Cusimát lángba borította a háború, és a hamuból egy bosszúálló szellem emelkedett ki. Lord Sakai Jin alakja a mongol invázió elleni küzdelem szimbólumává vált. De a "Szellem" páncélja mögött egy férfi rejtőzik, akit nemcsak a jelen borzalmai, hanem egy sokkal régebbi, mélyebb tragédia is formált.
A krónikák keveset beszélnek Lady Sakairól, Jin édesanyjáról. Alakja homályba vész apja, Lord Kazumasa szigorú árnyékában. A háború közepette azonban a kulcsot ehhez a múlthoz egy váratlan személy, Juriko, a Sakai klán idős gondozója adja át nekünk.
Juriko, aki most az időskor ködében él, mérgek készítésére tanítja Jint, de a leckék közben feltárja a Szellem legmélyebb sebét. Juriko ott volt azon a napon, amikor Jin édesanyja – vélhetően betegségben – elhunyt. Ő volt az, aki a halálos ágynál a kis Sakai Jin kezét fogta.
A vallomás, amit a játékosok hallhatnak, a videojátékok egyik legmegrázóbb és legemberibb pillanata. Juriko könnyek között meséli el, hogy az a nap egyszerre volt élete legrosszabb és legszebb napja. Szörnyű nap volt, mert elvesztette úrnőjét, akit szolgált. Mégis, a legjobb napnak érezte, mert attól a pillanattól kezdve ő lett az, aki teljes mértékben a kis Jinről gondoskodhatott – akit sajátjaként szeretett.
Juriko bűntudattal küzd ezért az érzéséért. "Rossz ember lettem emiatt," mondja, miközben viaskodik a gyásszal és a szeretet paradoxonával. Ez a küldetés nem hősökről és démonokról szól, hanem a gyarló emberi szívről.
De a tragédia nem ér véget a gondozó vallomásával. Megtudjuk, mit tett a gyermek Sakai Jin, miután édesanyja meghalt. A kisfiú nem hitte el, hogy anyja örökre elment. Kiszaladt a házból, és egyenesen az erdőbe futott, hogy megkeresse őt.
Remélte, hogy csak elbújt. Az erdő volt a menedékük; édesanyja mindig odavitte, ott mesélt neki a szellemekről és a természetről. A gyermek Jin abban a hitben kereste őt a fák között, hogy akit a legjobban szeret, nem halhat meg, csak átmenetileg tűnhet el.
A Szellem, akit ma ismerünk – a férfi, aki az erdőkben rejtőzik, és Cusima természetét használja fegyvereként –, valójában ugyanaz a gyermek. Még mindig az erdőben keres valamit, amit régen elveszített. A mongolok elleni harca nemcsak a szamuráj becsületkódexről vagy a bosszúról szól; hanem arról a kétségbeesett kísérletről is, hogy megmentse azt a világot, amely az édesanyját jelentette számára.