V Rising - Early Access Előzetes

Már alig vártam, hogy ez a játék megjelenhessen, méghozzá egy pofon egyszerű okból: Vámpírok!!! Maga a vámpír mítosz és kultusz eléggé lerágott csontnak kellene már lennie, és érdekes módon mégsem az, ennek pedig az egyik oka az, hogy szörnyen kevés olyan alkotás kerül elénk, ami megfeleően körbe tudná járni a sötétség halhatatlan szülötteinek hangulatát. Persze vannak zseniális filmek a témában, remek könyvek, és fantasztikusan jó játékok. De ezek legtöbbje elég régi, az újak pedig elszórtan tengődve vajmi kevés kielégülsét tudnak adni a téma szerelmeseinek. Így aztán mindig nagyon izgalmas, amikor bejelentenek egy új vámpíros játékot, ám mindig ott van az aggodalom, hogy vajon ez is csak egy ilyen mondvacsinált vérszopkodós marhaság lesz, vagy tényleg a sötétség teremtényeivé vállhatunk. Mostani játékunk, a V Rising a megjelenés napján brutális mennyiségű vásárlót húzott be, a vámpír téma és az ígéretes játékmenet miatt főleg. A fontos azonban az, hogy látszólag meg is tartja a rajongókat a V Rising, és ez kifejezetten bíztató. Nézzük is meg, hogy mit tud a játék, és megéri-e a pénzünket most az Early Access állapotában.

Vámpírok felemelkedése

A történet szerint egy gótikus fantasy világban valaha vámpírok uralkodtak, de a tápláléknak tartott emberek kihasználták a vámpír hatalmasságok elmérgesedő belső harcait, és lerombolták a vérszívók birodalmát. Rengeteg vámpír veszett oda, míg mások föld mélyi kriptatermekbe menekült, és szarkofágokba feküdve szenderültek több száz éves álomra. Karakterünk is egy ilyen teremtmény, letűnt idők szörnyetege, aki most legyengülve, egyedül és árván emelkedik ki a szarkofágból. Ereinkben nincsen vér, rongyaink szétmállottak a hosszú idő alatt amit alvással töltöttünk, a dohos kripta pedig nem tartalmaz semmi kincset, amit felkapva hasznunkra fordíthatnánk. Így hát irány a felszín, a civilizáció szélére rejtett temetőbe, ahol csontvázak és élőhalottak vonszolják magukat. Elég lehangoló a helyzetünk, de elvégre halhatatlan bestiák vagyunk a sötétség gyomrából, és több száz év is kevés ahhoz, hogy elfeledjük egykori hatalmunkat. A cél, hogy visszaszerezzük az erőnket, és újra felépítsük a birodalmunkat. 

 A V Rising első nekifutásra semmivel sem különb egy közönséges túlélős játéktól. A csontvázakból összeszedett csontokból eszkábálunk magunknak fegyvereket és rögtönzött páncélt, majd minden suhintással magunkhoz veszünk valamilyen alapanyagot, függően attól, hogy mit ér el a fegyverünk éle. Szerencsére nem kell külön csákány, ásó, sarló, fejsze az alapanyag gyűjtésre, elegendő a harcra szánt fegyverünk is. Gyűjtünk fát, füvet, követ, virágokat, csak hogy a legalapabb nyersanyagokat felsoroljuk, de lépten nyomon belebotlunk érdekes és izgalmas egyedi forrásokba is, amik nagy részét még így az első órában túl gyengék leszünk kinyerni. És ha ez nem lenne elég, amint felkel a nap, kénytelenek vagyunk az árnyakban sunnyogni, ugyanis a napfény halálos a vámpír számára.

Mire kész az első fegyverünk és ruházatunk, a játék már fel is ajánlja, hogy készítsünk otthont magunknak. Igen ám, de ehhez vérre van szükségünk.

