Teszteltük a régi klasszikus RTS újra kiadott verzióját...
Mielőtt belekezdenék a mostani cikkünk témáját képező játék
kibeszélésébe, tartozom egy vallomással. Én meg nem játszottam ezelőtt az Age
of Mythologyval. És már el is képzeltem, hogy most mind leiratkoztok a facebook
oldalunkról, és elátkozzátok a nevemet ezért a nyilvánvaló istengyalázással, de
mentségemre szóljon, hogy most bepótoltam ezt a lemaradást. Az Age of Mythology
egy klasszikus RTS, a régi jól bevált elemekkel és hangulattal, mikor még nem
arra mentek a fejlesztők, hogy brutális grafikával kápráztassanak el bennünket,
miközben megfeledkeznek a tartalomról. Ez a játék valóban egy mítosz, mert mint
ahogy azt majd most is látni fogjátok, ma is simán megállja a helyét. Eleve
mostanság kevés a jó RTS, és a stílus is kezd átalakulni. Kezd elveszni az
építkezős-nyersanyaggyűjtős, légióépítős játékmenet, inkább a gyorsabb,
intenzívebb játékmódokra álltak rá, ahol kevesebb, de több féle egységből kell
gazdálkodnunk. Ennek a kis nosztalgiának a hatására én magam is ismét
rádöbbentem, mennyire élvezetesek a régimódi RTS-ek, és az Age of Mythology EX,
mely a régi klasszikus friss verziója, tökéletes betekintést ad a múltba a
nosztalgiára vágyóknak, de az új generációnak is jó lecke a régi szép időkről.
Mítoszok Kora
A történet bár nem az ismert mítoszok alapján íródott, de
teljesen belőlük táplálkozik, így mítológiai karakterek, lények és helyszínek
fognak feltűnni a játékban, legyen szó csak sima csatározásról, vagy a sztori
módról. Igazából a játék nincs annyira túlbonyolítva, hogy mindenképp a
sztoriban kelljen belerázódnunk az eseményekbe, így nyugodtan kezdhetünk akár
egyéni csatározással is. A tutorial végigvitele ajánlott, de nem élet-halál
kérdés, ellenben van három videó, mindegyik népről, ahol nagy vonalakban
elmeséli egy narrátor, hogy mire kell odafigyelnünk az adott nép irányításakor.
Az Age of Mythology az Age of Empires testvére, így rengeteg mindenben
hasonlítanak, mégis ez a játék valahogy jobban rákoncentrál bizonyos elemekre,
mint például a gyűjtögetés, és a sereg fejlesztgetés.
Aki a történettel szeretne kezdeni, az két kattintás után
belevetheti magát az események sűrűjébe, és egy igen tekintélyes hosszúságú
kampányt vihetünk végig, 32 pályán keresztül, melyek egyenként beletelhetnek
akár egy órába is. Ez nem rossz teljesítmény, ráadásul a történet nagyon
érdekes és tartalmas, ennek hála változatosak is a pályák. Nem lőnék le sok
poént, és annyi történés van, hogy el sem tudnám mesélni normálisan, de az
alapszituáció Atlantiszból indul ki, ahol atlantiszi vezér vissza akarja
szerezni népe számára Posseidon kegyeit. Utazásai során sok mítoszi helyen jár,
többek közt láthatjuk Trója ostromát, a görög istenek kegyeiért folytatott
harcban sok fordulat követi hőseinket, lesz szó titánokról, Loki is kavarni
fogja a levest több alkalommal, végül pedig egy egészen epikus eseménynek
leszünk tanúi. Meglátogatjuk Egyiptomot, Északot, Tartarost, és persze
Atlantist is, mely területeken mindig akad valami tennivaló, és a pályákon való
haladással ezek egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. A kampány sokáig
kitart, és kielégítő tartalom mennyiségnek örvend, ennek pedig mi is örvendünk.
Elsőre megfordulhat a fejünkben, hogy miért csak egy kampány van, mely
Atlantiszból indul, és tér is vissza oda, miért nincs minden népnek egy saját
története, de higgyétek el, nem kevés az a 32 pálya, és annyi történés lesz a
sztoriban, hogy a befejezésnél elégedetten dőlünk majd hátra.
A kampányban kiismerjük majd a játékmenetet, rájövünk a
trükkökre, szerzünk egy kis rutint. Az RTS-ek nagy részénél a kampányon van
nagyobb hangsúly, míg az egyéni játék, a skirmish a multiplayerre való
gyakorlást, vagy csak az idő elütését szolgálja. Az Age of Mythology azok a
játékok közé tartozik, melyeknél ez nem így van, ugyanis a sztori viszonylag
korlátozza, hogy mit hogyan és merre, de az egyéni játékban semmiféle
ilyesmivel nem kell foglalkoznunk. Választunk egy népet, pályát, pálya méretet,
stb, és indulhat a játék.
