Legózni öröm. Legyél kicsi, tini, fiatal felnőtt, de akár szépkorú, a Lego képes örömteli nyugodt pillanatokat adni, ahogy kockáról kockára felépítesz valami menő építményt vagy járművet. Végtelen kreativitásában ez a fajta játék nem csak gyermeki szórakozás, de bármely korosztály képzeletét megmozgathatja, és mára annyi féle elem került le a gyártósorról, hogy a kreálmányainknak tényleg csak a kreativitásunk (na meg a pénztárcánk) szabhat határt. A Lego témájú videójátékok terén már kicsit más a helyzet, valahogy a kockás játék egyetlen bevált zsánere az akció platformer lett, abból is azok amelyeket többen lehet nyüstölni, így az egész család tud szórakozni. Rendre készülnek a nagy címekkel fémjelzett játékok, mint a Harry Potter, Gyűrűk Ura, Star Wars, Marvel. Befigyel néha pár kisebb cím, de a klónozott sémára épülő játékok közt elvesznek ezek a nevenincs kiadások.
Mostani játékunk szakít a tendenciával, maga mögött hagyja a co-op platformer kalandot, de még a pop kultúrális referenciákat is teljesen száműzi. Visszatér ahhoz a dologhoz, ami miatt a Lego brand, szett, hely és kortól függetlenül élvezetes: az építés öröméhez. A LEGO Bricktales nem csapott nagy port a megjelenésekor, de sokan beszéltek róla, elvégre képes volt behozni valami olyasmit, amit mindenki ismer, de a képernyőkön mégis teljesen újnak hatott.
Kockáról kockára
A bolondos történet szerint a karakterünk nagyapja egy félbehagyott és elfeledett vidámpark alatt dolgozott egy dimenzió kapun, amikor is az egész projekt kudarcba fulladt. Ám a papi segédrobotja által gyűjtött felfedezéseknek köszönhetően újraéled a projekt, és minket, a fiatal és kreatív unokát kéri meg az öreg, hogy utazzunk át ezekre a messzi földekre, szedjünk össze ötleteket valamint úgynevezett Boldogság Kristályokat, amik segítségével aztán megtölthetjük a vidámparkot menő cuccokkal és emberekkel. Ennél több nagyon nem is kell egy Lego játéknak, úgyhogy vágjunk is bele.
A némileg vontatott tutorial bár erőltetettnek tűnik, de hamar egyértelművé teszi, hogy a Bricktales mit tud, és mit vár el tőlünk. Ugrálás, harc és bonyolult fejtörők helyett az adott pálya meghatározott pontjain a tovább jutást elősegítő építmények megtervezésével és kivitelezésével fogunk foglalkozni. Ezek lehetnek nagyon egyszerű építmények, mint egy rámpa, lépcső, vagy egy híd. Főleg az utóbbival fogunk többet találkozni, áthidalva szakadékokat, elérve a küldetésekhez fontos helyeket, vagy rejtett zugokat. Az építés a pályától független felületen zajlik, és a rendelkezésre álló építőanyagokból kell valamiféle konstrukciót alkotnunk. Egy teszt robot segítségével bármikor próbára tehetjük a kreálmányt, amíg a robot rajta marad és eléri a célját, addig jól csináltunk mindent.
Egy híd esetében elsőre furcsa lehet, hogy a játék több olyan kockát is felajánl, amik haszontalanok, vagy épp a hasznos elemekből ad túl sokat. De igazából ez is csak felidézi azt a pillanatot, amikor a szőnyegen ülve a kiborított doboznyi vegyes lego fölött görnyedve guberáltuk ki a hasznos elemeket, széttúrva minden mást, ami most nem fog kelleni. Ugyanezt az élményt idézi meg, hogy a bekészített elemekből darabonként és apró lépésekben építjük meg a feladathoz szükséges dolgot, és bár a kreativitásunkra van bízva a kivitelezés, a továbbjutáshoz a konstrukciónak működőképesnek kell lennie, hellyel közzel logikus keretek között. Azért csak hellyel közzel, mert a játékba épített fizika a lego elemek vélt súlyától eltérően működik, tehát ki kell kísérletezni, hogy az átjuttatandó karakter vagy jármű alatt milyen masszív szerkezetre van szükség.
Építenék, de mit?
