Akik otthon vannak a társasjátékok világában, azoknak a
Nemesis szó hallatán biztos felkapják a fejüket. Ez egy hatalmas sikernek
örvendő társasjáték, ami 2018 óta magyarul is elérhető. Az egész az Alien című
filmre hajaz, ugyanis mélyálmunkból kelünk fel a Nemesis űrhajón, amit
időközben uralma alatt tart egy nem túl barátságos idegen létforma. A
feladatunk a játékban, azon kívül, hogy éljük túl, valamilyen titkos küldetés
elérése is. Limitált számú mentőkabin van a hajón, tehát nem csak az
ellenséggel kell megküzdenünk, hanem saját legénységünk orra alá is borsot kell
történi, így maga a társasjáték hol kooperatív, hol pedig önálló. Később
megjelent a Nemesis Lockdown kiegészítés, ahol még mindig ugyanaz a téma, csak a
hajót lecserélték mars bázisra, valamint némi plusz mechanika került a dobozba.
És ezt emelték át most online környezetbe.
Magának a dobozosjátéknak lebilincselő dizájnja van, nagyon
aprólékosan kidolgozott minden elem, úgyhogy ezeket online, mozgás közben öröm
látni. Kérdés az, hogy ami az asztalon működőképes, az online is az? Saját
tapasztalataim alapján a társasjátékok ritkán működnek jól bedigitalizálva.
Egyrészt megváltozik az egész dinamikája, butul a szabályrendszer és szerinte a
szavatosság sem érvényesül olyan jól. Bár nem volt szerencsém az asztali
verzióhoz, de kíváncsi voltam, hogy vajon le tudja-e kötni a figyelmemet a
Nemesis Lockdown, és 1-2 óra után is ugyanolyan élvezhető-e.
A játék követi az asztali verzió felépítését, így első
lépésként kapunk valamilyen elvégzendő feladatot véletlenszerűen, ami akár több
lépésből is állhat. Ugyan ez igaz a szereplőkre, akik közül szintén random
választhatunk. Minden karakternek van természetesen előnye és hátránya, így a
játékot az adottságai által meghatározva kell lejátszanunk. Akad itt
karbantartó, tudós, vagy éppen katona is.
Ez egy körökre osztott játék, így limitáltak a cselekvéseink is. Van egy bizonyos kártyapaklink, amik gyakorlatilag az éppen adott lehetőségeinket jelentik. Minden kártyának van értéke, így nem használhatjuk el őket egyszerre, hanem csak annyit vagyunk képesek, ahány pontunk van az adott körben. Így maga a harc, interakció, vagy csak simán a mozgás egyik helységből a másikba, kártyába kerül. Oda kell figyelnünk a környezetünkre, ugyanis egy-két ügyetlen mozdulattal zajt keltünk. Ezt orvosolhatjuk a megfelelő kártya felhasználásával, de ha nem sikerül, akkor valami a sötét folyosók végén meghallja és rögtön társaságot kapunk.
Ez nem az a fajta játék, ahol nyugodtan Rambok lehetünk.
Meghalni elég könnyű, csak néhány sebzést bírunk ki. Így maga a harc és a
küldetések teljesítése rendkívül nagy odafigyelést igényel, amit megfontoltan
kell végrehajtanunk. A cél tehát, hogy túléljük. Mint említettem fentebb, a táblásjáték
csak részben kooperatív, és ez itt is így van. Csupán egyetlen egy jármű áll
rendelkezésre a bázis elhagyására, így a végén nem lesznek barátaink, még ha az
elején össze is dolgozunk másokkal. Persze az életben maradásnak vannak más
útjai is, például elzárhatjuk magunkat az izolációs kamrába, de ha a legénység
valamelyik tagja bekapcsolja az önmegsemmisítést, akkor az minket sem fog
megkímélni.
Úgy hiszem, hogy megkapjuk az asztali verzió örömeit, ám de
leegyszerűsítve, amihez nem ad semmit, inkább elvesz a fél kész állapot. A
játék early access-ben van, ezért vannak hiányosságai az optimalizáció és az
animáció terén. A képivilága hangulatos, de volt miből meríteniük. Végezetül,
mint minden társasjáték, legyen az fizikai vagy online, a barátokkal a legjobb,
és ez itt sem van másképpen. Így csak azoknak ajánlom, akik céltudatosan nem
egyedül akarnak neki ugrani, hanem ismerőseikkel karöltve.