A We Happy Few bejelentésekor azonnal elkapott valami különös vibrálás. A retrofuturisztikus 60‑as évek Angliája, a groteszk mosolyok mögé bújó lakók, a színes‑szürreális látványvilág és az a fojtott, mégis játékos atmoszféra, amely már az első trailerekben is átütött, rögtön magával ragadott. A megjelenéskor ugyanez az érzés tért vissza: Wellington Wells világa egyszerre bájos és beteg, egyszerre vidám és nyugtalanító, és ez a furcsán fura vizualitás adja a játék egyik legerősebb identitását.
A történet három különböző karakter szemszögéből bontakozik ki, mindegyikük saját múlttal, saját traumákkal és saját motivációkkal indul útnak. A hősök egy olyan társadalomba csöppennek, ahol a Joy nevű drog tartja fenn a boldogság illúzióját, miközben a város múltja tele van elhallgatott borzalmakkal. A feladatod egyszerűnek tűnik: túlélni, eligazodni a társadalmi szabályok között, és felfedni, miért vált Wellington Wells ennyire torz hellyé. A három karakter története szépen fonódik össze, és ahogy egyre mélyebbre ásol, úgy tárul fel a város valódi arca.
A játékmenet szerkezete a túlélés, a lopakodás és a felfedezés hármasára épül. Wellington Wells utcái, külvárosi részei és elhagyatott zónái mind saját ritmust diktálnak, és a világ folyamatosan reagál arra, hogyan viselkedsz. A lakók figyelik a ruházatodat, a mozgásodat, a viselkedésedet, és ha kilógsz a sorból, azonnal gyanakvóvá válnak. A világ felépítése tele van apró részletekkel: plakátok, rádióadások, Uncle Jack műsorai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Wellington Wells élő, lélegző, mégis beteg helynek hasson.
A játékmenet mélyebb rétegeiben a túlélés és a karakterfejlesztés kap hangsúlyt. A játékban található egy képességrendszer, amely különböző előnyöket ad a karaktereknek, így a fejlődés kézzelfogható. Lootolás és craftolás is jelen van: gyógyszerek, fegyverek, eszközök készíthetők, amelyek segítenek a harcban vagy a lopakodásban. A harcrendszer egyszerű, de hatásos: közelharci fegyverekkel, botokkal, csövekkel, ütőszerszámokkal küzdesz, miközben a lopakodás sokszor biztonságosabb út. A fegyverek kopnak, így folyamatosan figyelni kell az erőforrásokra. A világ tele van elrejtett tárgyakkal, mellékküldetésekkel és olyan apró történetfoszlányokkal, amelyek tovább mélyítik a hangulatot.
A grafika egyszerűen gyönyörű. A retrofuturisztikus 60‑as évek Angliája élénk színekkel, groteszk karakterdizájnnal és egyedi vizuális stílussal kel életre. A fények, az árnyékok, a város textúrái mind azt a különös, álomszerű érzést erősítik, amely a játék védjegyévé vált. A mai RTX‑világban még erősebben látszik, mennyire időtálló ez a stílus: a fények vibrálása, a neonok ragyogása, a színek kontrasztja ma is simán megállja a helyét. A hangok és a zene ugyanezt a hangulatot támogatják: a szinkronmunka kiváló, a karakterek hangjai erősek, Uncle Jack műsorai pedig egyszerre szórakoztatóak és nyugtalanítóak. A zenei aláfestés tökéletesen illik a korszakhoz, miközben a hanghatások minden helyzetben erősítik a feszültséget.
A We Happy Few azoknak szól, akik szeretik a különc, atmoszférikus világokat, ahol a felszín alatt sötét titkok lapulnak. A Fallout és a BioShock rajongói különösen sokat fognak élvezni benne: a világépítés, a társadalmi szatíra, a karakterközpontú történet és a retrofuturisztikus dizájn mind olyan elemek, amelyek ezekhez a klasszikusokhoz kötik. Wellington Wells egy olyan hely, amely egyszerre bájos és hátborzongató, és aki szereti az ilyen kettősséget, annak ez a játék igazi csemege lesz.