Mielőtt belefognánk a mostani játékunk előzetesébe, feltennék egy kérdést: hova a fenébe tűntek az MMORPG-k? A válasz persze kézen fekvő; nem tűntek el, a nagyok most is mennek, köszönik szépen nagyon jól érzi magát mindegyik közösség. Na igen, de mellettük már alig hallani új címekről, amik megpróbálnának labdába rúgni. Talán az ennek az oka, hogy a piacot uraló címek túl nagyok, és a fejlesztők már nem látják értelmét próbálkozni a bálnák ellen? A helyzet az, hogy az igazság másutt keresendő, mégpedig a játékosokban. A nagy címek főleg azért tartanak ki ilyen hosszan, mert a nosztalgia faktor jóval erősebb, mint az idejét múlt grafika vagy játékmenet felett érzett elfásultság, így alkalmankénti tartalmi frissítésekkel egy sok éve tartó rajongást tudnak tovább fenntartani.
Pedig a játékosoknak már totál megváltozott az igénye, ha kijön egy új MMORPG, teljesen ugyanazokkal a játékmeneti elemekkel és tulajdonságokkal, mint mondjuk egy World of Warcraft, a közönség nagy része hamar feladná, mivel nekik ez már lassú, vontatott. A hasonló játékok átmentek a pörgős akció területére, így egy MMORPG már korántsem a lassú, kimért és aprólékos fejlődésről és pici lépésekben megtett előrehaladásról szól, hanem a gyorsan és kielégítően fogyasztható adrenalin pumpáló élményekről. Ezzel baj ugyan nincs, de a játékvilág átalakulása habár szükséges, elég fájdalmas is egyben, hiszen sok megjelenő cím nem érti még, hogy merre kéne billentenie a mérleg nyelvét.
Mostani játékunk, a Wayfinder tudatosan ezt a fajta átalakulást lovagolja meg, viszont ahogy a félelmeink leírásában is említettük, előfordulhat, hogy egy csapat még nem érzi, hogy pontosan mi az, ami most kell az embereknek. Valami ilyesmi történik az Airship Syndicate játéka körül is, nézzük meg pontosan ez mit jelent.
Útkeresők
A történet szerint egy gazdag és erős birodalomban éltek az emberek, mikor is egy napon váratlanul a Gloom nevezetű jelenség, és az abból kiokádott démoni szörnyek le nem rombolták az egészet. A túlélők egy Skylight nevezetű helyen vetették meg a lábukat, hősök küzdöttek és estek el, de végül a Gloom inváziója megtorpant. Hősünk, aki szintén egy ilyen csatában vesztette életét, furcsa módon pont a Gloom közbenjárásával feléled, és Skylight túlélőinek pont ilyen sokat látott hősre van szükségük. A világ romokban, a törmelékek közt szörnyek, fosztogatók, goblinok, és a Gloom rémei leselkednek, a valóságot átszakító portálok pedig idegen helyekre vezetnek, ahol a Gloom erősödik, terjeszkedik. Így hát ránk és hős társainkra hárul a feladat, hogy a gonoszt féken tartsuk.
A sztori nem igazán különleges, az elmesélése kezdetben érdekes és ütemes, majd fokozatosan válik egyre kevésbé fókuszálttá, illetve a szinkron is folyamatosan eltűnik. Skylight eseményeinek és karaktereinek megismerése a tutorial része, ahogy az első pár futásunk is egy-egy dungeonben, mielőtt a játék kiterel minket a nyitott világba. A Wayfinder gyakorlatilag egy MMORPG alapokon nyugvó akció-dungeon crawler, amelyben saját magunk által készített karakter helyett egy kasztnak megfelelő hőst választunk, és azt fejlesztve vesszük az akadályokat. A steampunk fantasy környezet színes világában ez a felállás nagyon hívogató és sok kalanddal kecsegtet.