A sztoriban és az egyéni játékban is észre fogjuk venni,
hogy az Age of Mythology nem a pörgős RTS-ek közé tartozik. Nem az agyafúrt
taktika szerint összeállított csapatok építgetésén van a nagyobb hangsúly,
hanem az építkezésen, a gyűjtögetésen, és kereskedelmen. Az Age of Empiresben rohadásig
gyűjtögettük a több száz rabszolgánkkal a kaját, temérdek feláldozható
katonával borítottuk el a pályát, és mivel a mennyiség győzedelmeskedett a
minőség helyett, ezért egy megszámlálhatatlan létszámú alapszintű katonával is
végig lehetett rombolni az ellenfél városát. A gyűjtögetés is két kattintás
volt, és a különböző népeknek sem voltak számottevő sajátosságai a kinézetükön
és egy-egy egységükön kívül. Az Age of Mythologyban sok minden más, és
szerencsére jó értelemben.
Te is fiam, Brutusz?
Négy nép közül választhatunk: Görögök, Egyiptomiak,
Északiak, Atlantisziak. Mindegyik nép egyedi, nem csak megjelenésében, de
funkciójában is. Például már csak az, hogy hogyan gyűjtik be az erőforrásaikat,
már nagy mértékben különbözik. Az alap erőforrások közé tartozik a fa, arany,
hús, lélekszám, és a kegy. Fát, aranyat, husit gyűjtögethetünk kedvünkre, a
lélekszámot új lakóházak építésével növelhetjük, az istenek kegyeit viszont
különböző módokon „szerzik be” a népek. Az Egyiptomiak nagy szobrokat,
szentélyeket építenek, hogy meggyőzzék isteneiket hitük őszinteségéről. Minél
több ilyen épületük van, annál jobban szeretik őket az istenek. De például az
Északiaknak nem kellenek efféle építmények, az ő isteneik a hős tetteket
jutalmazzák, így minden megvívott csatával növekszik az istenek elégedettsége.
Ez a kegy szükséges az erősebb egységek megteremtéséhez, vagy a durvább
fejlesztések megszerzéséhez.
De sok más dologban is eltérnek az egyes népek. Az
Északiaknak például nincs szükségük tárolókra és külön épületekre a
begyűjtőknek. Ők mindenhova elvándorolnak, hogy megszerezzék, ami kell nekik,
ezért gyűjtő-szekereket építhetünk, mellyel közel battyogunk az épp fát vágó
parasztokhoz, és azoknak elég a szekérre pakolni a fát, nem kell elgyalogolniuk
egy épülethez se. Ráadásul náluk két paraszt egység is van, a sima gyűjtögető,
és a törpök, mely utóbbiak ügyesebben fejtenek aranyat a bányákban,
átváltozhatnak harcosokká, viszont bénák minden másban. Az Egyiptomiaknál
mindig van egy Fáraó, akit nem lehet újrateremteni, de a használata ennek a
népnek az ütőkártyája, ugyanis jelenlétével, és képességeivel meggyorsítja az
építkezéseket, a fejlesztéseket, és az egységek teljesítményét.
Továbbá az egység típusokban is sok az eltérés.
Természetesen az alap egységek mindenütt megtalálhatóak, így van közelharcos
gyalogos, távolsági gyalogos, lovas, ostromgép, stb. A különlegesség azonban a
mítoszi lényekben rejlik, melyekből minden népnél található épp elég, és mind
más és más. Északiaknál trollok, jég óriások, és szent fegyverekkel ellátott
legendás hősök találhatók. A görögöknél kolosszusok, kentaúrok, pegazusok
választhatók, és így tovább. A mítoszi lények a játék legfőbb szereplői, minden
más egység típus csak támogató jellegű. A mennyiségben rejlő győzelem itt is
jelen van, de valamivel kevésbé befolyásolja a játékmenetet, mint más
RTS-eknél. Ez többek közt annak is betudható, hogy rengeteg törődést igényel a
gyűjtögetés és fejlesztés, így ki fogjuk használni a különböző egységek
előnyeit, és valamiféle logika szerint állítjuk össze a hadseregünket.
Építhetünk mi száz katonát, ha egy kolosszus egy csapással a föld alá keni a
szájukat, és lehet nekünk ostromgépünk, ha egy egyiptomi átok hatására el nem
nyeli föld. Az sem elég, ha a seregünket csak úgy beeresztjük az ellenséges
területre, és hagyjuk őket rombolni, ugyanis a különböző egységek miatt van egy
fontossági sorrend, mely a vesztünket vagy épp győzelmünket jelentheti. Ugyanez
igaz az ellenségre is, így a csata végigbámulása helyett résen kell lenni, és
oda kell figyelni, hogy melyik ellenfelet tesszük el előbb láb alól. És persze
közben figyelnünk kell a mi kulcs karaktereink biztonságára is. Ez nem mindig
könnyű.
