Serious Sam: Siberian Mayhem - Teszt

 

Ahány játékos, annyi féle preferenciát lelünk az FPS műfajú játékok tárházából. Valakinek a taktikai lövöldék adják a megfelelő szórakozást, másoknak a pörgős de agyatlan lövöldék kellenek ahhoz, hogy az adrenalin felszökjön a kívánt értékig. Így vagy úgy, az FPS műfajt mindenki szereti, csak más-más adagolásban és sebességben. Épp ezért fantasztikus, hogy tekintélyes mennyiségű könyvtárból lehet válogatni, ha az ember szeretne egy hős fejébe bújni, és a kezébe akadó fegyverekkel osztani némi olmot a rászorulóknak. Mai cikkünk témája azt a fajta FPS őrületet célozza meg, ami lecsupaszítja az akció játék műfajt minden kreatív és komplex tartalmi értéktől, hogy a tiszta és tömör adrenalint pumpálva tapassza a játékos arcát a képernyőre, megfeszítve minden izmát, ahogy a játékbeli kaotikus rohanás és vérontás feszített izgalma fizikai reakciót vált ki. Az ilyesfajta játékok soha nem fognak felkerülni olyan toplistára, amelyen együtt cinyelhetnek a komolyabb és mélyebb érzelmi intelligenciával megáldott játékokkal, viszont ennek ellenére meglepően sok játékos szívét megmozgatja, ha elhangzik egy-egy ilyen játék címe. 

Komoly Samu

Ilyen játék a Duke Nukem, ami aztán tényleg ledobta magáról az értékteremtés kényszerének minden láncát, és agysejt mentes ámokfutásával a legtöbbet ki tudta hozni így is a műfajból. Na persze ennek már sok-sok éve, és Duke Nukem nem öregedett túl jól. A nagyszájú alpári szívtipró így nem maradt fent az új generációknak, csak az öregmotorosok nosztalgiáznak frappáns beszólásain és eszeveszett kalandjain. Szomorú sors.

Na de ez nem azt jelenti, hogy ennyivel véget érne a stílus éltetése - már ha lehet ezt stílusnak nevezni. Jött ugyanis a Croteam csapata, és elkészítette a saját őrületét. Duke Nukem helyett a hősünk neve Serious Sam, a haja nem szőke, de a napszemcsi megvan, és az égből is vég nélkül ömlik a leölni való szörnyeteg, szóval körülbelül meg is vagyunk az alapvető hozzávalókkal. A Serious Sam annyira jó munkát végzett 2001-ben a First Encounter megjelenésével, hogy a mai napig elismerésre méltó rajongói táborral bír, és bizony a Croteam sem szeretne még megválni a kis kedvencétől. A Serious Sam 4-et követően tehát jön is az új rész, a Siberian Mayhem, és soha nem találjátok ki, hogy hol játszódik!

Indul a rakéta

Az egész Serious Sam sorozat történetét össze lehet foglalni három sorban, és teljesen fölösleges is lenne rajta sokat agyalni, a legjobb ha az ember csak elfogadja, hogy nincs. Még a teljesen új játékosoknak sincs miről mesélni. A Föld bolygót megtámadják az idegen lények a gonosz Mental vezetésével, és ezek a lények annyira elborultak és vérszomjasak, hogy a bolygó hadseregei azonnal súlyos vereséget szenvednek. Van azonban ám egy nagy hős, aki telefonhívásra megjelenik, és rendet csap a csúnyák között. Ő Serious Sam Stone, akinek hosszú az egysoros szóvicc listája, és még több a tölténye. Samnek a világ különböző tájain kell összekalapálnia az idegen hódítókat, ezt meg is teszi minden játékban, majd megy tovább a következő országba, ahol még nem járt. Ennyire egyszerű. És még így is túltoltam a mesélést. 

Mint ahogy azt a cím elárulta, a legfrissebb kaland Szibériába vezet bennünket. Voltunk már Egyiptomban, Dél-Amerikában, Europa egyes országaiban, de a jégbefagyott anyaföld még megmentésre szorul, így hát Sam egy csónakban érkezve felkészül, hogy Putyin kegyelmével hidegre tegye az idegeneket. 

Az új játékosoknak abszolút nem kell törődnie azzal, hogy ez a játék előtt mennyi felvonást élt már meg a cím, mert a részek között közel semmilyen összeköttetést nem találunk. A Siberian Mayhem annyiban kivétel, hogy az események valahol a Serious Sam 4 vége felé amolyan side-quest küldetés idejében játszódnak, tehát van pár utalás a negyedik rész történéseire és karaktereire. De ezeket lazán figyelmen kívül hagyhatjuk, ugyanis mint ahogy arra már felhívtam a figyelmet, a Serious Sam soha semmilyen módon nem fog többet nyújtani annál, mint amennyit az első félórában egyértelműsít: eszement gyilkolást. Cserébe ezt a jól megszokott módon teszi, méghozzá 5 nyitott pályán keresztül.