Három karakter közül választhatunk, melyekből az egyik egy tank, a másik egy assassin, és a harmadik egy bombákat hajigáló lövész. A játékban rajtuk kívül még további három karaktert találunk, őket vagy pénzért vehetjük meg, vagy crafting segítségével jutunk hozzájuk, de erről később. A választott karakterünket egészen sok oldalról fejleszthetjük, viszont alap képességei és haszna nem változik a játék során, épp csak a hatékonyságon tudunk javítani. Ezt megtehetjük a képességek fejlesztésével, fegyverünk cseréjével illetve javításával, magunkra aggadhatunk relikviákat, ékszereket, és végezetül a leölt ellenfelekből nyert különleges erőforrás, az Echo segítségével aktiválhatunk új, vagy javított módosítókat. Egészen sok lehetőség a gyűjtögetésre, és a fejlődési rendszernek itt még nincs is vége.
Hősrosta
Fejlődni tapasztalati pontokkal, illetve zsákmányok használatával tudunk, a játékban ehhez brutál mennyiségű különböző alapanyag és erőforrás található. A crafting rendszer nem mutat semmi újat, de cserébe eléggé sok féle beszerezendő alapanyagot igényel, cserébe minden amit legyártunk komoly erő növekedést ad, ergo az egész folyamat kifizetődő. Karaktert is hasonló módon tudunk "készíteni", a megfelelő alapanyagokat összegyúrva új hősre tehetünk szert. Minden cucc, ami ehhez szükséges, a világban lapul, csak tudni kell hogy honnan esnek. Itt jön képbe a kaland és az akció.
Skylight gyakorlatilag a player hub, azon túl egy nyitott világ vár ránk, tele érdekességekkel, dungeonökkel és ellenségekkel. Romos utcákon felturbózott banditák állják az utunkat, a várromok közt goblinok guberálnak, a folyóparton hatalmas szörnyek lesnek áldozatra, a világra szakadó Gloom pedig mindenki számára elérhető random eseményként ad kihívást. Minden leölt ellenfél ad valamit, minden kinyitott láda rejt egy kincset, a zeg-zugokban pedig dungeonökre bukkanhatunk. Sajnos azonban a táj nem ad annyi jutalmat, vagy izgalmat, hogy órákat eltöltsünk rajta, így inkább csak a küldetések miatt szeljük át a vidéket, de aktiválva a gyors utazó portálokat még erre sem lesz szükség egy idő után. Ráadásul vannak helyek, melyeket könnyen elfeledünk, miután kinyitottuk az ott lapuló ládát. Ennél sokkal élettelibb terepre lenne szükség, hogy a játékosnak megérje kutyagolnia némi izgalomért cserébe.
Míg a nyílt világ csak a kalandot és felfedezést szolgálja, addig a továbbjutáshoz szükséges javak megszerzéséhez a dungeonöket kell tisztogatnunk, melyek aszerint változnak, hogy mi magunk milyen módosítókat pakolunk be a kezdetekkor. Ha nem rakunk be semmit, akkor egy standard futást vihetünk végig, de ha már beillesztünk egy bosst jelző módosítót, a végén az említett rondaság vár minket. Ezek a harcok nem magányos küldetések, vagy visszük a barátunkat, vagy a játék kisorsol pár random hőst, és együtt nyomhatjuk le az ellenfeleket. Pár laza puzzle is helyet kapott a dungeonökben, és egy-egy rejtett zúg extra jutalmat, vagy akár küldetést is tartogathat.
Ezek a kazamaták, illetve Lost Zone nevezetű helyek, és a boss vadászatokat jelentő Huntok adnak mindent, amire szükségünk lehet. Kezdetben bőven megelégedésünkre szolgál, hogy legyőztük a bossokat és haladunk a sztorival, ám hamarosan egyértelművé válik, hogy a fejlődéshez kőkemény gyűjtögetésre is szükség van, egy-egy alapanyag megszerzéséhez akár ugyanazt a tematikájú pályát és főellenséget is többször kardélre kell kapni, hogy végre le tudjuk gyártani a nekünk szükséges fegyvert, vagy tárgyat. Az eszetlen grinde-ot küldetések és a világot színesebbé tevő történeteket próbálják élvezhetőbbé tenni, de az önismétlő kalandok egy idő után szélmalom harcnak érződnek, hiszen magasabb szinten az érdembeni fejlődés már nehézkes és vontatott. Nem mondom, mindig ott lebeg a motiváció, hogy újra és újra belevessük magunkat a harcba, hiszen minden apró lépés közelebb visz a kijelölt célhoz, de érződik, hogy van még hova fejlődni ezen a téren.
