Kritika: Batman (2022)

A Denevérember újra szárnyal!
Fogadni mernék rá, hogy Batman figuráját még azok is ismerik, akik alapjáraton nem rajonganak a képregényekért és a szuperhős filmekért. A DC berkein belül ténykedő igazságosztó már számtalanszor tette tiszteletét a vásznakon, a legfrissebb adaptációban Robert Pattinson megformálásában találkozhatunk Bruce Wayne karakterével, aki éjszaka bőregér gúnyába bújik, hogy aztán jól odacsapjon a Gotham városában garázdálkodó bűnözőknek.

És ha már ismét egy Warner/DC produkció került terítékre, jöjjenek a kötelező körök. Tudom, biztos unalmas már, hogy ilyen sokat foglalkozok a DC mozik hátterével, de a Batman esetében is elengedhetetlen az, hogy kissé a színfalak mögé nézzünk.

A projekt először úgy indult, hogy a Zack Snyder filmekből (BvS, Az igazság ligája) megismert karaktervariáció kap önálló kalandot, mégpedig Ben Affleck-el a fedélzeten, aki a főszerep mellett a forgatókönyvírást és a rendezést is magára vállalta. Ez a terv azonban idejekorán dugába dőlt, hiszen a Warner búcsút mondott Snyder-nek és az általa kijelölt iránynak, miközben Affleck magánélete is elég erőteljesen lejtmenetbe kapcsolt.

Viszont a stúdió nem kukázta teljes mértékben egy új Batman-film lehetőségét és az ekkor már a produkcióhoz leigazolt új rendező, Matt Reeves folytathatta a munkát. A kérdés csak az volt, ki fogja játszani a híres címszereplőt és a végeredmény hogyan fog kapcsolódni az azóta tessék-lássék módon felélesztett DCEU világához.

Sok várakozás után meglett a főszereplő az egykori csillámvámpír, Robert Pattinson személyében és az is világossá vált, hogy a történet önálló lábakon fog állni, nem lesz kapcsolódási pont más DC karakterekhez és cselekményszálakhoz.
Ezeket a kis háttérinfókat letudva, el is érkeztünk végre a lényeghez: Milyen is lett az új Batman?

Röviden: zseniális.

A történet szerint Bruce Wayne már két éve küzd a rossz fiúkkal, de önbíráskodásával még nem vitte sokra. Egyfajta megkeseredett, bosszútól fűtött verőemberként ütlegeli a gazfickókat, miközben a korrupció és a szervezett bűnözés még mindig virágzik Gotham esőtől áztatott városában. Halloween közeledtével azonban megjelenik egy sorozatgyilkos, aki befolyásos emberkéket vesz célba és a sötét lovagnak címez rejtélyes üzeneteket. Kedvenc bőregerünk el is kezd nyomozni az ügyben Gordon felügyelő segítségével és szép fokozatosan rájönnek arra, hogy a Rébusz nevet viselő elkövető tettei mögött egy szövevényes terv áll, melynek célja az, hogy lehulljon a lepel a Gothamet beterítő hazugságokról.

Már az alapkoncepcióból érződhet az, hogy az új Batman mozi nem egy tipikus CGI orgiában elmerülő, sablon szuperhős zúzás. Nem, Matt Reeves munkája egy krimi és thriller elemekből építkező, szikár és kimért tempóval rendelkező alkotás. Persze, nem kell megijedni, nem lettek kispórolva az akciók a combos játékidőből ( 176 perc), szimplán csak nem ezekre lett felhúzva az egész forgatókönyv.

De kezdjük az elején.

A sztori nagy részét a gyilkos utáni nyomozás teszi ki, ami remekül lett prezentálva. Persze, senki se várja azt, hogy itt majd új löketet kap a krimi műfaja, viszont Reeves tudatosan és stílusosan prezentálja a detektívmunkát, melynek során egyre több mocskos titok buggyan fel Gotham városának mélyéről.

Mindez nem csak történet szempontjából, de vizuálisan is remekül van kidolgozva. Greig Fraser operatőri munkájáról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, beállításai nem csak szemkápráztatóak és ötletesek, de a film sötét hangulatához is sokat hozzátesznek.

És ha már technikai oldal, a vágást sem érheti panasz. Fentebb már említettem, nem épp egy rövid matiné a Batman, viszont a majd három órás terjedelme egy pillanatra nem ül le. Jó ütemben követik egymást a jelenetek, a viszonylag lassabb tempó ellenére is kellően feszes a ritmus, egy-két kivételtől eltekintve nincsenek felesleges snittek a végeredményben.

