fejleszthetjük a Salutorok képességeit.  A játék tempója olyan, hogy mindig lesz elég pontunk arra, amire szükségünk lehet, hiszen a játék olyan, hogy gyakorlatilag egy notesz elolvasása után is hatalmas mennyiségű XP-t kapunk.

Wiktor, mint thaumaturge, nemcsak felismeri a salutorokat, hanem képes használni veleszületett Észlelés képességét is, hogy kiszagolja az tárgyakra nyomott aurákat. Tehát ha megérint egy könyvet például, nemcsak megérzi, hogy ki érintette meg utoljára a könyvet, hanem azt is, hogy mit gondolt és érzett. Ez tulajdonképpen lehetővé teszi Wiktor számára, hogy egy modern Sherlock Holmes-szá váljon, aki bűntényeket és más területeket vizsgálhat, és rejtélyeket fejthet meg egyszerűen azáltal, hogy keresi és megvizsgálja a tárgyakat. Így magunkat találjuk a különböző varsói kerületek izometrikus ábrázolásában - a látvány rendkívüli. A történet tulajdonképpen Wiktor-ról szól, aki a nyomozás során összerakja, hogy hogyan halt meg az apja, kik voltak az érintettek, és miért. Mindeközben különböző frakciók játszanak, akik segítik és akadályozzák őt útközben. Harc és párbeszédek csatája a játék.

Mind ehhez hozzájárul egy nagy thaumaturgia képességfa Wiktor és salutorai számára. Minden, amit Wiktor tesz, legyen az egy dokumentum elolvasása, valami megfejtése az Észlelésével, vagy egy sikeres harc megnyerése, tapasztalatot szerez. Ha elég sokat gyűjtünk, lényegében szintet lépünk, és kapunk egy Thaumaturge Pontot, amit a képességfán költhetünk el. A fa négy részre oszlik: Szív, Ész, Tett és Szójárás-párbeszéd. A fa egyes részeinek feloldása vagy növeli a képességet az egyik területen, vagy növeli az egészséget, vagy extra harci képességeket old fel. Feloldhatunk teljesen új támadásokat vagy képességfejlesztéseket, amelyeket minden kártya-alapú támadáshoz hozzárendelhetünk. Ez tovább növeli a stratégiát a harcban. 

A Thaumaturge története szétágazik különböző utakra a döntéseink alapján, de Wiktor is megváltozik emberként attól függően, hogyan játszunk vele. Bizonyos lelki elemek és emberi hibák feloldhatók, amelyek befolyásolják, hogyan oldjuk meg az ügyeket, és további új párbeszédopciókat adnak a beszélgetésekben. Ezek az opciók mind megváltoztatják a történet kimenetelét, lehetővé téve számunkra, hogy több befejezéshez férjünk hozzá - a néha erkölcsileg kétértelmű vagy egyenesen sötét döntéseinken keresztül. A játékosok passzív megfigyelők és aktív résztvevők egy erkölcsileg kétértelmű történetben. A döntéseik nemcsak a Thaumaturge útjának irányát befolyásolják, hanem azoknak a sorsát is, akikkel találkoznak. Néhány döntés magában foglalhatja egyik feláldozását a nagyobb jó érdekében, míg mások a sötétebb vágyakba való elmerülés kínálják. Wiktor személyes hibája, a Büszkeség, kísérti őt a történet során, és egy csábító, de veszélyes eszközzé válik a történet előrehaladása közben.

Technikai rész: A játék vizuálisan nagyon szép. Wiktor felfedezés közben egy izometrikus nézőpontot használva megfelelő figyelmet fordítanak a részletekre, amikor szükségesek. Néhány fényhatás például gyönyörű, és soha nem nézett ki olyan csodálatosan talán egy játék sem, amikor a pocsolyákon, saras részeken átsétáltunk. A karaktermodellek is rendben vannak. Az audio szempontjából a szinkronszínészek példaértékű munkát végeztek, hatalmas pacsi ezért nekik. Ez elég figyelemre méltó munka, tekintve, hogy az egész sztori teljesen végig szinkronizált, annak ellenére, hogy a játék során rengeteg választási lehetőség áll rendelkezésre. Nagyon sok munkával jár az ilyen fejlesztési ciklus, amikor éppen itt tartanak az adott videojátékoknál. Minden realisztikusnak és lebilincselőnek érződik. A harc alatt játszódó kísérteties, pezsgő zene fülbemászó, és teljesen kiegészíti a játék általános hangulatát is.

Annyira elmerültem Varsóban, kíváncsi voltam Wiktor háttértörténetére és a kapcsolataira. Az út tele van fordulatokkal, és hihető, változatos karakterekkel, akiknek hűségei és tervei vannak. A harc és a felfedezés keveréke nagyon jól sikerült, mindkét aspektus úgy érződik, hogy jól épül a központi thaumaturgia mechanika köré a kaland során. A Thaumaturge kiemelkedik az összetett történetmeséléssel, a látványos roguelite kártya-alapú harcrendszerével, és a remek látványvilággal.

Review score
9.2	A The Thaumaturge egy zseniális videojáték lett, amely leginkább a történetmeséléssel és a kártya alapú harcrendszerével lesz kimagasló ebben a műfajban.