Első lépések
A küzdelmek közti időben Skylight városában szocializálódhatunk, de még saját otthonunkat is rendezgethetjük, ami egy jópofa adaléka a játéknak, habár még sok jelentősége vagy célja (önmagunk szórakoztatásán kívül) nincsen.
Az igazat megvallva a Wayfinder játékmenete nem tartalmaz olyan újdonságot, amitől különleges lehetne, ellenben amit felvonultat, az egy jó recept egy jó és izgalmas játékhoz. Az egyes játékelemek adagolása és kidolgozottsága viszont annyira hullámzó, hogy kicsit olyan érzésünk támad, mintha a fejlesztők sem tudták pontosan, hogy milyen kalandra hívják a játékost. Mit szeretnének, hogy csináljunk? A nyílt világot felfedezni? Ahhoz az élettelen. Dungeonöket tisztítani? Szeretjük, igen, de a jutalmak jellege és mennyisége miatt pár óra játék után vontatottnak érződik. Elmesélnének egy jó sztorit? Nem lenne rossz, mert van itt történet bőségesen, viszont a narratíva hamar erőtlenné válik, a karakterek csak funckióikat látják el de sokat nem tesznek bele a kalandjainkba. Igazából a játék minden elemében van valami, ami jól hangzik, viszont túl felületes.
Másik kellemetlenség a játék fejlesztésének ezen szakaszában jellemző, és gyötrelmes technikai hibák. Érthetetlen szaggatások, fagyások egy combosabb PC alatt is jellemzőek, a fagyások PS5-ön is visszatérnek. A kamera rendszeresen beakad a szűk helyeken, textúra hibák és beakadó animációk csúfítanak bele az élménybe. Szerencsére egyik sem olyan kínzó hiba, ami miatt rácsapnánk az Alt+F4-re, ellenben a szerverek kiszámíthatatlansága nagy problémát jelentenek. Eleve a játék early access megjelenésének első hetében oltári nagy mázli, és rengeteg türelem kellett ahhoz, hogy egyáltalán beengedjen a játék, majd fél óra múlva a szerverek letérdeltek, és másnapig nem is tértek vissza. Mostanra a random kapcsolat szakadásokon kívül más komolyabb problémával nem találkoztunk.
De hogy valami jót is mondjak a játékról a zárás előtt, minden felsorolt hiba ellenére a játék le tud kötni, és mindig valami, ami miatt érdemes benne útra kelni. Ezen felül a világ kidolgozottsága és a látvány az Airship Syndicatetől megszokott módon ötvözi a sötét fantasy és a rajzfilmesen színes látványvilágot, aminek ők abszolút mesterei. Távolról szinte festményszerű tárgyakat láthatunk, a karakterek dizájnja és részletgazdagsága pedig külön elismerést érdemel, amihez érdekes és izgalmas hangulatot adó kézzel rajzolt és animált effektek párosulnak. A látványhoz pedig remek zene is párosul, a játék ezen részére nem lehet egy rossz szavunk sem.
Ajánló
A Wayfinder katasztrófális startja ellenére hívogató és izgalmasnak ígérkező játék, ami stílusos grafikájával és adrenalin pumpáló akciójával képes hosszú órákra lekötni. Sajnos a játékmenet a Wayfinder minden elemében felületesnek érződik, mintha még mindig keresné a játék, hogy hogyan tudna minket szórakoztatni. Az üresnek érződő nyílt világ, a néha nyomasztóan sok alapanyagot követelő crafting mind olyan elemek, amik ugyan nem veszik el a kedvünket, de tisztán érezhetően balanszolásra és bővítésre szorulnak. Még csak most lépett a program az early access mezejére, ezért mi bízunk benne, hogy a fejlesztő csapat megoldja majd a problémákat, illetve kibővítik annyira a játékot, hogy a hiányérzetünk és panaszaink menten szertefoszlanak. Azért nem aggódunk túlságosan, mert az Airship Syndicate már bizonyított több játékával is. Ha érdekel titeket a Wayfinder, próbáljátok ki nyugodtan, a hiányosságai ismeretében jó pár óra szórakozást ígér már most.