A játék során korszakok határozzák meg a fejlettségünket,
így az erőnket is. Az első korban még ősi isteneket tisztelünk, melyek keveset
várnak el tőlünk, de keveset is adnak. Itt még csak terjeszkedünk,
gyűjtögetünk, és várunk. Az új korba lépés a nép vallásába is változást hoz,
így új istenek kegyeit fogjuk keresni. A játék minden fejlődéskor két istent
ajánl fel, melyek más-más elemeket uralnak, más előnyöket jelentenek, és
egyúttal befolyásolják is a játékstílusunkat. Például egy ponton el kell
határoznunk, hogy inkább politikailag és gazdaságilag akarunk erősek lenni,
vagy a haderőnket fejlesztenénk inkább. Előbbi csábítónak hat, és miért ne
építhetnénk közben erős sereget, míg utóbbi tényleg hatékony erőforrást
biztosít az erőszakhoz. Az adott kor átvészelésének módját gyökeresen meghatározza
a döntésünk, ugyanis ha a fejlődést választjuk, nem kapjuk meg a háborút
preferáló isten különleges egység típusát. Fordított esetben kapunk valami
nagyon extrém mítoszi dögöt, de fejlődésünket nem segítik majd az istenek,
magunknak kell boldogulnunk. Összesen négy kor van, mindegyik kor új döntést
igényel, és a választott istennel gyarapszik majd a lehetőségünk tárháza.
Nosztalgia
Az Age of Mythology sokkal lassabb, mint napjaink RTS-ei, én
is hozzászoktam már a pörgéshez, mégis teljesen beszippantott a kis parasztok
menedzselgetése, a város építgetése, és a sereg lassú, de biztos szervezése,
hogy aztán legnagyobb meglepetésemre egy négyszer akkora túlerő kalapáljon bele
a betonba. Az első meccs amit játszottam egy órás volt, és észre se vettem, ami
szintén teljesítmény, belegondolva hogy egy igazi StarCraft 2 meccs nem tart
tovább negyed óránál, vagy egy Dawn of War 2-ő meccset sem fogunk fél óránál
tovább húzni. Ez a régi szép idők játéka, és az Extended Editionben
kiegyensúlyozták annyira a népeket és egységeket, hogy a mai elvárásoknak
megfelelő élményt biztosítson a játék. Maga az Extended igazából kimerül
egy-két grafikai változtatásban és a kiegyensúlyozásban, de van itt még valami.
Eleve a Multiplayer támogatás dinamikusabb lett, a Steamnek köszönhetően vannak
már teljesítmények és kártyák, de ami nagyon érdekes, hogy van Workshop. Sokan
sírnak az miatt, hogy az EX-be nem jutott új pálya, új nép, új egység készlet,
de a fejlesztők úgy gondolták, hogy inkább megadják a lehetőséget ahhoz, hogy a
játékosok egészítsék ki ezt a klasszikust, a saját igényeik szerint. Ez részben
pofátlan húzás, más részről viszont zseniális. A letölthető egyéni kiegek pedig
tényleg megérik, hisz már van grafikai tuning, sok újdonság, melyek kiegészítik
az amúgy is pozitív játékélményt, és a kreatív játékos közösség munkái egyre
csak gyarapodnak. Örvendünk.
Grafika szempontjából nem történt semmi, csak a játék
támogatja a széles képernyőt, van benne napszak változás, meg egy-két fény
effekt, és szebb a víz (bár ezt nem vettem észre). Ennyi is volt a vizuális
fejlődés, ami nem volt beígérve, tehát felesleges sírnunk miatta, de mai
szemmel nézve azért ez a grafika már enyhén szólva is kopottas. Ha legalább a
kezelőfelület képeit és ikonjait kicserélték volna, én már boldog lennék, de
sajnos maradtak a minimális, kis felbontású képek. A játékon belül nem rosszak
ugyan a modellek, de a színekkel nekem vannak fenntartásaim, például egy-két
modell teljesen beleolvad a környezetébe, és sokszor előfordult már, hogy nem
is vettem észre, hogy ott van valami, csak a minitérképről, vagy mert véletlen
kijelöltem. A terep is elég csúnyácska, az animációk sincsenek jobban
kidolgozva, mint 12 éve voltak, tehát aki esetleg most ismerkedik meg a
játékkal, az ne várjon korszerű látványt.
