Kritika: Kiút - From (2022)

 „Melyek azok a szériák, amik még mind a mai napig éreztetik hatásukat a kortárs produkciókon?"

 Ez a kérdés gyakran felmerül a rajongók körében. Csuklóból nem egyszerű válaszolni rá, de némi gondolkodás után azért több cím is eszünkbe juthat. Az élvonalban általában két biztos befutó szokott lenni, az egyik David Lynch 1990-ben elstartoló klasszikusa, a Twin Peaks. A másik pedig J.J. Abrams és Damon Lindelof közös produkciója, a 2004-ben indult Lost-Eltűntek.

Alapvetően már az is érdekes lenne, ha a két fenti alkotást hasonlítanánk össze, de most koncentráljunk inkább a Lostra.

Az első epizód egy végtelenül egyszerű szituációt vázolt fel: egy repülőgép lezuhan egy lakatlan szigetre és ezt követően a szerencsétlenséget túlélő utasokat ismerhetjük meg. Eleinte egy szimpla kaland-drámának indul a sztori, de hamar kiderül, hogy ennél jóval többről van itt szó. Ahogy zajlanak az epizódok, egyre több rejtély halmozódik fel, gyűlnek a kérdések és ahogy haladunk előre az évadokban, úgy lesz egyre komplikáltabb a cselekmény.

Sokak szerint a Lost nem más, mint egy óriási blöff, mások viszont mind a mai napig azon az állásponton vannak, hogy a széria egy rendkívül mély és árnyalt eposz. Az biztos, miután sikert sikerre halmozott a sorozat és végül a megosztó befejezését is megkapta, eléggé elszaporodtak az ehhez hasonló szériák, melyekben szintén egy egyszerű alapfelállás adta kiindulópontot, hogy aztán a későbbiekben egyre fordulatosabbá és misztikusabbá váljanak az események. De hiába készült több szellemi utódja is a Lostnak, annak népszerűségét egyik „másolat” sem tudta megismételni.

Jöhet a kérdés, miért is foglalkozok ennyit Abrams és Lindelof alkotásával? Azért, mert a 2022-ben induló From című thriller-horror széria elég sok hasonlóságot mutat a fentebb taglalt produkcióval.

A történet fő helyszíne egy erdőszéli kisváros, ahová bizonyos időközönként újabb és újabb emberek térnek be. A gondot az okozza, hogy a területre vetődő népek érkezésük után egyszerűen képtelenek elhagyni a települést. Hiába indulnak el bármely irányba, végül mindig visszakerülnek a városba.
Ez már rögtön egy kellően rejtélyes felütés, de itt még nincs vége a furcsaságoknak.

A fő helyszínünket körülvevő erdő ugyanis halálos veszélyeket rejt. Miután lemegy a nap, a fák közül vérszomjas szörnyetegek másznak elő, akiket semmi más nem hajt, csak az, hogy széttéphessék a városkában összegyűlt szerencsétleneket.

Ennyi alapján talán kissé feleslegesnek tűnhet az, hogy idecitáltam a Lost-ot, hiszen első körben csak az hasonló a két sorozatban, hogy mindkettő egy rejtélyes közegben játszódik, ahol eltérő karaktereknek kell harcolniuk a túlélésért és választ találniuk azokra a kérdésekre, melyeket eléjük gördítenek a kreatív írók.

Igen ám, de a From a kellően horrorisztikus és sötét felütésen túl nagyon hasonlóan kezdi el halmozni a misztikumot, mint tette azt anno Abrams és Lindelof.

A kezdeti epizódokban még úgy tűnhet, hogy egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz, a főszereplők serényen  gyártják a teóriákat, melyek bizonyos esetekben még helytállónak is érződhetnek. De az évad közepe tájékán aztán megint kihúzzák alólunk a szőnyeget a készítők és megint csak újabb és újabb falakba ütközhetünk.

Nem akarom az egekbe dicsérni a From alkotóit, de azt meg kell hagyni, nagyon ügyesen alkalmazták a Lost formuláját, hiszen a rejtélyek dúsítása mellett a feszültséget is végig szinten tudták tartani.

Az utolsó epizód az, ahol talán kissé messzire gurult az írók gyógyszere, hiszen itt aztán annyi új irányba elágazott a történet és annyi kérdés maradt nyitva, hogy az már a türelmesebb nézők zsebében is kinyithatta a bicskát.

De aggodalomra nincs ok, úton a második évad, tehát a történet még folytatódik.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindenre választ kapunk, sőt, a Lostból kiindulva még az is lehet, hogy még messzebbre kerülünk a megoldástól. Viszont abban bízhatunk, hogy hátha kapunk néhány kapaszkodót, melyek segítségével már kitisztulhat a kép, hogy milyen irányba tarthatnak az események.
Kissé elkalandoztam, hiszen eddig leginkább csak a Losttal való párhuzamokon rugóztam, úgyhogy itt az ideje kicsit részletesebben értekezni arról, hogy mire képes önmagában a From.

