AZ HBO MAX kínálatából:
MÁTRIX: FELTÁMADÁSOK
Szinopszis:
Egy kis előszóval élve, a Mátrix első része az 1999-es megjelenése után
szinte azonnal egy korszakalkotó film lett, ami évekig meghatározta nem csak a
sci-fi műfajt, hanem úgy alapvetően a filmes trendeket is, elég csak a Bullet
Time-ra (lassítás effekt) gondolni. A legendás franchise (ami az első rész után
még kettő folytatást, és egy animációs filmet is kapott) mára már hivatkozási
pont, melynek hallatán mindenki tudja, hogy miről is van szó. A már említett
folytatások az első rész által felállított mércét nem igazán tudták elérni, de
remekül építették tovább a világot és zárták le (vagy épp mégse) a történetet.
És 18 évvel a 3. rész után megérkezett a folytatás. Az a folytatás, amit senki
nem akart, de mindenki várt végül. De nem biztos, hogy meg is érte. Na, de a
filmre hangolódva, a történet alapja az, hogy Thomas Anderson egy Deus Machina
nevű cégnél dolgozik, mint játékfejlesztő. A mindennapjai sokszor ugyan azok,
és ezek mellé furcsa valóságszerű álmok is gyötrik, amiket nem tud teljes
magabiztossággal csak álomnak definiálni. Eközben egy csapat megkeresi őt, és
próbálja elmagyarázni neki, hogy minden, amit gondol és az álmában lát, az egy
múlt képe, és ő valójában az, akit már régóta keresnek. Az, akit Ő kitalált a
játékában, egy Neo névre hallgató személy, a kiválasztott…
Pro:
Történet: A film remekül vezeti fel, hogy mi történt azóta, hogy vége lett a gépek elleni harcnak. Az eltelt időben a fejlődés menete és minősége remekül azonosul a jelen korunkhoz és ezt nagyszerűen építették a filmbe. Emellett az emberek hozzáállása a világhoz, legyen szó magáról a mátrixról, vagy a való életről, is nagyot változott, és nem feltétlen jó oldalára. A megszokás, a technikai függőség remekül van bemutatva, miközben a „szabadság” fontossága már nem kap akkora figyelmet, mint régen. A film nagyon sokat merít az előző részekből történet szinten is, és „easter eggek” szintjén is. Jól építkezik a saját világára, és nem csak helyszínekkel vagy karakterekkel akar emlékeztetni, hogy volt itt már mátrix film, emlékeztek? - hanem használja annak mondandóját és cselekményét.
Kosztüm: A ruházat vegyítette a régebbi filmek designját a mai trendekkel, de ez jól állt a filmnek. Újat nem tudott hozni, de legalább megteremtette a karakterekhez a megfelelő vizuális hangulatot.
Fényképezés: Az operatőri munka hozta az elvárt szintet. Voltak jól kivitelezett
képek, de sok esetben önmagát hozta vissza, vagy legalábbis próbálta. Más aspektust
kapott a Bullet Time is, ami inkább tudható be a rendezői víziónak, de mint
megvalósítás nem volt vele gond.
Vágás: A film vágása is hozta az ilyen szinthez való elvárást. Nem magasodott ki
ebben sem a film, de akadtak azért kreatívabb megoldások is. Érezhetően nem ezzel
a résszel (és ez igaz az egyéb technikai dolgokra is) akart a film kitűnni.
Zene: Zeneileg sok esetben mixelték az előzmények fontosabb akkordjait és
témáit, ami a történetet figyelembe véve nem véletlen, vagy egyszerűsítés,
hanem tudatosság. Bár nem minden esetben jó összehasonlítási alap a régi Mátrix
filmek zenei megoldásaival, de, ahogy a film is más vonalat vett fel, úgy a
zene is, így felesleg is lenne ezt összemérni. De a mixelések mellett akadt pár
új és remek zenei aláfestés is, ami jól építi tovább a film hangulatát.
Semleges:
Rendezés: Lana Wachowski ennek a filmnek a testvére nélkül vágott neki, és sajnos
annyira nem találta meg a fonalat. Bár sok téren igyekezett megteremteni a
hangulatot, folyamatosan azt érezni, hogy valami nem kerek az egészet tekintve.
Hiányoztak, vagy csak épp felületesen voltak bemutatva olyan részek, amik súlyt
adnak az akció vagy épp a szimpla párbeszéddel operáló jeleneteknek, vagy akár
a vizuális megvalósításoknak. Kicsit steril érzetű volt az egész alkotás, ami
bár nem rossz, de nem is az a Mátrixtól várt összkép.
Történet: A film története viszont tartalmaz sok egyéb aspektust is, ami nem
feltétlen állt jól az alkotásnak. Ezek közül az egyik az, hogy a film nagyon
meta, ami illik is neki, meg nem is. Önreflexióból nincs hiány, akár a
történet, vagy akár az egész produkcióra nézve, viszont ezt egy ilyen komoly
háttérrel és mondanivalóval rendelkező filmnél nem feltétlen jó ez a féle
megközelítés.
Színészek: A szereplőgárda felvonultatott sok régi és sok új karaktert is, akik a filmhez mérve hozzák a szokásos szintet. Nem lehet kiemelni semmilyen alakítást sem (ezt jó és rossz értelemben is nézve). A karakterek motiváció érthetőek a cselekmény tükrében, nem érezhető benne időtöltésre kihelyezett egyén.
Fényképezés: Ami azért nem annyira állt össze, az az, hogy sok esetben volt „kézikamera” érzetű jelenet, ami bár újfent lehet a rendezői vízió része, de ezt figyelem nélkül hagyva sokszor szemszúró váltás volt 1-1 jelenet között, még akkor is, mikor a vízió nem feltétlen kívánta ezt meg.
Kontra:
Színészek: A pozitív megközelítés mellett viszont néha 1-1 karakter megjelenítése túlságosan
humoros formát kapott, ami az adott jelenetben nem volt jól elhelyezve, és
inkább szemet szúrt, mint mégsem. Régebben is jellemezte pár kisebb humor a
Mátrix filmeket, de ezt ebben a részben túlságosan is sokszor hozták elő. Egyéb
színészi téren (ami a karakter mivolta miatt fontos) pl. látszik, hogy Keanu Reeves
már öreg, és ez bizonyos megkoreografált harcjelenetnél már nem akkora
tárházzal operál, mint a régi filmekbe. És természetesen nem lehet ezért Keanut
hibáztatni, a kor az ilyen, de a karaktert elnézve azért más megoldást is
találhattak volna (pl. egy dublőr).