Hangok terén viszont már csalódnom kellett. Az vicces, hogy
az egyes népek egységei saját nyelvükön szólalnak meg, de például sok szinkron
nagyon élettelen, vannak olyan megnyilvánulásaik, amiktől engem kiráz a hideg
(például egy paraszt egység megteremtésekor nem egy tiszteletteljes köszönést
vagy más szöveget hallunk, hanem egy sóhajtást… de hát… miért…). Ellenben a
sztoriban hallható párbeszédek élvezhetőek, és itt is van egy-két ripacs,
többségében jól teljesítenek a szinkronok. A hangeffektekre én azért
fordítottam volna egy kis munkát a fejlesztők helyében, ugyanis nem csak
kopottak már, de önmagukban is furcsák és kevesek, ráadásul rossz szájízt
hagyott számomra, hogy sok hang gyakorlatilag csak át lett emelve az Age of
Empiresből. Ez akkoriban nem volt gáz, most viszont legalább egy-két hangot
kicserélhettek volna. A másik csalódás számomra a zene. A menüben hangulatos,
élvezhető, a sztori átvezető jeleneteiben is megmutatja magát, aztán a játék
maradék részében csend és hullaszag. Engem iszonyatosan zavart, hogy a játék
közben nem ment semmilyen zene, se amikor csak építkeztem, se akkor, mikor
csatáztam. Az élettelen hangú parasztok baltáinak csattogása kevés volt
háttérzajnak, pedig nem volt igazán más. Azért is sajnálom nagyon, hogy ez
kimaradt, mert minden népnek igen egyedi muzsikákat lehetett volna alkotni,
amik nagyon sokat dobtak volna a hangulaton.
Ítélet
Az Age of Mythology EX igazából nem teremti újra a játékot,
csak előkaparja a múltból, hogy újra játszunk vele. Klasszikus RTS rajongóknak
ez tömör gyönyör, hiszen a játék tényleg jó és élvezetes, az új generációnak
pedig jó lehetőség ahhoz, hogy lássanak egy ilyen régi klasszikust is. Az EX
jelenthette volna azt is, hogy több elemében fejlesztenek a játékon, például a
grafikán és a hangokon, de nem ez volt a fejlesztők célja. Ez tényleg csak egy
retrosurrection, azaz egy régi játék újra kiadása, melyhez a játékos közösség
gyárthat kiegészítőket. Kopottassága ellenére az Age of Mythology egy
tartalmas, élvezetes RTS, amit ajánlok mindenkinek kipróbálásra, aki csak egy
kicsit is fogékony a stratégiai játékokra.
-Róka-
Pro:
+Klasszikus RTS, annak minden előnyével
+Tartalmas kampány
+Workshop
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák
Kontra:
-Kopott grafika
-Régi hangok
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: Klasszikus RTS, annak minden elemével, amit szerettünk. Kiegyensúlyozott, tartalmas, a kampány pedig igen hosszú és a sztori is érdekes, de ha ez nem lenne még elég, a multiplayerben is megmutathatjuk képességeinket. |
| 8.5 | Hangulat: A mítoszok csatája eleve egy hálás téma, de a kampány sztorija mindezt mesterien aknázza ki. Az egyéni játék hangulata is rendben van, habár hiányzik hozzá a zene, és pár látvány elem, amivel jobb lehetett volna, de azért így is élvezetes. |
| 7.5 | Grafika: Mivel egy 12 éves játékról beszélünk, ezért a grafikától nem szabad várni semmit. Nem mondhatnám, hogy csúnya a játék, és kapott egy-két fényeffektet, de jó lett volna, ha itt-ott javítanak a megjelenésen. Így is vállalható persze, és a modok segítenek a játék ezen részén is. |
| 6.5 | Hangok: A hangeffektek régiek és nem túl jók, a szinkronok egy része élvezhető, másik fele elég élettelen, a zene pedig ahhoz képest hogy mekkora potenciált hordoz, kimaradt a játék nagy részéből. Így csak átlagos marad sajnos. |
| 9.0 | Szavatosság: A kampány kijátszása is elég sok időnket el tudja venni, az egyéni játékok pedig hosszú időre a székbe szögezhetnek minket, és akkor még ott a multi a barátaink ellen. Tartalmas és hosszútávú szórakozás, ahogy az egy igazi RTS-hez illik. |
| Review score | |
| 8.1 | Az Age of Mythology a maga idejében egy volt a sok élvezetes RTS közül, a mai világban viszont hiány van a klasszikusokból, így az EX megjelenése kellő nosztalgia-dózis veteránoknak, és újaknak egyaránt. Kipróbálása erősen ajánlott, főleg az RTS kedvelőknek. |