Tamarak Trail - Teszt

 

A roguelike pakli építő játékok aranykorát éljük. Ha szeretsz kártyákkal halált osztani, széles skálán mozog a jobbnál jobb felhozatal. Tamarak Trail úgy próbál kitűnni a túlzsúfolt csomagból, hogy teljesen elhagyja a paklit, szétszedi a kártyákat, és helyette dobókockát választ. Ötletnek nem tartom rossznak, ellenben hamar vontatott lesz a játékmenet.

A gyakorlatban úgy néz ki az egész, hogy egy pár halálos kockával felfegyverkezve elindulsz az ösvényen, ami tele van ellenséggel és random felfedezni való állomással. Szinte minden mozdulatod egy harcot eredményez egy felfegyverzett szörnyeteg állattal. A harc körökre osztott, az induló kockákkal alaptámadást, némi védekezést, egy csúnya vérző hatást, amely tartós sebzést okoz, valamint egy kitérést kapunk lehetővé teszi, hogy elkerüljük a támadást. Minden cselekvés állóképességbe kerül, ami egyben az életerő is. Kis mennyiségű állóképességet regenerál minden kör, és ez a mennyiség egy kicsit növekszik minden olyan kockánál, amelyet nem használsz, tehát van taktika, tudni kell nem támadni is. Láthatod, mit fog tenni az ellenfeled a saját körében, így ha támadást tervez, nem hülyeség védekezni ellene.

Ez egy remek, ha nem is figyelemreméltó harci rendszer. Ami megkülönbözteti a többi deckbuilder-től, az a kocka. Egyes erők, mint például a fent említett vérzés, csak akkor aktiválódik, ha szándékosan egymásba gurítod a kockákat, viszont a flip kockák használata több kitartásba kerül. Ez akár komplett taktikákat tehet tönkre, vagy éppen nyerhetünk egy vesztett helyzetben, de mai lényegesebb, hogy a Tamarak Trail foglalkozott azzal, hogyan viselkednek a kockák. Minden sikeres harc jutalma, hogy három kockalap közül választhatunk, és tetszés szerint testre szabhatjuk a kocka elrendezését.

Tamarak Trail-ben megtalálható egy második, amolyan szellemellenség. Minden alkalommal, amikor megtöröd az ellenfél védelmét, és tartós sebzést okozol, megkapod a „scare” debuffot. Ha ez háromszor felhalmozódik, akkor sebzést szenvedsz el. Az ijedtség minden körben eggyel csökken, így a hirtelen mért teljes támadások öngyilkosok lehetnek. Kezdetben élveztem ezt a fordulatot, és azt, hogy újra kellett gondolnom az egykor nyerő stratégiámat. Egészen addig, amíg a játék meg nem jutalmazta a három kísértetkutya elleni sikeremet azzal, hogy… még három kísértetkutya ellen küzdöttem meg.

Aztán újabb három kísértetkutya. Aztán még három. Általában ezeknek a játékoknak a mókája abban rejlik, hogy a játékos megpróbálja létrehozni a tökéletes paklit, amely képes túlélni a különféle kihívásokat. Itt nincs ilyen, mertr a játék arra készteti az embert, hogy ugyanazokat a csatákat ismételje meg újra és újra. Némi nekifutás és tervezés után sikerül majd egész hamar létrehozni a tökéletes kockák arzenálját és onnantól könnyűvé válik az egész, és ahelyett, hogy valami újdonsággal találnád magad szembe, valami olyan kihívással, ami képes az eddigi ellenfeleken bevált taktikádat romokba dönteni, nem, mindig kapsz meg négyet egymás után ugyanabból a harcból. Így hiába van sok csata, nem félek egyik után a másikba kezdeni. Ez egy elég kritikus problémája egy roguelike játéknak.

Ott van még a lodge, ahová visszatérünk és fejlesztéseket eszközölhetünk, mint például az állóképesség növelése és az ellenségek által eldobott extra arany növelése. Azt javaslom, hogy először fektess be egy olyanba, amely minden alkalommal pénzt ad,  majd old fel a többi karaktert, mert ez legalább segít csökkenteni az ismétlődés érzését. A Magician olyan elemi erőket mutat be, amelyek újszerű módon egymásra rakhatók és kölcsönhatásba léphetnek, a Tracker pedig egyszer használatos csapdákkal operál. Mindkettő örvendetes változatosságot ad, de még mindig visszarántja őket a túlzottan azonos kampányban való szereplés.

Tamarak Trail nem tud jól információt adni. Az Ice Mirror szerint a támadók 2 ice boast-ot kapnak. Zsír, de mi az az ice debuff? Nem kapunk leírást. A harc után három új képesség közül választhatunk, de nem tudod átnézni a jelenlegi paklidat, mielőtt kiválasztasz egyet, mert az élet kegyetlen és igazságtalan. Kár érte, mert határozottan van itt lehetőség. Néhány felhasználói felület javítás és néhány új ellenségtípus csodákat tudna művelni.

Review score
 6.0A Tamarak Trail próbálta megújítani a rogulike deckbuilder játékok eddig megszokott és kedvelt elemeit. Kártyák helyett itt dobókockákat építünk, ami egy kellemes vérfrissítés a stílusban, viszont akadnak problémák a mechanikával és a játékmenettel, amiért középszerűre sikeredett.

Összes oldalmegjelenítés