A point-and-click kalandjátékok aranykorában mai napig élvezetes és szívet melengető játékokat kaptunk, ezek közül egy pár a nosztalgia faktor meglovaglásaként remake-et is kaptak. Day of the Tentacle, Grim Fandango, de olyan örök klasszikusokra is megemlékezhetünk, mint a Sam & Max, Neverhood, Indiana Jones, és így tovább. Ezeket a játékokat csavaros és érdekes sztori, humor, és kemény fejtörők jellemzik. Manapság már nincs akkora kereslet a zsáner iránt, de szerencsére azért csurran-cseppen alkalmanként pár érdekes cím. A kattintgatós játékokat legjobban dédelgető kiadó, a Daedalic Enternatinment sok fantasztikus játékot, és ugyanennyi felejthető próbálkozást kiadott már, mostanság pedig a tragikusan rossz Gollumn okán beszélnek róluk. Miközben a social media a pocsék játékukról, a rajongók pedig a méltán ajnározott Deponia sorozatról beszél, addig becsorgott a kínálatba a legújabb játékuk, a Life of Delta. Ez az Airo Games kezemunkája, de a Daedalic cégér alatt megszokott stílust viszi tovább. Lássuk, hogyan szerepel Delta és az ő élete.
Delta élete
A történet szerint egy lepusztult vidéken humanoid állatok által felügyelt indusztrialista diktatúra alatt nyögik mindennapjaikat a szorgos, de borzasztó körülmények között tartott robotok. Embereket nem látni már, csak rozsdás, koszos épületeket és gépeket, a maguk módján boldogulni próbáló robotokat, és a keménykezű anthromorph rendfenntartókat. Ebben a lehangoló iparvilágban kerül megsemmisítésre Delta, a kicsi szolga robot, akit az utolsó pillanatban ránt ki a savmedencéből a jóságos Joe, hogy az eldugott telepén megjavítsa őt. Ám mielőtt Delta saját lábra állna, a rendfenntartók elragadják Joet, és visszahurcolják a városba. Delta magára magad, az életéért cserébe pedig elhatározza, hogy megmenti Joet. A város azonban messze van, közte és a megapolisz közt kietlen sivatag terül el. Delta egyetlen esélye, ha mindent felhasznál a környezetéből, és segítséget kér a romok és roncsok közt járó többi robottól.
A történet érdekesen indít, az alapszituáció felvázolása egyszerű animációk képében játszódnak le, viszont a helyzetet és a világot magyarázó narratívára sajnos hiába várunk. A furcsa és elsőre üres világ nem lesz soha sokkal mélyebb, vagy kreatívabb, de Delta szempontjából ez nem is fontos, így megmaradunk a küldetésünket szolgáló események és karakterek megismerésében. A 2d-s, egy síkú jelenetekből felépített pályákon mászkálva kell felfedeznünk a környezetet, magunkhoz vesszük a hasznos tárgyakat, még ha épp az adott helyzetben nem is ismerjük a hasznukat. Delta mindenre tesz valamilyen megjegyzést, amik néha kósza gondolatok, máskor viszont a megoldás felé terelhetnek bennünket.
Rövid fejtörők
A Life of Delta ugyanis egy puzzle játék, melynek kaland elemei épp csak felületesen szolgálják a puzzleök közti átmenetet. Mivel nincs lehetőség a karakterekkel való beszélgetések által sem a végére járni a világ és a történet titkainak, így minden a továbbjutáshoz járuló fejtörők lehetséges megoldásait szolgálják. Ezek a puzzleök néha könnyűek, egy-egy tárgyat kell csak a megfelelő helyen felhasználni, esetleg egymással kombinálni. Más esetekben viszont kőkemény kirakósokba futunk bele, ahol a megoldás önmagában nem bonyolult, de a játékszabályok és mechanikák megértése bizony komolyan igénybe veszi a szürkeállományunkat. Ez már az első jelenetekben is megmutatkozik, szépen felfestve, hogy mire számíthatunk a játék során.
Sajnos viszont nem minden puzzle működik úgy, hogy az kézenfekvő és kényelmes legyen. Egyes fejtörők, vagy puszta interakciók olyan mechanikák útján érhetőek csak el, amik se nem logikusak, se nem kényelmesek az irányítás szempontjából, így többször előfordulhat, hogy egy nagyon könnyű részt a továbbjutáshoz a puszta értetlenkedésünk miatt nem tudunk teljesíteni. A homlokcsapkodós esetek száma nem dominál, de bosszantóak tudnak lenni. Sok puzzle kerül majd az utunkba, és nagyon pozitív, hogy ezek a fejtörők ha nem is mindig kreatívak, de nagyon változatosak, olykor viccesek is. Csak úgy, mint maguk a robot karakterek, akik közt van szomorkásan megtört karakter, vagy épp bájosan cuki is.
A némileg egyszerű animációkat kompenzálják a szépen megfestett hátterek és terepek, habár a világ megjelenítése csak annyira színes, mint a története, tehát semennyire. Ezzel nem lenne egyébként gond, de mint említettük, a narratíva, a sztori vezetés, a párbeszédek nagyon felszínesek. Ez azért is probléma, mert történet hiányában a Life of Delta alig két és fél óra alatt kijátszható. A point-and-click kalandok eleve nem hosszú játékidővel rendelkező alkotások, de tekintve hogy a puzzle megoldásokon kívül sok más inger alig éri a kalandjáték veteránokat, a Life of Delta szörnyen kurtának érződik. A befejezés pedig annyira összecsapott és pofátlan, hogy minimum egy folytatást várnánk el kiengesztelésül.
Ajánló
A Life of Delta klasszikus point-and-click kaland, jó pár kihívással teli fejtörővel, mindez betekerve egy bájosan megrajzolt robotos látványvilággal. A játék azonban az eltagadhatatlan pozitívumai mellett sajnos legalább ennyi negatívummal rendelkezik, amik inkább érződnek hiányosságnak, mint hibának. A történet tönk egyszerű, a világ felemás ötletekkel operál, miközben semmit nem tesz azért, hogy ki is bontsa annak mélységeit, aminek nem csak a párbeszédek látják kárukat, de a játékidő is, a végső pofont pedig a kurta befejezés adja. Azoknak tudjuk csak ajánlani, akik a puzzleök élvezetéért fogyasztják ezeket a fajta játékokat, mert nekik lesz benne pár érdekes feladvány.
| 5 | A Life of Delta a Daedalic jól ismert point-and-click formátumát hozza és tartja, a rajzolt grafika pedig kedves és élvezetes minőséget sejtet, viszont hiányt szenved a történetben és narratívában, ami egy ilyen fajta játéktól pedig elvárt lenne. Rövid kaland ez, a puzzle játékok szerelmeseinek jó két órás szórakozás lehet, aztán feledésbe merül. |