Miért olyan sikeres a rogue like zsáner, hogy minden alkalommal ahogy felröppen a hír egy új játékról, hirtelen mindenki megőrül? Valami hasonló oka lehet, mint amiért a soulslike játékok is elképesztő rajongó tábort tudhatnak magukénak, pedig azt hinné az ember, hogy az ilyen kegyetlen próbatételeket felállító programok rétegjátékok. Az igazság azonban az, hogy a játékosok éhezik a kihívást, a katartikus sikerélményeket, és ha ehhez társul egy dinamikus fejlődés rendszer és ismételhető de mégsem monoton játékmenet, akkor a termék telitalálat. Ezt az elvet meglovagolva olyan csapatok is szerencsét próbálnak, melyeknek a technikai korlátai miatt nem tudnak az AAA játékok babérjaira törni, de egyedi ötleteikkel így is felkelthetik a rajongók figyelmét. Ilyen az Alkemi srácai is, akik legújabb készülő játékukat early accessben elérhetővé téve tesztelik, hogy a célközönség mennyire elégedett a jelenlegi terveikkel.
A Halál szolgálatában
A jelenleg még elég minimális történet szerint a Halál megbízottjaként a sírunkból kimászva kell lelkeket gyűjtenünk a nagy kaszásnak, de aggodalomra nincs ok, mert a lelkek amikre éhezik, nem ártatlan embereké. A francia régiók mítoszainak horrorisztikus lényei járják a sötét erdőt, ahol a kalandunk kezdetét veszi, és az agresszívan próbálják a sírból kikelt hőst oda visszafektetni. De hiába ölnek meg minket újra, mi visszatérünk, remélhetőleg erősebben, hogy legyőzzük a nagyobb és izmosabb borzadványokat is, megtisztítva így a vidéket a fenyegetéstől.
Ez nem egy igazán érdekes, vagy soha nem látott alapszituáció, de a témához kellően illő atmoszférát varázsol, és a kezdésnek is kellemes löketet ad. Első karakterünk, a Katona bőrébe bújva fedezhetjük fel a játék alapjait, ami konkrét tutorialt nem tartalmaz, viszont a küldetések nagyon szépen rávezetnek, hogy mi is a feladatunk a világban. Első futásunk alatt főleg csak felfedezünk, teszteljük a karakter képességeit, illetve próbálunk minél tovább életben maradni. Ez elsőre nem egyszerű, hiszen még minden új, minden meg tud lepni, de ahogy ráeszmélünk a fejlődés rendszer csínjára-bínjára, úgy válik az An Ankou egyre szimpatikusabbá.
Ugyanis egy Vampire Survivallel ellentétben ez nem egy őrülten pörgős bullet-hell játék, de még ádáz sebességű akciójátéknak sem mondanám. Valamiféle RPG, crafting, rogue like akció keverék ez, ahol minden játékelem ki van balanszolva, ám egyik sem emelkedik túlságosan magas szintekre, a szerény kivitelezés így megtartja a játékot egy komótosabb ütemű, kihívásokat ajánló, de azért nem túl kegyetlen kalandnak.
A futásaink mindegyike ugyanúgy fog kezdődni: kiválasztott karakterünkkel szinte nincstelenül indulunk a pálya egyik pontjáról, és azt szabadon felfedezve kell nyersanyagokhoz jutnunk, miközben a vadon szörnyei ránk támadnak, ha túl közel merészkedünk. Ahogy telik az idő, a szörnyek nem csak többen lesznek, de céltudatosabban vadásznak ránk, míg egy óvatlan pillanatban beteríthetik az egész képernyőnket. A csenevész pókoktól a zombikon át az átkozott mutánsokig több féle ellenféllel is találkozhatunk, habár egyelőre a leölendő ellenfelek száma igen csekély, a bossok pedig ezeknek az ellenfeleknek az erősebb formái. A bossoknak fix helyei vannak, és elpusztításukkal nem csak extra nyersanyagokat szerzünk, de közelebb kerülünk az utolsó boss csatához, amely teljesítésével elvégezettnek tekinthető a tisztogatás, és feloldásra kerül a következő terület.
