Six Days in Fallujah - Előzetes

A Six Days in Fallujah-t is fejlesztő Highwire Games-nek eseménydús múlt áll mögötte. A játékot többször is elhalasztották, és negatív címlapokra is került több hasábon, mert egyes háborús bűnöket figyelmen kívül hagytak vagy pedig átírtak. A lövölde cím azonban most végre elérhetővé vált korai hozzáférésben, ahol néhány gyorsan végrehajtott küldetéshez juthatunk hozzá. 2009-ben az Atomic Games fejlesztői és a Konami kiadó bejelentette a Six Days In Fallujah című lövöldözős játékot, amely egy öt évvel korábbi, az akkoriban zajló iraki háborúban, a pár napos fallujai harcban vívott valós csatán alapult. Ez több okból is ellentmondásosnak bizonyult, eléggé ahhoz, hogy a Konami hamarosan ejtse a játékot, az Atomic pedig végül elvetette, eljegelte a további fejlesztéseket. Nos, most visszatért és a korai hozzáférés formájában akár mindenki kipróbálhatja Steamen a Six Days in Fallujah-t. Előtte persze sok mindenen túl esett, hiszen többek között eredetileg egy TPS játék lett volna, azonban a fejlesztők döntöttek, és végül FPS műfajban adták ki. Az ellenségek itt a terroristák voltak, így némi ellentmondásos lehet sok kultúrában ez a videojáték, hiszen arab terroristákat kellett halomra lőni. 

A videojáték a 2004-es második fallúdzsai csata részén alapul (nem a teljesen), és az Al-Kaida ellen harcoló tengerészgyalogosok, katonák és iraki civilek igaz történeteit eleveníti fel a kampány, vagy a firestrike küldetések. Ez a játék a lehető legjobban szimulálja a városi harcok bizonytalanságát és taktikáját, és éppen ezért senki se várjon a Six Daystől egy Call of Duty szerű kampánymenetelt. A hardcore stílus sokkal inkább közelebb áll egy Hell Let Loose vagy egy Arma 3 katonai lövöldözős videojátékokhoz, de ez egyáltalán nem is baj. Sőt, emiatt lesz pozítivum és egyben (sajnos) rétegjáték a Six Days in Fallujah.

Egyedül játszva kissé klausztrofóbiás élmény érhet mindenkit a játékkal magával született nehézség miatt is, de az igazi móka leginkább a coop lehetőséget célozza meg, ahol akár barátainkkal vagy teljesen ismeretlen játékosokkal is összehozhat minket az egészen jól működő matchmaking-rendszer. A történelmi és a súlyos politikai penetrációja miatt a Six Days lehet pár játékos körökben vitatott téma lehet, és éppen ezért szinte biztos, hogy ez a videojáték emiatt nem lett kicsivel sem népszerűbb. Félre ne értsetek, a játéknak meg van a maga szűkös játékosbázisa, és szerencsére elég nyugodt és baráti ennek a kommunális burka. Nincs toxikális magatartás és förmedés a küldetések során, ha mondjuk valamit mi vagy a társaink elrontanánk. Nagyon tetszik a közössége, most ezt nem azért írom le, mert annyiszor bénáztam a katonai hadműveletek során. Ez oda-vissza érvényes.

A küldetések során az ellenségek észrevesznek és kiabálnak ránk, illetve különböző oldaltámadásból ostromolhatnak minket, ha erre lehetőségük adódna. Minden alkalommal, amikor belépünk egy épületbe, azt is rendkívül óvatosan kell megtenni, hiszen az ellenség bárhol elrejtőzhet, ráadásul az épületek zöme ugye sötétben van, a harcok végett. Használni kell a fegyverünk zseblámpáját, ha akarunk valamit látni. Ha gránátot dobunk vagy tüzet nyitunk egy szobában, az adott terület megtelik egy kisebbszerű porfelhővel, és nehezebben látjuk majd, hogy mi van előttünk. A kommunikáció tehát a kulcs, és ehhez a játékban parádés hangchatet találtak ki a fejlesztők. 

