Elragadó érzés, hogy idén csak úgy dőlnek az ölünkbe a jobbnál jobb RPG játékok, gyakorlatilag újra aranykorát éli a zsáner, és a játékosok nem csak a nosztalgia miatt nyúlnak hozzá ismét a komplex történetekkel és játékelemekkel operáló kalandokhoz. Nagy az igény a jól megírt és immerzív szerepjátékokra, és idén semmi nem bizonyítja ezt jobban, mint a célközönség odaadása és lelkes rajongása. Az évnek azonban még nincsen vége, sok még az izgalmas megjelenés, és most egy hasonlóan érdekes címet kaptunk a kezeink közé, ezúttal egy kínai nemzetiségű fejlesztő csapattól. Az első ránézésre átlagosnak mondható Wandering Sword a második ránézésre elvarázsol, a harmadikra a rabjává tesz, a negyedikre totál kifáraszt a fölöslegesen túlbonyolított rendszereivel. De addigra már elvesztél, beleöltél több mint 30 órát, és nem bántad meg.
Egy fiú története
A történet szerint Yuwen Yi egy fiatal, tapasztalatlan harcos, aki csak álmodozik a mesék és mítoszok hőseiről, közben bátorságát bizonyítvány a barátai társaságában veszélyes feladatokat vállal el. Egyik ilyen küldetése során egy titokzatos alakot kísérnek a karavánjuk védelmében, mikor is hirtelen két véres kezű bandavezér összetűzésének kereszttüzébe kerülnek. Yuwen Yi barátai meghalnak, őt megmérgezi egy gyilkos méreg, a karavánnal szállított személy azonban egy legendás harcos mester, aki móresre tanítja a banditákat, majd biztonságba helyezi Yuwen Yit. Új mestere, az arrogáns Jiang Yinfeng a háta közepére sem kívánja hősünk babusgatását, de tekintve hogy ambíciózusak vagyunk a tanuláshoz, és az élni akarásunk is erős, a zsörtölődő kardmester megtanít minket a küzdelemre, és megannyi ősi kínai harcművészet misztikumaira. Yuwen Yit nem csak a bosszú vágya hatja, hanem az erősebbé válás, a tökéletesség elérése, így útnak indul váratlan útitársakkal vállt vállnak vetve, felfedezni a világot, és legyőzni az annak nyomoráért felelősöket.
A sztori klasszikus harcos eposz, a kínai mítológia, a harcművészetek romantikus költészetét feldolgozó kaland, és a megannyi különböző karakter egy hosszú hosszú órákat felölelő történet, melyet nagyon könnyű megszeretni. Szinkron hiányában csak olvasással tudjuk követni az eseményeket, gyakorlatilag visual novel formájában olvassuk a regényt is megtöltő dialógusok hosszú sorait, miközben körbejárjuk az 5 régiót, a több mint 70 különböző helyszínt. A sztorit harcok szakítják meg, melyek körökre osztott taktikai játszmák, túlontúl komplex képesség és fejlődés rendszerrel megtoldva, amihez tartozik egy szédítően részletgazdag tárgy és harcművészeti adatbázis. Van itt mit felfedezni, annyi szent.
A harc nagyon kellemes része a Wandering Swordnak, felvezetve egy könnyed és könnyen érthető rendszert, amit aztán a képességek komplexitása tesz brutál részletgazdaggá. Akár a tutorial, akár a játék vége felé, a harc a következőképpen néz ki: egy sakktábla szerű terepen sorakoznak fel a saját, illetve az ellenfél karakterei, mindenki számára kivitelezhető egy mozgás, illetve egy támadás akció a saját körében. A támadások lehetnek Normál, Special, Mighty, illetve Unique mozdulatok, a képességmódosítókat és buffokat pedig a Lightness és Cultivation tudományokon keresztül tudjuk érvényesíteni. Minden mozdulatnak megszabott hatóterülete van, ami nem csak egy szimpla adalék, hanem rengeteg taktikázásra ad lehetőséget.
A harcok alatt a korábban megtanult és beállított képességeinket használhatjuk, amiknek tárháza elképesztően széles. Nem csak hogy rengeteg féle harcstílus és harcművészet egyedi mozdulataiból válogathatunk, de komoly változásokat és módosítókat, valamint teljesen új mozdulatokat jelentenek az egyes fegyverek használatba vételei is, így a küzdő stílusunk testreszabása valóban komplex és megdöbbentő mértékben testre szabható. A minket kísérő karakterek által különböző hasznú és szerepű harcosokat vonultathatunk fel, változatossá és hatékonnyá téve a csapatunkat a legcombosabb ellenfelekkel szemben is. Ez komoly tervezést, játék ismeretet és kísérletezést foglal magában, így a taktikai RPG-k szerelmesei itt igazán otthon érezhetik magukat.