De ez annak is köszönhető, hogy sikerült kellő tartalommal megtölteni a játékidőt. Persze, sokaknak ez már egy eposzi hosszúságú menet lehet, viszont így nem csak egy igényesen kivitelezett nyomozást kapunk, de egy részletes betekintést is Gotham városának működésébe, miközben Bruce Wayne/Batman is megkapja a reflektorfényt, hogy egy újabb oldaláról ismerhessük meg ezt a már sokszor látott figurát.

Ezek mellett a mellékszereplők is képesek kibontakozni és az akciójelenetekről se feledkezzünk meg, melyek szintén magas minőséget képviselnek.

A Batman tehát egy rendkívül profin összerakott mozi, melyben erős lábakon áll a sztori, a karakterek és a látvány. Már ennyi elég lett volna a sikerhez, de itt még nincs megállás.
Színészi játék terén is elképesztően erős a film. Fentebb már céloztam Pattinson „megkérdőjelezhető” múltjára, sokan már a bemutató előtt panaszkodtak arra, hogy az Alkonyat-széria Edward-ja fogja magára ölteni a denevér jelmezt.

Mit ne mondjak, kár volt előre leírni Pattinson-t, hiszen iszonyat erős alakítást nyújt a főszerepben, pedig nem volt könnyű dolga. A korábbi Denevérembereknek ugyanis sok jelenet jutott, ahol Bruce Wayne-t személyesíthették meg, míg Pattinson leginkább az ikonikus gúnyában látható. Mégis sikerült emlékezetesen megfognia úgy a karaktert, hogy a játékidő nagy részében leginkább csak a testbeszédére, a hangjára és a tekintetére hagyatkozhatott.

Sőt, amellett sem szabad elmenni, hogy az utóbbi 10 évben azért az egykori Edward sorra bizonyította tehetségét olyan mozikban, mint az Országúti bosszú, a Világítótorony vagy épp Christopher Nolan legutóbbi sci-fi őrülete, a Tenet.

És akkor itt van még Jeffrey Wright, Zoe, Kravitz, Colin Farrell, John Turturro, Andy Serkis és Paul Dano, akik szintén nincsenek híján tehetségnek és egytől egyig a legjobb formájukat hozzák még akkor is, ha esetleg kisebb mellékszerepben láthatóak.

Ha ez még mindig nem lenne elég, akkor jöjjön pár szó a zenéről. Az eddigi Batman filmek számtalan remek szerzeményt vonultattak fel, ez nem is csoda, hiszen olyan komponisták dolgoztak a korábbi denevér-kalandokon, mint Danny Elfman vagy éppen Hans Zimmer.

Így nem lehetett könnyű dolga Michael Giacchino-nak, de végül neki is sikerült összehoznia egy kellően egyedi hangzású albumot, melynek darabjai tökéletesen aláfestik a látottakat. Az új főtéma egyszerűségében nagyszerű, az akció-dús tételek kellően dinamikusak, a lassabb nóták pedig átadják azt a nyomasztó sötétséget, mely rátelepszik Gotham városára.
Nem vitás, kiváló alkotás gurult ki a Warner/DC boszorkánykonyhájából, de a sok szép és jó után muszáj megemlítenem néhány negatívumot is.

A film hiába van remekül megszerkesztve, a fináléban látható akciónál már azt éreztem, hogy kissé elfogyott a készítők szuflája. Ott már némileg sikerült elnyújtani a látottakat, közel sem volt érzelmileg olyan erős a végső összeröffenés, mint azt sejtette egy korábbi jelenet. Viszont a tényleges lezárásra már nem lehet panasz, az szépen keretbe zárja a látottakat.

De talán ennél is jobban zavart Bruce és Alfred kapcsolata. Ez elég felületesen lett prezentálva, simán lehetett volna több közös jelenetük. Igaz, így is kijutott nekik egy nagyon erős, érzelmekben gazdag rész, de azt inkább Pattinson és Serkis profizmusa vitte el, mintsem a két karakter. Remélhetőleg egy esetleges folytatásban ez kiküszöbölésre kerül.

Mindent összevetve, bitang erős lett ez az új bőregér mozi. Itt is látszik az, ami a The Suicide Squad esetében, azaz hogy a Warner végre bízik a rendezőiben és korábbi szerencsétlenkedéseikkel szemben végre utat engednek az alkotói szabadságnak. Így az új Batman nem egy tucat CGI- parádé lett, hanem egy okosan felépített, lassan építkező, de mégis feszült és izgalmas blockbuster, ami egyaránt erős forgatókönyvében, színészeiben és vizualitásában.

Csak így tovább!

Értékelés: 9/10