A motorozás és az azzal járó furcsa egyvelege a nyugalomnak és az adrenalin folyamatos áramlásának egy olyan egyedi életérzést ad, ami miatt érthető, hogy a két kerekű járgányokon a végtelen aszfaltot szelő emberek miért szerelmesek ebbe az élménybe. Szó szerint. De a vidéki utakat szelő utazók mellett a motoros versenyek szerelmesei is végtelen hűséggel és odaadással tudnak áradozni a sportról, az ünnepelt versenyzőkről és márkákról. Fantasztikus hallgatni őket, és habár nekem személy szerint nincs vonzalmam a motorok iránt, a rajongásból áradó szeretet és izgalom engem is magával tud ragadni. Éppen ezért volt érdekes kipróbálni a Ride 5-öt, mely a Milestone S.r.l. sorozatának legújabb felvonása. Ez az a cég, aki csak és kizárólag a versenyjátékokra specializálódott, és töretlen erőbedobással tolják a tartalmaikat. Nem játszottam a Ride előző részeivel, de azt tudtam, hogy hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Csodák csodájára, én is csatlakoztam ehhez a táborhoz.
Motorra fel!
A Ride 5, mint a sorozat legfrissebb felvonása, folytatja a motoros versenyzés lehető legvalósághűbb lemodellezését, de teszi mindezt úgy, hogy közben nem felejt el játék maradni. Ha láttatok valaha motoros versenyt, akkor azonnal tudhatjátok, mire számíthattok a játék nagy részében, a finom részletekre viszont biztosan nem vagytok felkészülve. A Ride 5 ugyanis nem viccel a valósághűség címkéjével, én pedig mint laikus is elismerően böngésztem a játék tartalmait, a versenyek során pedig nem egyszer hajítottam el a kontrollert, hogy aztán öt perc heves sértődöttség övezte járkálást követve visszaüljek, és újra megpróbáljam elérni a győzelmet. Az adrenalin csúnya dolgokra képes, de nem lehet róla leállni.
A játék elején egy nagyon felületes tutorial keretében vezethetünk le egy próbakört, itt kipróbálgatva az alap irányítási mechanikákat, tesztelve hogy hogyan muzsikál a játék a vasunkon, illetve hogy milyen is az, mikor a digitális menetszél belekap a hónaljunkba. A teszt kör egy teljesen új játékos számára még nem árul el sokat a tényleges játékmenetről, de cserébe frusztráló lehet, hogy pár gomb ismeretén kívül nem gazdagodunk további információval, pedig a képernyő tömve van olyan adatokkal, amik lehet hogy fontosak lesznek később. Persze egy témában jártas játékos rögtön megérti, hogy mi micsoda, a Ride sorozat, vagy a Milestrone többi játékán edzett veterán pedig türelmetlenül várja, hogy tovább mehessen az igazi megpróbáltatásokra.
A gyors tutorial után elkészítjük a karakterünket, akit nem fogunk túl sokat látni sisak nélkül, éppen ezért a személyre szabhatóság is elég minimális, épp csak annyira elég hogy valamiféle arcot adjunk hősünknek. Ami viszont már érdekesebb, hogy a motor vezetéssel kapcsolatos tulajdonságait is beállíthatjuk, amik nem szolgálnak játékmenetbeli változást, ellenben a témát értők arcára széles mosolyt varázsolnak. Ha kész vagyunk, szemügyre vehetjük az első motorunkat, és belekezdhetünk a karrierünkön át ívelő bajnokságok felderítésébe. Ezen felül találunk itt egy tonna olyan opciót, ami bár elég egyértelmű képet ad a lehetőségeinkről, de kezdetben még nem számítanak, amíg nem gyűjtünk egy kis pénzt és tapasztalatot.
Két keréken
Első bajnokságunk egy három versenyből álló sorozat, mindegyik pálya más kialakítású, az időjárás szép tiszta. Abszolút kezdő laikusként az első futamom kész katasztrófa volt, háromszor néztem végig hogy a beton felszaggatja a végtagjaimat, és utolsó előttiként cammogtam be a célegyenesbe. Életben tartott, hogy a gyalázatos teljesítményem ellenére is kaptam tapasztalatot, gyártói elismerést illetve némi zsebpénzt. A második versenynek négyszer futottam neki, egészen addig amíg legalább egy kört le tudok úgy vezetni hogy nem taknyálok el. De végül feladtam, és 15. helyen duzzogva tovább léptem. Az utolsó versenyt viszont már a szerzett tapasztalatokkal óvatosan és megfontoltan vezettem le, és első helyen végezve zsebeltem be a jutalmakat. A demotiváló kezdetet egy katartikus sikerélmény zárta, így nem is volt kérdés, hogy azonnal belevágok a következő sorozatba is. Ám ekkor már a menü többi opciója is fontossá vált, ráadásul rámszakadt az ég, és a nedves aszfalton kipörgő gumi vissza zavart a tervező asztalhoz.