Ez a fajta játékmenet nem változik a játék alatt, épp csak a feladványok lesznek a pálya tematikájához és a kapott küldetéshez igazítva. A pályák merőben eltérnek egymástól, kizoomolva egy vitrinben is jól mutató diorámát láthatunk, aminek témája brandtől függetlenül valamelyik híresebb lego szettből is felismerhető. Egy dzsungelben kezdünk, felfedezünk egy kalóz hajót is, de járunk középkori illetve modern városi pályán is. Minden terepen a helyi karakterek által adott feladatok teljesítésével nyerhetünk Boldogság Kristályokat, de a pályát felfedezve egyéb más gyűjtögetni valókat is felfedezhetünk, amik nem adnak komoly jutalmakat, de a 100%-oláshoz fontosak.
Ha megoldottunk egy feladványt, bármikor visszamehetünk, és immár korlátlan kockakészlettel, tetszőleges színekben újraépíthetünk, amolyan sandbox módban. A gond csak az, hogy ennek semmiféle jutalmazása vagy érdembeni értelme nincsen, ez azoknak lehet érdekes akik kedvüket lelik a végcél nélküli építkezésben és tervezésben. A végigjátszás szempontjából elegendő egyszer minden feladványt teljesíteni, és bár a pályán vizuálisan is megjelennek ezek a dolgok, más szerepük se a pillanatban, se később nem lesz sajnos. Minden ami számít, az a vidámpark részét fogja képezni, ahova minden pálya után visszatérhetünk.
Jó játék-e a Bricktales? Nehéz biztosan megmondani, mert játék szempontjából a Bricktales szeleburdi, humoros, 10-12 órányi tiszta játékidőt biztosít 100%-olás nélkül is, viszont az építkezős feladványokon kívül semmi más érdembeni játékelemmel nem rendelkezik, ami szórakoztatni tudna. Építős játéknak, tervező programnak remek, és hamisítatlan LEGO élményt képes biztosítani, viszont nem tud és nem is akar többet ennél. Aki csak az építés élménye miatt veszi elő a Bricktalest, az nem fog csalódni, viszont aki egy szemernyivel is többet remél a kreatív fantáziát mozgató kockáktól, az meglepően nagyot tud csalódni.
És persze problémáktól sem mentes a program. Az egyik, kevésbé zavaró de kellemetlen jellemzője, hogy az építkezések alkalmával nem mindig egyértelmű, hogy mit ver el a játék. Kezdetben ez még a feladvány részét képezheti, hogy rájövünk-e, mi is a baj amit át kell hidalni, ám később kifejezetten frusztráló lehet, mikor indikációk nélkül fogunk bele kockákat rakosgatni, és a teszt során a konstrukciótól függetlenül még sem működik amit csináltunk. Esetenként a véletlen miatt találtuk el a megoldást, és nem azért, mert szerintünk logikus volt.
De ez nem lenne egyébként gond, ha a kamerakezelés nem lenne ennyire gyötrelmes. A kockák léptetése eleve eléggé aprólékos folyamat, megérthető ez a fajta kezelési módszer, tekintve hogy máshogy nem lehetne bonyolultabb és komplexebb szerkezeteket építeni a rendelkezésre álló zónákban, de hogy nem látjuk sokszor mit csinálunk, az rettentő idegesítő. Már pedig egy LEGO játék pont hogy nem szabadna, hogy ilyen helyzetet generáljon. Egy free camera mód azonnal megoldhatná a gondokat, de sajnos marad a korlátolt mozgási területtel rendelkező látószög, ennek okán több fejtörést okoz egy-egy feladvány, mint az indokolt lenne.
Ajánló
A LEGO Bricktales tökéletesen idézi meg a Lego lényegét; az építés örömét. Mint játék viszont korlátokba ütközik, leminimalizálja saját magát, és korlátokat állít a játékos elé technikai furcsaságok képében, mint például a tragikusan rossz kamera kezelés. Fontos az elvárásainkat a helyén tartani, ha érdekel minket a Bricktales, mert aki csak kockákat szeretne összepattintgatni, az több órányi fejtörőre és élményre számíthat. Aki viszont egy kicsivel szeretne csak több impulzust és sikerélményt a játéktól, az hamar csalódni fog, talán még idegesíteni is fogja a kamerán kívül az egyébként butácska sztori és lineáris előrehaladás. Lego rajongóknak mindettől függetlenül erősen ajánlott kipróbálásra!
| 6.5 | A LEGO Bricktales a Lego rajongók számára kötelezően kipróbálandó darab, hiszen az építés öröméről szól. Viszont technikai akadályai és a játékmenet változatlansága miatt nem biztos, hogy másoknak hosszútávú kikapcsolódást vagy szórakozást tud okozni ebben a felgyorsult világban. |