A játékok által adott kihívások teljesítésénél csak egy felpörgetőbb dolog van: a játékok minél gyorsabb végigjátszása. A speedrunnak hívott hobbi bőven túl mutat a játékok nehézségi fokozatainak nyüstölésénél, nem elegendő a reflex, ügyesség és taktika, de a játék minden apró centijének átható ismerete szükséges, beleértve minden kihasználható hibáját is. A speedrunningnak döbbenetesen nagy kultusza van, bajnokságok szerveződnek, a neten hatalmas stream események övezik az egyes próbálkozásokat. Ilyen módon játszani egy játékot totálisan megváltoztatja az élményt.
Kisebb kategóriájában az időre szóló kihívások is valami hasonló reakciót akarnak kiváltani, és bár nem minden játékosnak szíve csücske a stresszel teli adrenalin bomba, ám sok játékos szinte keresi, hogy hol tud akár rangsorolt módon teljesítményeket elérni a sebességével.
Mindezen remek élményeket és játékelemeket ragadja meg a mostani játékunk, és bár minőségében sem gyenge, de a gyorsaság és akció terén tényleg nem viccel.
Száguldás
A Warstridenak van valamiféle körítése, de érdembeni történettel nem rendelkezik. Nem is ajánl fel narratívát, kampány módja sincs, és rögtön az első percekben egyértelművé teszi, hogy a Warstride a kihívásokról szól, semmi másról. Ám legyen, kezdhetjük a tutorialt. Az első pár kiképző pálya finoman szólva is untatni fogja az FPS-ekben jártas embereket, mert olyan alapvető cselekvések megtanulásából csinál nagy ügyet, mint az ugrás, a fegyver váltás, ajtó nyitás. Már itt is mindent időre csinálunk, egyetlen tized másodperces késésért is csilli-villi jutalom érméktől esünk el, így tét nélkül addig próbálkozhatunk, amíg tökéletesre nem csiszoljuk az alap képességeinket.
Hamar megtanuljuk, hogy a Warstride olyan, mint amphetamin hatása alatt Doom-ozni. A középkori kazamatákat idéző pályán őrült sebességgel ugrálva közeledünk a célhoz, és egyetlen lövéssel lemészároljuk a sarok mögül előbukkanó démonokat. A pisztolyunk nem a legerősebb, de a leggyorsabb, ám bizonyos lények ellen a lassabb shotgun lesz a nyerő. Pattogunk ide-oda, közben halálos pontossággal osztjuk a halált, és végül a célegyenesbe vetődve dörzsöljük tenyereinket, ahogy új teljesítményt és jobb pontszámokat érünk el.
Aztán jön Patrick, és a játék őrült sebességre kapcsol.
Patrick egy gép által irányított játékos, aki velünk együtt próbál minél gyorsabban eljutni a pálya egyik végéből a másikba. Ő már jól ismeri a terepet, tudja a rövidítéseket, kisujjában van az ellenfelek helye, így ha megfigyeljük a mozgását, már csak le kell másolnunk azt. Aztán rájövünk, hogy Patrick egyébként nem egy jó játékos, és némi stratégiával simán felülmúlhatjuk az elért teljesítményeit. Ezzel gyakorlatilag nem csak a játék által vélt mérföldköveket múljuk felül, de az úgynevezett Nemeziszünkkel is folyamatosan versengünk, extra fűszerezést adva így a kihívásoknak. Aztán később lecseréljük Patrickot egy barátunkra vagy random kihívóra, és már egymás ellen futhatunk a legjobb helyezésért.