Első körben itt vannak a főszereplők, akikből van egy pár és alapvetően mindegyikükről elmondható, hogy jól körül írható sablonokra lettek felépítve: tökös sheriff, titokzatos múlttal rendelkező pap, válófélben lévő férj és feleség, ártatlan kisfiú, lázadó tinédzserlány és persze a kötelező flúgos figura sem maradhat el.

Ezeket a már jól ismert szerepköröket nem értelmezi újra a sorozat, ilyen téren nem mutat fel semmi formabontót, viszont a korrekt színészi alakításoknak köszönhetően mindenki megtalálhatja a számára szimpatikus figurákat. És itt muszáj kissé visszakanyarodnom a Losthoz, hiszen az ott felbukkanó Harold Perrineau itt abszolút főszerepet játszik.

Karakterek terén tehát senki ne várjon nagy megfejtéseket és iszonyat eredeti jellemábrázolásokat, de mindenkinek van annyi érdekesség a múltjában, hogy ne legyenek unalmasak a figurák.

Viszont ezek a múltbéli rejtélyek nincsenek teljes egészében felfejtve visszaemlékezések által, a normális külvilágra semmi rálátást nem ad a sorozat. Ez számomra nagy pozitívum volt, hiszen már az első pár percben érzékelhető az elszigetelt atmoszféra, amit a szezon végéig tudtak tartani az alkotók.

És ha már szó esett a Lostról, akkor muszáj megemlítenem, hogy bizonyos helyzetek és karakterdinamikák nekem még Stephen King munkásságát is eszembe juttatták.

A híres író műveiben gyakran előfordulnak olyan elzárt közösségek, melyek kénytelenek szembe szállni az életükre törő veszedelmekkel. Ez a motívumvilág itt is elég erőteljesen érzékelteti magát, hiszen a megoldást kereső főszereplőink gyakran ütköznek akadályokba, melyeket bizonyos esetekben saját társaik gurítanak eléjük.

Ezen felül, a From horror aspektusában is sok hasonlóságot mutat King történeteivel, hiszen a szörnyetegek feltűnései egyaránt idézik meg a Borzalmak Városát és A köd című irományt. Sőt, időnként a 2014-es Valami követ is eszünkbe juthat.

Ezek alapján is látszik, hogy nem beszélhetünk egy végtelenül eredeti alkotásról, jól átlátható, honnan emeltek át bizonyos elemeket a sorozat készítői.

De a végeredményt tekintve ezzel szerintem nincs baj, hiszen összességében egy jól működő horror-thrillerről van szó, ami ügyesen adagolja a misztikumot, jól vezeti a szereplőit és sose hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk.

Ami a technikai oldalt illeti, ilyen téren se panaszkodhatunk. Nyilván nem egy hatalmas költségvetésű szuperprodukcióról beszélünk (a sorozat eredetileg az Epix streamingfelületén debütált), viszont egy pillanatig nem vállalták túl magukat az alkotók. A fő helyszínül szolgáló kisváros a körülötte elterülő erdővel kellően nyugtalanító atmoszférát biztosít, ha pedig arra kerül a sor, hogy támadásba lendülnek a szörnyetegek, ott aztán nincs finomkodás. Legtöbbször a vérengzések után maradt tetemeket vehetjük figyelembe, ezeken viszont többször elidőzik az operatőr, így elég részletes képet kaphatunk arról, mire is képesek az éj leple alatt támadó kreatúrák.

Így akik kedvelik a vérben és különböző darabolásokban gazdag őrületeket, különösebben nem lőhetnek mellé ezzel a szériával.

De azok is megtalálhatják a számításaikat, akik a fordulatos és misztikumban bővelkedő történeteket részesítik előnyben.

Mindent összevetve, a From jelen állás szerint nem fogja letaszítani a trónról a Lostot, viszont az első évad alapján egy nagyon kellemes meglepetés, ami ügyesen tudja alkalmazni azokat az elemeket, melyeket annak idején csúcsra járatott Abrams és Lindelof.

Összességében egy szórakoztató, rejtélyekben gazdag, helyenként kifejezetten brutális szériával van dolgunk, ami persze nem hibátlan. Sok eredetiséget nem tartalmaz, karakterei is a jól ismert sémák mentén haladnak és talán a szezon végére túl is csordulnak benne a nyitva hagyott kérdések.

De még így is egy korrekt darabról beszélhetünk, mely a folytatásával akár még szintet is léphet. Bízzunk benne, hogy a minőség csak tovább fog növekedni a második évadban. 

Értékelés: 7/10