A vérszívás a V Rising egyik alappillére, és bár kényelmesen menedzselhető része a játékmenetnek, de a játék elejétől a végéig a lételemünket fogja szolgálni. Az életünkön felül ugyanis rendelkezünk egy vér készlettel a testünkben, ami folyamatosan csökken, és ha elfogy, akkor végünk. Folyamatosan vért kell tárolnunk, és az első patkány is megfelelhet a célra, nem is támad vissza, és a zsebünkben is elfér, így a kétségbeesett vámpír pár patkánnyal már elkerülheti a szomj halált. Ám a patkány vére mocskos, hideg és rossz ízű, ez vizuálisan is látszik mikor a vérszívást követően a készletünket jelző gömbön úszkál a szenny. Azt is észrevesszük, hogy ennek a hasztalan vérnek saját típusa is van, ami nem jár semmilyen bónusszal. Ez viszont azt jelenti, hogy más vér viszont járni fog, így hát elkezdődhet a játék egyik legjobb része: a vadászat!

Minden lénynek amelyik él és van vér a testében, van valamilyen tulajdonsága, ami elsősorban a világban betöltött szerepének felel meg. Az állatok mind a "Creature" típusba tartoznak, de az emberek közt már jóval tágabb a repertoár, itt vannak harcosok, zsiványok, munkások, vadászok, és így tovább. Minden ilyen ellenfél típus a saját típusának megfelelő vérrel rendelkezik, amit elszívva magunkévá tehetjük az ő képességeiket. Nem mindegy azonban, hogy mennyire tiszta a vére az illetőnek, így hát ha például egy harc vérét vesszük, de az szennyezett, akkor a harcos vérében csörgedező hatalomnak csak kis százalékát kapjuk meg. Ellenben ha egy makkegészséges harcost kapunk a szemfogaink alá, akkor már a mi ereinkből meríthetjük a harcosok erejét. Ez egy nagyon klassz rendszer, és később komoly odafigyelést követel meg a játékostól, ha szeretne konkrét módosítókat megszerezni ilyen-olyan tevékenységeinek megsegítésére. Ráadásul a vérnek nem csak ennyi a szerepe, ebből nyerünk ki életerőt, aktiválunk bizonyos képességeket, adhatunk is vért más vámpírnak aki velünk játszik, és végül a kastélyunk szíve is vérrel táplálkozik.

Hát ez szívás

Mert a vámpír nem lehet teljes egész, ha nincs egy kastélya. Egy ódon, gótikus építmény, mely árnyékot vet az emberek szánalmas birodalmára, és mi ennek a vészjósló kastélynak kapui mögött főzzük ki gonosz terveinket. A kastély szíve vérből táplálkozik, amit nekünk kell mindig betöltenünk. Ha nincs vér, a kastély meghal. Amíg van vér, addig nincs okunk az aggodalomra, így el is kezdődhet az építkezés. Kezdetben elég béna tábort tudunk csak felverni, lesz egy fa koporsónk alváshoz, egy kis crafting asztalunk, és ezt követhetik a bonyolultabb megmunkáló állások, mint az ács asztal, kemence, vér préselő, bőrmegmunkáló, és így tovább. Ahogy fejlődik a kastélyunk és hozzájutunk új tervrajzokhoz és receptekhez, úgy lesz a fa kerítésből díszes kőfal, a nyikorgó deszka kapuból félelmetesen ásítozó óriási vaskapu, melynek két oldalán mérges vízköpők meresztik agyaraikat a behatolók közeledtére. Mert hát ugye meg is kell védenünk a kastélyunkat, ott tartjuk a kincseinket, persze hogy biztonságban szeretnénk tudni őket.

És itt jönnek képbe a szolgák, akik a következő nagy dobásai a V Risingnak. Nehogy már a vámpír csináljon mindent kijelentéssel megindulva elcsábíthatunk embereket, akik minket követve besétálnak a csapdánkba, és egy szarkofágban addig sínylődnek, amíg alázatos szolgálókká nem válnak. Ezek az emberek aztán befoghatóak mindenféle munkára, de a kastély védelméről is tudnak gondoskodni, természetesen az egység és vér típusuk határozza majd meg, hogy miben jók. A vadász típusú szolgálókat el is küldhetjük vadászni, akik aztán értékes zsákmánnyal térnek haza. Mikor már felépült a kastélyunk, és benne alázatos szolgák sündörögnek a kívánságainkat lesve, akkor érezzük igazán, hogy vámpír mibenlétünk abszolút csúcsán vagyunk, és elfoglaljuk trónunkat a sötétség birodalmában.