Ami belerondít az élménybe, az a harcok kezdetén a kezdést sorsoló rendszer ismeretlensége. Nem egyértelmű, hogy mi alapján sorsolja a játék a támadási sorrendet, ezért nehéz előre pontosan felkészülni, ettől pedig romlik az addig felépített komplexitás. A másik érthetetlen dolog számomra a tárgyak használatának tiltása a harcok alatt. Ergo semmi buffot, életerő visszanyerést vagy eszközt nem tudunk hasznosítani a csata alatt, ami megint a harcrendszer mélységének zsenialitásába csúfít bele.
A harc veszedelmei
A kevésbé barátságos elemek listáját gyarapítja a fejlődés is, mely olyan mennyiségű információt zúdít a játékosra, ami miatt az egyébként megtanulható rendszer az egyszeri próbatevőt teljesen el tudja kedvteleníteni. Az egyes képességek fejlesztése rengeteg információt közöl annak használatáról, minden fontos infó más és más ablakban kapott helyett, a Martial és Meridian pontok kiosztása kezdetben a totális tanácstalanság fényében történik, később pedig komoly számítások és balanszolások kellenek egy hatékony build érvényesítéséhez. Ráadásul a kapott pontok kiosztása ritkán érződik számottevőnek, gyakran tíz szintnyi fejlődés alig fejleszt a teljesítményünkön valamit, míg máskor hirtelen változnak az értékeink, összezavarva a játékost.
A fejlődés kevésbé felhasználó barát jellege, illetve a kiosztott pontok és statok értéktelensége miatt nehéz átérezni az előrehaladás súlyát, hiába ölünk egy csomó időt a partink építésébe. Ragosgatjuk a pontokat, gyűjtjük és készítjük a tárgyakat, tanuljuk és fejlesztjük a képességeket, de a csatákban a szörnyen hullámzó nehézség miatt gyakran van az az érzésünk, hogy nem értjük mit hol rontunk el a fejlődésünk során. Ez egy túl komplexnek szánt, de végérvényesen balansz nélküli rendszer, ami nem eléggé jutalmazó ahhoz, hogy a játékos kellően kitartó legyen annak megfejtésében. Inkább csak a megérzésekre hivatkozva kattintgatjuk be amit jónak érzünk, és az ugyanolyan jó lesz, mintha egy guide segítségével követnénk a legjobb ajánlott buildeket.
A nem túl szimpatikus fejlődéstől eltekintve a Wandering Sword egy felettébb szórakoztató játék, és ez a történetnek, illetve a karaktereknek köszönhető. Kezdetben a minket követő szövetségeseink elég randomnak és motiváció nélkülinek tűnnek, míg Yuwen Yi egy olyan útja kezdetén álló hős, akivel könnyű azonosulni. Majd hirtelen egyre több és izgalmasabb karakter kerül az utunkba, akár barát, akár ellenség, ráadásul egyes mellékküldetések NPC-i is okoznak meglepetéseket. A párbeszédek meglepően szórakoztatóak, a narratíva kellően dinamikus, megidézi a kínai mítoszok és történetek hangulatát.
És akkor még nem is beszéltünk a magával ragadóan egyszerű de bájos grafikáról, ami egy úgynevezett 2.5D formában elevenedik meg. A 3D terepen 2D elemek és karakterek tesznek ki egy stílusos és színes összképet, melyben meglepő és váratlan részletességgel történnek dolgok, kellemes csalódást okozva annak, aki valami idejét múlt pixel animációra számít. Mindehhez pedig remek zenei aláfestés párosul, a kínai mesék és regék hangulatához illő muzsikákkal, pár rendhagyó zeneszámmal megspékelve. Szerényen egyszerű, de ambíciózusan összetett és polírozott munka.
Ajánló
A Wandering Sword egy olyan RPG ami egyszerre hasal el, és emelkedik a magasba az RPG elemeket illetően. Mint szerepjáték, egy magával ragadó és izgalmas kaland, a történet és a karakterek is szerethetőek, a hangulat csillagos ötös. Viszont a harcrendszer taktikai mélysége és a képességek részletgazdagsága ellenére az egyes hiányosságok, és a fejlődési rendszer fölöslegesen túlbonyolított és kényelmetlen mivolta miatt a hardcore RPG címke inkább nyűg, mint érdem. Mindezek dacára a játék könnyen be tud szippantani, több mint 30 óra szakadatlan tartalom és sztori vár a kitartó harcosokra. A Wandering Sword a megannyi nagy és sokak által várt cím mellett nehezen rúghat labdába, pedig megérdemli a figyelmet a zsáner szerelmeseitől. Nekünk tetszett.
| 7.5 | A Wandering Sword 3 ember víziója volt, és egy 13 fős csapat keltette életre a játékot, aminek több hibája is van, de érdeme szerencsére még több. Szerényen stílusos látványvilága mögött komplex harc és fejlődési rendszer bújik meg, ami egyszerre áldás és átok, hullámzó mértékben billegtetve a mérleget az élvezhetőség és a fölösleges túlerőltetés között. Végeredményben viszont a sztori, a hangulat és karakterek könnyen elviszik a hátán a játékot a hibái ellenére is, megmentve a Wandering Swordot a hatalmasok közti néma láthatatlanságtól. |