Na de hogyan vehetjük fel a harcot a rémségek ellen? A Katona két fegyverhez fér hozzá, de csak az egyiket használhatja, tőlünk függ, hogy melyik mellett düntünk. A kard gyors, de igen közel kell engednünk a csúnyákat, megkockáztatva pár kéretlen taslást. A számszeríj nagyon lassú, de távolról is tudunk vele írtani. Életerőnk fájdalmasan kevés, sebességünk sem túl kényelmes. A fejlődésünket így a tárgyaink fejlesztése jelenti, ehhez kellenek az alapanyagok. Itt rejlik az An Ankou varázsa, mert minden futás alkalmával a nulláról kell craftolással felépítenünk a karakterünket, a szituációhoz vagy céljainkhoz megfelelően optimalizálva a játékunkat. A craftoláshoz szükséges alapanyagokat a pályán elszórt erőforrások adják, így hát tudunk fát vágni, bányászni, gombászni, lelkeket gyűjteni, és így tovább. A páncélzatunk elkészítése és fejlesztése, a fegyvereink erősebbé tétele mind a sikerünket szolgálják, de kőkemény gyűjtögetés és valamennyi tervezés kell hogy megelőzze.
Első lépések
Halálunk esetén feloldásra kerülnek a felfedezett új tárgyak, így azokat a következő futásnál már le tudjuk craftolni, ezzel is elősegítve a győzelmünket. Teljesítmények feloldásával feloldásra kerül a második illetve harmadik játszható karakter is, az Orvos és az Apáca. Mindkettejük egy új fegyverpárost, illetve új fajta tárgyakat és játékstílust hoznak be a képbe, így a kipróbálásukkal más ízt adhatunk ugyanannak a fajta játékmenetnek.
Jelenleg az An Ankouban egyetlen pálya játszható, és három karaktert tudunk kipróbálni. Számos új pálya, remélhetőleg még több karakter, és velük még több féle tárgy és fegyver kerül majd még az An Ankouba, valamint a fejlesztők ígérete szerint random eventek, küldetések és valamiféle sztori is mélyíteni fogja a játék tartalmi részét. Ezekre égető szükség is lesz, mert a játék jelenleg bár érdekes, de hamar kifullad az érdemi tartalomból, és a játékmenet egyes hiányosságai miatt nem igazán akaródzik újra és újra ismételgetni a meccseket. Ami nagy baj, mert egy rogue like játék esetében pont az a lényeg, hogy temérdek alaklommal neki kell ülnünk, újra és újra próbatétel elé állítani magunkat. A halál az An Ankouban viszont maximum időveszteség, és mivel elég gyorsak a körök, ezért nem is igazán jelent nagy fenyegetést a bukás lehetősége, súlytalanná téve így a kihívást.
A játék látványvilága egyszerű, de színvilágát tekintve kellemes összképet alkot. Egyértelmű, hogy kézi konzolra szánt ötletről van szó, de PC-n sincs ok a panaszra, ha a stílus bejön. A hangok nagyon minimalisták, felejthetőek, a zene elsőre hangulatos és az előrehaladásunkkal progresszíven váltakozó dallamok is klasszak, viszont mivel nincs más zeneszám a játékban jelenleg, így hosszútávon egyhangú, sőt egyeseknek idegesítő lehet a vészjósló hegedű.
Ajánló
Az An Ankou elsőre egy érdekesnek tűnő rogue like, ami a craftolás behozatalával lesz érdekes és különleges, de csak első ránézésre. A jelenleg elérhető tartalom gyorsan kifullad, a játékmenet még néhol akadozó és erőtlen, de általánosságba véve is elmondható, hogy a tartalmi bővítéseknek még abszolút a legelején áll a játék. Akit érdekel a program fejlődése, az szinte a startnál tud becsatlakozni, csalódni ugyan nem fog, de jelenleg nem szabad ítélkezni az An Ankou felett. Érdemes még várni, hogy a fejlesztők mit terveznek, milyen ütemben bővítik a játékukat, illetve hogy a játékmeneten tudnak-e annyit fejleszteni, hogy az a vontatott üteme helyett RPG-sebb, vagy épp akciódúsabb legyen. Mindkettő működhet, már csak választani kell.