Achilles: Legends Untold - Early access előzetes

Mielőtt bármibe is belekezdenék, feltétlen meg kell jegyeznem, hogy az Achilles: Legends Untold early access állapotban van, ami jelent pillanatban azt jelenti, hogy dacára az epikus korszaknak, sajnos epikus távolságra is van attól, hogy készen álljon. A Souls féle rendszerrel rendelkező játékelemeknek van kompetenciájuk, bár kissé laposra sikeredett. A világ látványos, tele van szörnyekkel, de hiányoznak a felfedezésre váró dolgok, a történet pedig triviális. Akhilleusz halálának átfogalmazásáról van szó, ami tele van makacs és idegesítő szereplőkkel.

A mítosz fantáziadús adaléka, miszerint meggyilkolása után címzetes félistenünk Tartaroszba kerül és találkozik Hádészzal, ahol megegyeznek abban, hogy közös érdekük lenne, ha Akhilleusz visszatérhetne a felszínre és bosszút állhasson, cserébe Hádész emberfeletti eszközt kap, hogy teljesítse rendeltetését. Ismerős karakterek, mint például Agamemnon király, találkozik a frissen élőhalott Akhilleusszal, de párosuk nem feltétlen a barátságról volt híres, aminek hangot is adnak. Jó kezdés, de az eddig bemutatott többi karakter és történeti összetevő nagyrészt felejthető, a párbeszédek pedig teljesen letaglózók.

Miután újjászületett, Akhilleusz egy színes, zöldellő Görögországba vetődik, életének első darabjait azzal tölti, hogy megtalálja Hádész eltűnt unokaöccsét, Hephestus, a tűz istenét. Miután újra egyesülnek, hárman kitalálnak egy tervet: helyreállítják a kapcsolatot Görögország és az alvilág között, hogy a kavargó élőholtak visszatérhessenek otthonaikba. Nem is értem mi baj születhetne egy ilyen ötletből.

Innentől egy csomót kell futkározni dungeon-ből a dungeon-ba, gyűjtögetni ilyen-olyan dolgokat, mindezt Hádész nagy tervének megvalósítása érdekében. Körülbelül öt órába telik, amíg el lehet érni a jelenlegi célvonalat. Ez a kelleténél kényelmetlenebb, mert minitérkép nélkül, a helyek közötti nagy távolság miatt, hihetetlenül könnyű eltévedni útközben. Végül gyorsan lehet utazni a szentélyek között, de mivel nincs megfelelő világtérkép sem, nem lehet tudni, hogy hol vannak egymáshoz képest. Példaként az okozta problémákat, amikor először kezdjük el a kalandot, kinyitunk egy kovácsműhelyt, amely állítólag helyszíne lesz a korszerűsítésnek és a felszerelés vásárlásának, de nem tudunk oda teleportálni hozzá. Tehát amíg meg nem jegyezzük, hogy pontosan hol található a sok egyforma kinézetű rom és szikla között, több időt töltünk el keresgéléssel, mint craftolással.

Ez a zűrzavar a dungeonoknál fokozódik. A második helyszín, Cronus temploma minden alkalommal megváltoztatta az elrendezését, amikor meghaltam. Nem teljesen, csak egy kicsit. Ezért néhány rész pontosan úgy volt, ahogy előzőleg bejártam, de ezt övezte új szakaszok, és nem mindig az ismerttel kezdődött a dungeon. Ez egy őrjítő és kegyetlen büntetés volt, amit tovább nehezít a térkép hiányossága. A véletlenszerű kazamatákkal ellátott kortárs játékok szinte mindig lineáris utat jelentenek egyik szobából a másikba, vagy legalábbis vannak eszközök a rajtuk való eligazodáshoz, és eddig nem tudtam, mennyire hiányoznának ha nem lennének.

A világ egyébként, mikor a felszínen kalandozunk hangulatos és változatos, tele korszerű épületekkel, hegyekkel és az ógörög flórával. Ugyan ez igaz az ellenfelekre is, a világ, ahová visszatértünk, tele van mohó banditákkal, kóbor élőhalottakkal és óriási szörnyekkel, akik vissza akarnak küldeni minket a Styxen keresztül az alvilágba. Egyesével könnyű dolgunk van velük, de a csoportosulások már megtudnak izzasztani. Ezt tudja a játék mesterséges intelligenciája, gyakran ha egyedül találunk valakit, az addig hátrál előlünk, míg nem egy kisebb csoporthoz ér és máris egy bandával találjuk szembe magunkat. Ehhez képest az íjászok, csak állnak és messziről küldik a lövéseket, amelyek tönkreteszik az az életünket és az állóképességünket, na meg az idegrendszerünket is. Inkább zavarónak minősíteném őket, mint kihívást jelentőnek. A boss-ok sem nyújtanak túl sokat. Jelenleg nagyjából 6 érhető el a játékban, és mechanikailag talán 1-et leszámítva az összes olyan, mint egy szimpla ellenfél, csak nagyobb és több élete van.

Ahogy elvárható, igazi talent fa áll rendelkezésünkre, ahol szintlépés során egyedi képességekre tehetünk szert. Megvan tehát a lehetőség, hogy egyedibbé tegyük az amúgy hamar unalomba fúródó harcrendszert. A fejlődést viszont jól át kell gondolni, mert nem kevés erőforrásba kerül, hogy a megfelelő skill-eket tegyük ki.

Igazából tudom, hogy elcsépelt szöveg, de itt tényleg vegyes érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Az biztos, hogy a képek után többet vár az ember, de én még nem temetném. Nagyon korai szakaszban van és bőven lehet ezen még korrigálni a fejlesztők részéről, hogy emlékezetes legyen. Jelenlegi formájában viszont inkább azoknak ajánlom, akik kíváncsiak, mintsem jól akarnak szórakozni.