Na de nincs vége a mókának, ugyanis a világot olyan emberek is lakják, akik valahogy vámpír vérhez jutottak (a játék "V" vérnek hívja), és így különleges képességeik révén uralnak kisebb-nagyobb területeket. A játék egyik fő célja ezeknek a bossoknak a levadászása. Nem csak azért, hogy eltakarítsuk őket a térképről, hanem főleg azért, mert a vérük különleges képességekkel ruháznak fel bennünket. Például az első prédánk egy hatalmas farkas, akinek vérét kiszívva mi is át tudunk alakulni farkassá. De szerzünk mindenféle mágikus képességet, és ezek közt kedvünkre váltogathatunk. Sőt, kell is, mert egy-egy boss kifejezetten erős és kegyetlen, és nem biztos hogy ugyanazok a képességek hatékonyak ellenük, mint amiket addig megszerettünk. Érdekes és izgalmas része a játéknak, mindig van valami új cél, egy új préda, és egy új képesség amit megszerezhetünk. Ebben érződik igazán, hogy a vámpír létnek hol lappang a tényleges potenciálja.

Na de térjünk rá a következő fontos elemre: a multiplayerre. A játék a kezdéskor felteszi számunkra a kérdést, hogy egyedül szeretnénk kalandozni, barátokkal, vagy belépnénk inkább egy olyan világban ahol teljesen random játékosokkal kerülhetünk össze? Akárhogy is, a V Rising barátokkal a leghangulatosabb és egyben legeffektívebb is. Egy pár fős klán már csodákra képes, az igazán nagy létszámú klánoknál már előfordulhatnak ütközések és érdekellentétek, de végérvényesen ez adja a vámpírság kulcsát. Mert hát ugye minden talpalatnyi föld érték, így a vámpír klánok egymással is megküzdenek a hatalomért. Egy jól védett kastély ostroma kifejezetten vámpírt próbáló feladat lehet, a PvP a jól kidolgozott és pörgős harcrendszernek hála dinamikus és élvezetes, ellenben hatalmasak a képességekbeli különbségek a régi és új játékosok közt. Ez már a klánokra van bízva, hogy a kicsiket magukba ovlasztják, vagy inkább eltiporják, de mivel a nagy klánok közti harcok elképesztően hevesek tudnak lenni, ezért mindenkinek érdekében áll szövetségeket építeni. 

Szót érdemes a V Rising látványvilága, mert a játék kifejezetten jól néz ki! A karakter készítésnél ez még nem egyértelmű, lévén a játékban minden karakternek elnagyolt, kicsit képregényes a megjelenése, de akció közben ez senkit sem fog zavarni. Ahogy elkezdjük bejárni a vadont, a gondosan megtervezett és meglepően nagy pálya részletgazdagsága és hangulata egyszerűen magával ragadó, amit remek effektek és fény-árnyék hatások színesítenek. A napszakokkal megváltozik az egész terep, a pusztítás amit végzünk kiforgatja magából a világot, az építkezéssel szemet gyönyörködtető kastélyt húzhatunk fel. Mindehhez társul egy soundtrack, melynek számai pár nem emlékezetesek, de nagyon jó atmoszférát teremtenek a felfedezéshez, vadászathoz, csatához egyaránt. 

Ajánló

Tehát foglaljuk csak össze: Van egy izometrikus nézetű hack n slask túlélős játékunk, melyben vámpír karaktert irányítunk. Van kőkemény PvE harc, ami dinamikus és élvezetes, mindez egy látványos és részletgazdag pályán. Gyűjtögetünk, craftolunk, kastélyt építünk, szolgálókat tartunk, miközben az éjszakai vadászatok alkalmával egyre erősebbek és erősebbek leszünk. Mindezt lehetőségünk van barátokkal intézni, de akár több játékos által háborúba taszított szervereken is megpróbálhatjuk megvetni a lábunkat. Ez kérem szépen úgy hangzik, mint egy fantasztikusan jól eltalált recept, és igen, az Early Access stádiumban is mindezt maradéktalanul tudja adni a V Rising. Az a fura, hogy ez még csak early access, mert sok órányi játék után is van mit csinálni, van ami érdekes és van miért tovább haladni, tehát ha ezt még tovább bővítik, akkor a V Rising lehet az év egyik legjobban sikerült játéka a zsánerben. Mi mindenképp ajánljuk nektek kipróbálásra, őszintén kétlem, hogy csalódnátok. Ha mégis, csak szóljatok, nevekkel, címekkel. Közeleg az éjszaka. Kezdődik a vadászat.