A 20. évfordulóját ünneplő Call of Duty sorozat mindig is két fél játék volt. Az első: filmszerű átvezetők egy több fejezeten átfutó kampányban. Itt a harcok kellős közepén találta magát az ember, részektől eltérően jól vagy közepesen megírt történettel és csapattársakkal. Balra ágyúk, jobbra lángszórók, miközben az ellenőrző pontokon keresztül búvárkodunk a nácik, atomfegyverek vagy űrlézerekhez vezető úton, attól függően, hogy a játék melyik korszakot öleli magához. A második: a Call of Duty nem filmként, hanem sportként jelenik meg, végeláthatatlan versenymérkőzések, amelyet baráti vagy idegen csapatban játszunk és versengünk azért, hogy mi szerepeljünk az eredményjelző tábla tetején.
A Modern Warfare III erre az alapvető sablonra épít. Első
pillantásra ez némi csalódás: egy nagyjából gyenge küldetésekből álló kampány,
amelyre a hírek szerint a csapatnak nem volt elég ideje (a sztori Mexikóban
játszódott volna, amíg az Activision vezetői állítólag azt nem mondták a
fejlesztőcsapatnak, hogy orientálják újra és nevezzék át az egészet). A
többjátékos módoknál azonban egy másik
történet bontakozik ki: újraélesztették a sorozat legkedveltebb térképeit, egy
csomó új helyszínt mutattak be, finomításokat adtak karakterek mozgásához, és
kombinálják ezt egy felújított rendszerrel. Bekerültek a fegyvertartozékok,
amelyek arra ösztönzik a játékosokat, hogy olyan eszközt készítsenek, amely
megfelel a kedvenc játékstílusuknak.
A játék akciódús és pörgős, ellenpontja a szó szerint gondolkodó játékosokat vonzó háborús vetélytársaknak. Itt sprintelünk és csúszunk, ugrálunk a tetőkön, üvegablakokon törünk be, és egy pillanat alatt visszatérünk a harcba, miután meghaltunk. Az MWIII visszahozza a „slide-cancelling” funkciót, mellyel azonnal talpra állhatunk a csúszás közepén, és ez új dinamizmust és sebességet kölcsönöz a mérkőzéseknek.
Ennek ellenére nehéz pontosan megmondani, hol kezdődik az MWIII, és hol érnek véget elődei. Az elmúlt években a sorozat finoman megváltozott, és élő szolgáltatási játékká vált rendszeres frissítésekkel. Számos versengő és együttműködési mód közül választhatunk minden szeszélynek és érdeklődésnek megfelelően. A dobozos kiadás inkább tűnik marketing fogásnak, mint értelmes evolúciónak, amelynek célja, hogy egy újabb bevételi forrást biztosítson egy olyan játék számára, amely már eleve szívja a játékosait szezonbérletekkel és kozmetikai kiegészítőkkel, amivel karakterünk és fegyverzete lehet csicsásabb.
Viszont az MWIII térképei, különösen a visszatérő rajongók kedvencei szinte indokolják a kiadást. Halálos mesterlövész csata a hótakarós vasúti terminálon; egy élénk színű dél-amerikai falu ad színteret egy capture-the-checkpoint dulakodásnak; ezek végtelenül élvezetes színterek, és a játék tökéletesen illeszkedik a tudásszint mindkét oldalán lévő játékoshoz, hogy fejlődésre ösztönözze és sikerélményt is biztosítson.
Az együttműködőbb megközelítést kedvelő játékosok számára az
MWIII kiemelkedő módja a Zombies. A tavalyi kísérleti DMZ nagy és ragyogó
átalakítása, amelyben egy háromfős csapat beesik egy városba, loot-ot keresnek,
fejlesztik fegyvereiket, harcolnak a zombikkal és ideális esetben
kiszivárogtatják a térképet az összes zsákmánnyal, mielőtt az idő lejár. Minél
mélyebbre merészkedik a csapat a városba, annál nagyobb a kihívás és a jutalom.
Egy hozzáértő csoport egyetlen egységként fog áthaladni a romvároson, kis
küldetéseket teljesítve, fokozatosan fejlesztve támadó és védekező képességeiket,
és időnként összefutnak más játékoshármasokkal, akik ugyanezt próbálják
megtenni. Óriási móka, és teljes mértékben kiaknázza a DMZ-ben rejlő
lehetőségeket azáltal, hogy lényegében áthelyezi a koncepciót egy
posztapokaliptikus világba.
Míg a Warzone a Call of Duty rendkívül népszerű battle
royale módja, még nem került az MWIII égisze alá. A játékosok jelenleg War
Mode-ban dolgozhatnak együtt, amely két hat fős csapatot állít egymás ellen egy
hatalmas térképen. A védők megpróbálják visszatartani az előrenyomuló
betolakodókat, akiknek át kell lépniük a küszöböket és teljesíteniük kell a
célokat, hogy a frontvonalat visszahelyezhessék az ellenséges terepre, miközben
egy tankot kísérnek végig az utcákon, majd beugranak egy rakétabunkerbe, hogy
kódokat töltsenek fel és megakadályozzák a kilövést.
Összességében nehéz értékelni a Call of Duty: Modern Warfare
III-at. A kampány az az értékelhetetlen szinten mozog majdhogynem. Ötlettelen
arénaszerű térkép, ahol különböző feladatokat kell teljesítenünk. Az online
része viszont annál szórakoztatóbb, itt már csak azt kell eldöntenie a
játékosnak, hogy megéri-e neki. Megéri-e megvenni teljesen áron egy új játékot,
úgy, hogy még az előző is van bőven támogatás és játékosbázis, és hiába fizeti
ki egyszer, jönnek majd a season pass-ek és a pénzért feloldható tartalmak. Ezt
döntse el mindenki saját maga.
| Review score | |
| 5.0 | Ha ez az első Call of Duty játékod és az online versengés a célod, akkor kétségkívül szeretni fogod, bár az üzleti model hamar el fog tántorítani. A kampány miatt ne vedd meg, attól óva intek mindenkit. |