A roguelike pakli építő játékok aranykorát éljük. Ha szeretsz kártyákkal halált osztani, széles skálán mozog a jobbnál jobb felhozatal. Tamarak Trail úgy próbál kitűnni a túlzsúfolt csomagból, hogy teljesen elhagyja a paklit, szétszedi a kártyákat, és helyette dobókockát választ. Ötletnek nem tartom rossznak, ellenben hamar vontatott lesz a játékmenet.
A gyakorlatban úgy néz ki az egész, hogy egy pár halálos
kockával felfegyverkezve elindulsz az ösvényen, ami tele van ellenséggel és
random felfedezni való állomással. Szinte minden mozdulatod egy harcot
eredményez egy felfegyverzett szörnyeteg állattal. A harc körökre osztott, az
induló kockákkal alaptámadást, némi védekezést, egy csúnya vérző hatást, amely
tartós sebzést okoz, valamint egy kitérést kapunk lehetővé teszi, hogy elkerüljük
a támadást. Minden cselekvés állóképességbe kerül, ami egyben az életerő is. Kis
mennyiségű állóképességet regenerál minden kör, és ez a mennyiség egy kicsit
növekszik minden olyan kockánál, amelyet nem használsz, tehát van taktika, tudni
kell nem támadni is. Láthatod, mit fog tenni az ellenfeled a saját körében, így
ha támadást tervez, nem hülyeség védekezni ellene.
Ez egy remek, ha nem is figyelemreméltó harci rendszer. Ami megkülönbözteti a többi deckbuilder-től, az a kocka. Egyes erők, mint például a fent említett vérzés, csak akkor aktiválódik, ha szándékosan egymásba gurítod a kockákat, viszont a flip kockák használata több kitartásba kerül. Ez akár komplett taktikákat tehet tönkre, vagy éppen nyerhetünk egy vesztett helyzetben, de mai lényegesebb, hogy a Tamarak Trail foglalkozott azzal, hogyan viselkednek a kockák. Minden sikeres harc jutalma, hogy három kockalap közül választhatunk, és tetszés szerint testre szabhatjuk a kocka elrendezését.
Tamarak Trail-ben megtalálható egy második, amolyan szellemellenség.
Minden alkalommal, amikor megtöröd az ellenfél védelmét, és tartós sebzést
okozol, megkapod a „scare” debuffot. Ha ez háromszor felhalmozódik, akkor
sebzést szenvedsz el. Az ijedtség minden körben eggyel csökken, így a hirtelen mért
teljes támadások öngyilkosok lehetnek. Kezdetben élveztem ezt a fordulatot, és
azt, hogy újra kellett gondolnom az egykor nyerő stratégiámat. Egészen addig,
amíg a játék meg nem jutalmazta a három kísértetkutya elleni sikeremet azzal,
hogy… még három kísértetkutya ellen küzdöttem meg.
Aztán újabb három kísértetkutya. Aztán még három. Általában
ezeknek a játékoknak a mókája abban rejlik, hogy a játékos megpróbálja
létrehozni a tökéletes paklit, amely képes túlélni a különféle kihívásokat. Itt
nincs ilyen, mertr a játék arra készteti az embert, hogy ugyanazokat a csatákat
ismételje meg újra és újra. Némi nekifutás és tervezés után sikerül majd egész
hamar létrehozni a tökéletes kockák arzenálját és onnantól könnyűvé válik az
egész, és ahelyett, hogy valami újdonsággal találnád magad szembe, valami olyan
kihívással, ami képes az eddigi ellenfeleken bevált taktikádat romokba dönteni,
nem, mindig kapsz meg négyet egymás után ugyanabból a harcból. Így hiába van
sok csata, nem félek egyik után a másikba kezdeni. Ez egy elég kritikus problémája
egy roguelike játéknak.
Ott van még a lodge, ahová visszatérünk és fejlesztéseket
eszközölhetünk, mint például az állóképesség növelése és az ellenségek által
eldobott extra arany növelése. Azt javaslom, hogy először fektess be egy
olyanba, amely minden alkalommal pénzt ad, majd old fel a többi karaktert, mert ez
legalább segít csökkenteni az ismétlődés érzését. A Magician olyan elemi erőket
mutat be, amelyek újszerű módon egymásra rakhatók és kölcsönhatásba léphetnek,
a Tracker pedig egyszer használatos csapdákkal operál. Mindkettő örvendetes
változatosságot ad, de még mindig visszarántja őket a túlzottan azonos
kampányban való szereplés.
Tamarak Trail nem tud jól információt adni. Az Ice Mirror szerint a támadók 2 ice boast-ot kapnak. Zsír, de mi az az ice debuff? Nem kapunk leírást. A harc után három új képesség közül választhatunk, de nem tudod átnézni a jelenlegi paklidat, mielőtt kiválasztasz egyet, mert az élet kegyetlen és igazságtalan. Kár érte, mert határozottan van itt lehetőség. Néhány felhasználói felület javítás és néhány új ellenségtípus csodákat tudna művelni.
| Review score | |
| 6.0 | A Tamarak Trail próbálta megújítani a rogulike deckbuilder játékok eddig megszokott és kedvelt elemeit. Kártyák helyett itt dobókockákat építünk, ami egy kellemes vérfrissítés a stílusban, viszont akadnak problémák a mechanikával és a játékmenettel, amiért középszerűre sikeredett. |