A Volition fejlesztő csapat nyilvánvaló és dicséretes
módosításokat hajtott végre a Saints Row formulán, hogy segítse a
korszerűsítést, és biztosítsa, hogy ne játsszunk ugyanazokkal az ideológiákkal,
mint korábban. Az új szentek fiatalok, sokszínűek és nyíltan furcsák. Tehát ez
egy fiatalabb Saints Row hangulatban és témában, de igyekeznek hajazni a
korábbi a részekre. Valójában frissíteni próbálták a szereplőket, de minden
mást a régiben akartak hagyni. Egy ilyen típusú játéknál pedig ez egy elég
nehéz dolog, hisz a játékstílus nem az a fajta, amit könnyen meg lehet újítani.
Ez egyszerűen azzal a recepttel működik, amit 10 éve tökéletesítettek, de ha
ugyanolyat főznek, akkor pedig semmi újdonság nem lesz benne. Ez nem
feltétlenül rossz dolog. A Saints Row városa, Santo Ileso pompás, és élvezetes
bejárni, az autós harc pedig pörgős és szórakoztató. A mellékküldetések és
néhány bombasztikus főküldetés közötti változatosság szórakoztató élményt
nyújt, amely könnyedén elnyelhet néhány tucat órát az időnkből. Van mit
szeretni a Saints Row-ban, és van mit konstruktívan kritizálni is.
A küldetésünk, meglehetősen egyszerű, alkossunk meg a legkeményebb bandát Santo Ileso városában. Maga a város Las Vegas-ra hajazz, és az ottani stílus minden formájával bír: van itt óriás kaktusz szobor, amit egy sombrerot visel, lakókocsi, amiben meth-et főznek, tetováló szalon, amit kedvünkre használhatunk és bugyuta mintákkal varrhatjuk tele a bőrünket, na meg persze bűnözés a legnagyobb mértékben.
Santo Ileso gyönyörű. A játék indítása utáni első egy óra
nagy részében csak céltalanul autózgattam, hallgattam a nagyon jó
rádióállomásokat, és tátott szájjal bámultam a hihetetlen hidat, amely átível a
Sabastian-tavon, vagy hunyorogva néztem az El Dorado csillogó túloldalát. A
Saints Row kissé stilizált realizmusa még csábítóbbá teszi Santo Ilesót, mint
egy könnyed fantáziavilág, amely finoman körbeölel egy IRL várost. Ez az egyik
legmenőbb külsejű város, ahol valaha nyílt világú játékban sétáltam, és
időnként kárpótol a hihetetlenül elavultnak tűnő karaktermodellekért és
grafikákért.
Kezdetben te és a szobatársaid mind a rivális Santo Ileso bandák tagjai vagytok: Los Panteros, the Idols és Marshall. De elég hamar a bandánk úgy dönt, hogy saját gang-et alapít. Ettől a ponttól kezdve minden arról szól, hogy felérjünk Santo Ileso legnagyobb szintjére és legyőzzük a többi alantas bandát. A hűségküldetések lehetőséget adnak szobatársaink tűzerejének növelésére, a bűnözői vállalkozások sötét kapcsolatok létrehozását teszik lehetővé, a rivális bandatagok megverése pedig segít tisztázni befolyásunkat a város övezeteiben.
Különösen szerettem a "mosodai" küldetéseket, amelyek feladata, hogy megjelenjek egy gyilkosság helyszínén, elvigyem az elhunyt autóját, és megelőzzem a rendőrséget, és megsemmisítsem a bizonyítékokat. A kampány fő küldetései meglehetősen változatosak és élvezetesek, és segítenek még jobban kialakítani a kapcsolatot a bandával, egy olyan csapattal, amelyhez hasonlót még a Saints játékban nem láttunk.
A szobatársaink Kevin, egy állandóan félmeztelen, nyíltan biszexuális gym bro, Neenah, mexikói bevándorló művészeti végzettséggel és a veterán autók iránti szeretettel, és Eli, a nigériai-amerikai üzletember. Bár ez a három karakter eleinte kissé erőltetettnek érezteti magát, minél több időt töltünk velük, annál inkább megszeretjük őket. A játékot akkor élveztem a legjobban, amikor a bandámmal tölthettem némi időt, és hallgathattam az interakcióikat, vagy nézhettem, ahogy a barátságuk zajlik előttem. Mikor megheccelik Kevint, amiért nem volt hajlandó inget viselni, vagy felnyög Eli megszállottsága miatt a TED-talk stílusú hangszalagok iránt, olyan érzésem volt, mintha haverok között lógnék, és ez az, amiben a franchise mindig is jó volt.
És akad komolyság is a játékban, ami meglepően üdítően hat. Nem kell megijedni, nem megkönnyeztető dolgokra gondolok, és nem is mély érzelmi témákra, elvégre egy Saints Row játékról beszélünk, egyszerűan akadnak benne olyan motívumok, amiknek van mondanivalójuk és olyankor a játékos kicsit megrázza a fejét és összeszedi a gondolatait. A küldetések közül sok a jól bevált „vezess ide, lődd le őket” módszert követi, amelyet a műfaj szinte minden játéka alkalmaz. Ami a harcot illeti, különféle lő- és közelharcifegyverek állnak a rendelkezésünkre, amik közül később többet is felszabadíthatunk a kihívások teljesítésével, vagy egy fegyverboltba felvásárolhatunk. A fegyverválastztókerék gyorsan és könnyen hozzáférhető.
Tűzharcok során felhalmozódik az élet csík feletti egy mérő, ami lehetővé teszi olyan képességek használatát, mikor például gránátot lökünk le az ellenség nadrágjában, vagy egy antigravitációs eszközt dobunk fel, amely az ellenséget és a járműveket is a levegőbe emeli. Mindezek a mechanikák lehetővé teszik, hogy testre szabd Boss’ harci stílusát, akik ugyebár mi vagyunk, szép változatosságot adva a harchoz, ami segít ellensúlyozni azt a tényt, hogy a az egész valójában kissé öregnek tűnik. A Saints Row-ban az autóharc is nagyon szórakoztató. Minden járműnek más az irányíthatósága, és van egy speciális mozgása, amelyet idővel feloldhatunk, és az autók vakmerő elhagyása vagy az oldalra csúsztatásának képessége is izgalmas. Sörétes puskával a kezünkben kiugorhatunk az autó motorháztetejére, hogy golyókat záporozhassunk az ellenséges járművekre. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy izgalmasabbá és változatosabbá tegye az autós harcot.
Jelenlegi állapotában a játék elég bugos, aminek sok csúfos nem vár halál és visszatöltés az eredménye, de ez egy kezelhető probléma, csak némi időt kell adni a fejlesztőknek, hogy patch-csel javítsák. Én nagyon kedveltem a vérfrissítést, de úgy hiszem, a széria kedvelőinek ez nem lesz elég. Egyszerűen a poénok és maga a játék hosszúsága nem hozta az elvártakat, ami a mai világban kritikus nézőpont, ha 60 eurót elkérnek cserébe. A látványvilág pedig csak a kreativitásban korszerű, technikailag elmaradott. Összességében nem beszélhetünk rossz játékról, szimplán csak, nem elég, semmilyen téren sem.
Review score | |
7.5 | A Saints Row nem egy rossz próbálkozás a széria megeújítására, de az erős felmenőkhöz képest tartalmilag és látványilag is keveset nyújt. Távolról sem rossz játék, csupán nem sikerült megugrania a hatalmas elvárásokat. |