A Firestreak küldetések különböző feladatokra vannak felosztva. Pl. van, hogy egy lakást kell megtámadni, vagy egy nagy épületet kell biztosítani, míg egy másik küldetésben néhány APC páncélosokat kell megvédeni a bejövő támadásoktól. A pályák némileg procedurálisan generáltak is, így nem fogunk rögtön ugyanazzal a felállással találkozni. Lesz olyan szituáció, hogy random por viharfelhő kiséri át a küldetés menetét és helyszínét, ilyenkor szinte semmit sem látni a városban. Viszont egy idő után sajnos ismétlődők a küldetések, ezért is lesz szükség arra, hogy a készítők tovább foglalkozzanak ezzel a játékkal. 

Ezek a tengerészgyalogosok, akiket a készítők szándékosan kerestek fel amiatt, hogy a lehető legrészletesebben adják vissza ezt a háborús poklot, nagyjából így vélekedtek: Több mint 100 tengerészgyalogos, katona és iraki civil, akik jelen voltak a Fallúdzsáért vívott második csatában, megosztották személyes történeteiket, fotóikat és videofelvételeiket a fejlesztőcsapattal. Amellett, hogy ezek formálják a játékot, azt mondták, néhányan dokumentumfilmes interjúk formájában is jelen lesznek. Például az egyik betöltőképernyőn szereplő amerikai katona nagyon hasonlít Vind Diesel színészkomára. 

Az early access ismertetőm írásánál nem tudok úgy elmenni, hogy ne használjam fel a fejlesztők által idézet sajtós mondatokat vagy interjúkat. A lövölde játékot olyan nagy fejlesztők emelik a négyzetre. mint most a Highware Games, akik egy olyan stúdió tagjai, amelyben több korábbi Bungie-s ember is dolgozik, köztük a zeneszerző Marty O'Donnell és a dizájner Jaime Griesemer. Elég furcsa, hogy ennyi év után így visszatérnek. 

Csak azért, mert ez a háború annyira ellentmondásos és vitatott volt, nem jelentette azt, hogy nem volt tele az áldozatok és a bátorság figyelemre méltó történeteivel. Ez azonban megakadályozta, hogy sok ilyen történetet elmeséljenek. Egyébként az első elképzeléssel az volt az egyik gond, hogy próbáltak a realitás és a fiktív dolgok között vacillálni, és ez nagyban érintette a küldetések közti történetet is. De végül a sors azt kívánta, hogy a játék realisztikus legyen, és valamilyen szinte a lélekvilágunkra is hasson.

Mikor játszottam a játékkal, többször is felvetettem a társaknak - figyelembe véve a mai katonai konfliktusokat -, hogy "Szóval ilyen az igazi háború?!" Most már nem csodálom, hogy a történelem során voltak olyan modern hadviselés által megtörtént háborúk és csaták, amik állóháborút, állócsatákat eredményeztek. A Six Days in Fallujah ezt az érzést tökéletesen visszaadja, de úgy, hogy közben nem lubickol a rasszizmustól és a tökéletesen mentes faj és vallási gyűlőlettől sem. 

Emlékszünk, az olyan nagy bulvármédia és az egész politikai kollektívák, mint a Daily Mail és a Fox News vagy a CNN bizonyára vitát kavart, azt sugallva, hogy ez sérti az elesett katonák emlékét. Gondolom, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Konami lemondott annak idején erről a játék kiadásáról. A másik oldalról viszont mások számára ellentmondásos volt, hogy egy olyan, még mindig zajló háború agresszorairól készítettek videojátékot, amely félretájékoztatást és vallási rasszizmust használt fel az invázió, a gyilkosságok, a kínzások és a háborús bűnök igazolására. És egyes kritikák nem annyira a videojátékokban mint médiumban, mint inkább az adott játékban való kételkedés volt. Ébredjetek, Fallujahi eset megtörtént, és ennek a mögöttes incidens tartalmaknak köszönhetően lett ilyen mostoha és hánytatott sorsú videojáték.

A Six Days in Fallujah valósághűen mutatja be a háború, vagyis a csatanapok borzalmait, hogy valójában mi is történt Fallujahban, abban a hat pokoli napon át és ebben nagyban segít a grafikus motor és a szinte kiváló hangrendszer. A csapatmunka kiemelt kulcsfontosságú, és a legjobb is, ha beszélgetünk a játékostársainkkal a remekül beépített sajátos hangchaten. A játék jelenleg még mindig korai hozzáférési szakaszban van, és megvásárolható a Steamen a Victura gondozásában. A Hardcore stílus és a rétegjátékok kedvelőinek magasan ajánljuk.

Összes oldalmegjelenítés