Verseny az idővel és ólommal
Akár egy élő Nemezisz társaságában, akár egyedül (jobban mondva Patrickkal), a játék minden megoldott pálya sorozat után új kihívásokat ajánl fel. A záró feladatok az előzőleg megtapasztalt pályaszakaszok egybemosása, tehát gyakorlatilag minden amit addig megtapasztaltunk, egyetlen hosszú futás részévé válik, próbára téve minden képességünket, amit addig megszereztünk. A végigvitt sorozatokhoz aztán visszatérhetünk, hogy nagyobb nehézségi fokozatokon, új feladatokat teljesítve is kipörgessük őket. Például, egy már jól ismert pályán jóval több ellenfél tör az életünkre, és kötelező belőlük meghatározott mennyiségűt lelőni bizonyos fegyverrel, vagy környezeti hatással, például robbanó hordóval. Változatosság kedvéért olyan pályát is találunk ahol nem kell szaladnunk, de villámgyors reflexekre van szükségünk hogy tökéletesítsük a lövész képességeinket. Mindig van valami új, valami ami meg tud izzasztani.
A Warstride legnagyobb eredménye, hogy a kihívások nem válnak egyhangúvá, és a jutalmak nem érződnek erőltetettnek. Értjük ezt úgy, hogy a játék meghatározott mennyiségű érme megszerzésre kötelez, ám a képességeink további fejlesztése már rajtunk múlik. És mivel a játék lépten nyomon szembeállít az addigi teljesítményünkkel, ezért mindig ott van az érzés, hogy "na még egyszer, most jobb lesz." Egyre jobbak, gyorsabbak, okosabbak leszünk, és akkor is próba elé állítjuk magunkat, amikor már a továbbhaladásban ez nem is akadályoz. A játék képes motiválni, képes fenntartani a figyelmet, ami egy ennyire lekorlátolt játékelemekkel operáló program esetében szép eredmény.
A Warstride mind emellett látványos is. A grafika közelről nem annyira stílusos és részletgazdag, mint mondjuk egy Doom Eternal, de a hangulatos terep, a villodzó effektek, az épp csak elmosódó vérpermet felhőben szétpukkanó ellenfelek, és menő futurisztikus fegyverek mind egy élvezetes összképet alkotnak. Ami nem annyira szép, az a menü, valamiért az interfész és főleg a felugró ablakok és értesítések a játék stílusához mérten túlságosan letisztultak és egyszerűek, mintha megfeledkeztek volna róluk. De ez legyen a legnagyobb gondunk, hiszen minden más meg remekül fest. Ugyanez igaz a zenére és hangokra, dobhártya szaggató szimfóniája az őrült sebességgel való száguldásnak és hentelésnek. Az egyetlen szinkron a tutorialt is vezető narrátor, aki eléggé túljátsza ezt a kevés szerepét is, de szerencsére csak a kiképzés erejéig kell a társaságát élveznünk.
Ajánló
A Warstride bár rétegjáték, de a gyorsaság és akció szerelmeseinek egy igazi csemege. Trackmaniára hajazó verseny, Doom Eternal szerű vérontás, amik változatos kihívásokon és feladatokon át vezetve szolgáltatnak adrenalin pumpáló szórakozást. A Nemezisz rendszer klassz módja a versengés fenntartásának, az egyéni teljesítmények feloldásáért pedig éppen elegendő motivációt kapunk az újabb és újabb pályák megoldásával. A manapság népszerű boomer-shooter életérzést feldolgozó játékok mellett kellemes változatosság, és minőségében is piros pontot érdemel. Aki szereti az ilyesfajta pörgést, sebességet és kihívás teljesítéseket, annak biztos tetszeni fog.
| 8 | A sebesség és akció szerelmeseinek kötelező játék, a Warstride, rivaldafények és robbanások közepette szakítja át a képernyőt, és ránt bele az őrült száguldásba és lövöldözésbe. Az örjöngő akciót az időre teljesítendő kihívások izgalmas próbatételeket biztosítanak, a Nemezisz rendszer pedig folyamatosan fenntartja a lelkes versengést. A 30-90 másodperces futamokon kívül mást nem ad a Warstride, de nem is áll érdekében, a célközönségét már megtalálta. |