Amit pedig a motorom cseréje illetve alkatrészeinek opcióiban fedeztem fel, az a motorokhoz való neutrális viszonyom ellenére megdöbbentett. Elképesztően sok model került a játékba, mindegyikük kivétel nélkül a lehető legmélyebbre menő részletekig kidolgozott, a márkák mind ismeretesek és felismerhetőek, egyes modelleknek pedig legendás jelzőjén elgondolkodva csináltam egy kis kutatást a neten, és nagyon izgalmas történeteket találtam egy-egy motor történelméről illetve értékéről. Egy témában jártas játékosnak ez nem pusztán egy játék, de egy adatbázis a motorokról, műszaki mélységekbe hatoló leírásokkal, rajzokkal (ez volt az egyik kedvencem), és ez mind semmi. A motorok hangjai és működésük is tökéletesen úgy lettek lemodellezve, ahogy a valóságban is viselkednének, beleértve mind a pozitív és negatív tulajdonságaikat. És nem csak a motorok teljesítménye az, amire figyelnünk kell a játék során.
A Ride 5 ugyanis nem csak a járgányok terén, de a versenyeket és vezetést befolyásoló tényezőkben is valósághű kidolgozottságot biztosít, így számításba kell vennünk a dinamikus időjárást, de még az aszfalt hőmérsékletét is (!!!). Szerencsére a játék szépen rávezeti a laikusokat is arra, hogy melyik alkatrész milyen körülményekben hasznosabb vagy ajánlott, épp csak egy kis kutatómunkát vár el tőlünk a játék. Ez pár embernek meredek tanuló görbét eredményezhet, de mivel a sikerélmény mindenért pótol, ezért nincs ok a panaszra. A dinamikus időjárás és valósághű környezeti behatások mellett a többi versenyző viselkedése is egészen életszerű, az AI beállításoktól függően lehet barátságos és sportszerű, vagy kifejezetten aljas és agresszív. Sajnos ez is a sport része, így mindegyik opció kipróbálása szükséges a teljes élményhez.
Ünnepelt dobogós
A játék során több különböző verseny típusban mérhetjük össze az erőnket az AI vezette bajnokokkal, de a karrier mód mellett más lehetőségeink is akadnak, ilyen az Endurance mód, ahol időre kell teljesítenünk kihívásokat, de akár teljesen saját versenytípust is létrehozhatunk, a saját szabályainkkal. Ha pedig elég volt a gép ellen versenyezni, akkor a multiplayer opció alatt crossplay által megtámogatott rajongói közösségből hívhatunk ki játékosokat. Ezek igazán pörgős és kemény versenyek, így érdemes előtte kiismerni a játékot és a választott járgányunkat. De ha esetleg egy baráttal játszanánk, az osztott képernyős kanapé-multiplayer mód is rendelkezésünkre áll.
Ha negatívumot kéne kiemelnem a Ride 5-ről, nehéz helyzetben lennék. Talán az egyetlen, amit a versenyjátékkal frissen találkozó játékosként megéltem, hogy a nehézség nem mindig konzisztens. Még a Very Easy fokozaton is kőkemény hatékonysággal pipál le az AI, az időre teljesítendő tornáknál pedig egyértelműen semmilyen segítség nem jöhet szóba, ám visszacsatolás sincs arról, hogy esetleg mit csinálunk rosszul. Kísérletezgetéssel, és a motorok és alkatrészeik képességéről való tájékozódással persze ez áthidalható, de a témában még épp csak tapogatózó játékost könnyen elijeszthetik ezek a részletek. Lassú és meredek a tanulási görbe, de a játék elég hamar bedob minket a mélyvízbe, így hát érthető, ha ez frusztrációt okoz. Szerencsére ezen kívül nehezen találok negatívumot a Ride 5 játékmenetében.
A grafikára sincsen panasz, sőt, a játék egyik erőssége a valósághű látvány. Tekintve, hogy a realitás talaján kellett maradnia a fejlesztőknek, így az egyhangúnak mondható hátterek, nézőterek és kerítéssel leválasztott vidéki utak látványa nem kimondottan izgalmas, de nem is kell annak lennie. Cserébe a motorok kidolgozottsága döbbenetesen részletgazdag, az átvezető videóik felérnek egy pornó filmmel. A hangok terén is abszolút megelégedésünkre válhat, hogy a különböző motorok a saját, valósághű dübörgésükkel szólalnak meg, a hangokat pedig befolyásolják a terepviszonyok, azonnali visszacsatolást biztosítva a járgányunk teljesítményéről, a terep viszontagságairól. A zenék minimálisan vannak jelen, de kellemes kis dallamok kísérik a menüben eltöltött perceket.
Ajánló
A Ride 5, mint a sorozat legfrissebb felvonása maximumra pörgeti a téma minden elemének kidolgozottságát, nem fél végletekbe menő mélységekbe menni akár műszaki oldalról is. A témában jártas játékosoknak ez igazi csemege, de az új érdeklődőknek is meghozhatja a kedvét a motorozáshoz. A versenyeken tapasztalható hirtelen nehézség és meredek tanulóív némileg idegesítő lehet, de ha már valaki belevágott a mókába, akkor egy kis gyakorlással és kutatómunkával könnyen bele lehet rázódni a motoros versenyzés csínjába-bínjába. Motorosoknak szigorúan kötelező darab, a rajongóknak erősen ajánlott, új érdeklődőknek pedig tökéletes becsatlakozási lehetőség a Ride 5 kipróbálása.
| 8.5 | A Ride 5 a motoros versenyjátékok jelenlegi csúcsa, mind tartalomban, mind látványban és valósághűségben. A realitásnak a hátulütője, hogy az új érdeklődők számára stresszes lehet a belerázódás, de szerencsére mivel a játék szórakoztató és busásan jutalmaz, ezért ez könnyen emészthető. Tapasztalt motorosok számára ez egy igazi csemege, és ennél jobb feldolgozását a témának jelenleg nem találnak. |