Shotgun ellen shotgun fű

A Siberian Mayhem pontosan ugyanazt a forgatókönyvet követi, amit elődei: őrülten gyorsan szaladunk ide-oda, kezdő pisztolyunkat hamar lecseréljük egy shotgunra, a földről power uppokat szedegetünk fel, és lelőjük azt, ami ebben megpróbál megakadályozni. De ahogy az Seriouséknél szokott lenni, az a pár lelőtt ellenfél testének átlépését követően minden irányből özönleni kezd a csúnya, ráadásul könyörtelen sebességgel és mennyiségben, és ráadásul még célozni is tudnak. Éppen ezért tehát amint a játék úgy gondolta, hogy felfedeztük a W-A-S-D örömeit, brutál sebes akcióba hajít minket, ahol egy pillanatra sem állhatunk meg, mert akkor a gonoszok győznek. Szakadatlan pörgés, kimeríthetetlen akció, agyatlan pörgés, ömlik az adrenalin, de mi sosem fáradunk el. Erről szól a Serious Sam, és ezt is kínálja nekünk.


Régi játékosoknak az egész játék gyakorlatilag olyan élmény lesz, mint egy régi jó baráttal való kellemes sörözés, ahol az újdonság igénye nélkül a régi időkön elmélázva élvezzük egymás társaságát. A Siberian Mayhem ugyanis egyetlen újdondságot kínál, és az a havas környezet. Minden más a klasszikus és utánozhatatlan Serious Sam világ része, beleértve a fegyvereket, az ismerős power uppokat, és az ellenfeleket. Már idejekorán megpillantjuk a gyerekkorunkat megkeresítő dögöket, úgy mint a fejnélküli kamikáze rohamosokat, vagy a csirkelábú robotokat, a vágtázó csontvázakat, a minigun kezű skorpiót, és így tovább. Csupa régi jó barát, akik továbbra sem értik, miért döglenek meg, ha homlokkal akarják levenni a rakétáinkat, de hát ugyebár nekünk ez így jó. 

A mechanikák és játékmenet tehát ismerős, de újaknak is azonnal könnyen fogyasztható, kellően kézenfekvő, de olykor megfelelően nehéz is. A minden irányból záporozó veszedelem egészen fárasztó tud lenni, mikor egy-egy területre bezárva az ellenségek hullámai az istenért nem akarnak kiapadni, a korlátolt lőszer mennyiség miatt mi pedig egyik fegyverről a másikra váltogatva próbálunk túlélni. Azt nem lehet mondani, hogy túlságosan nagy kihívás lenne a játék, de az biztos hogy a szinte már kényelmetlenül gyors mozgási sebességünk és az ellenségek hordái komolyan megdolgoztatják a legedzettebb játékost is. Talán a Doom Eternalhoz hasonlítanám az érzést, csak a kreatív pályafelépítés és harcrendszer helyett tripla annyi ellenfelet kapunk a nyakunkba. 

 

A Serious Sam játékok többnyire lineáris pályavezetéssel terelgették a játékost, a Siberian Mayhem ezt a szokást kissé megtöri, és az 5 pálya mindegyike egyszerre tartalmaz folyosószerű útvonalakat, és hatalmas nyitott tereket. A nyílt világnak köszönhetően így az ádáz harcok között van lehetőségünk felfedezni, kincseket és gyűjtögetni valókat keresgélni, amik lehetnek valamilyen hasznos item, power up, sztorihoz kapcsolódó titok, hangfelvétel. Szokatlan a sorozattól ez az újítás, de szerencsére nem kötelező megtörni az ámokfutást, ellenben kellemes újdonságnak hat. A pályák méretére pedig szükség is van, mert az 5 terület némileg kevéske, így az azokon töltendő időben rejlik a játék hosszabb távú fogyaszthatósága. Ebben sokat segít amúgy a már éppen monotonná váló szaladgálást megszakítandó járművezetés, amiről nem lőnék le sok poént, mert remek adalékai a Serious Samnek, ráadásul gondoltak a fejlesztők arra is, hogy ez a fajta közlekedés mód egyszerre legyen kötve az újfajta felfedezéshez és a jó öreg tomboláshoz egyaránt. 

És ha mindez amúgy nem lenne elég, a játékban van co-op játékmód, mely során egy barátunkkal együtt vághatunk neki az orosz télnek. Egyedül is egy szórakoztató vesszőfutás a játék, de ketten igazi kőkemény vérgőzfűrdő! A káoszban esélyünk sincs összedolgozni, így aztán mindketten a saját lehetőségeinkhez mérten próbáljuk megtizedelni a ránk törő hordákat, ez viszont ott és akkor fenomenális pillanatokat tud teremteni. Izgalmas percek, vad helyzetek, nevetséges szituációk jellemzik a páros mókát, nem egy teljesen új élmény a single-höz képest, de emlékezetes, az biztos. Én személy szerint csak ajánlani tudom a játékot co-op módban, sokkal több szórakoztató élményben lehet részünk, ha párosban nézünk szembe az őrülten vágtató kihívásokkal. 


Fárasztó vicc

Kimerítvén a játék alfáját és omegáját, nem is lenne érdemes tovább menni. Már csak azért sem, mert ezeken az elemeken kívül, és az élményt leszámítva amit a játék tud biztosítani, más értéket nem igazán tudna felmutatni. A grafika némileg elavult, nem fejlődött túl sokat a 4-hez képest, sőt bizonyos helyeken inkább elmarad az elődjétől. Ez annak is "köszönhető", hogy Szibéria területét nem sikerült eléggé változatosra megtervezni, éppen ezért a nagy nyílt terepe inkább hat üresnek és kopárnak, semmint teendővel telinek. A régi játékokban sem volt sokkal kreatívabb a pályatervezés, de ugye azóta eltelt pár év, és az ingerküszöbe a régi és új játékosoknak egyaránt megkövetelne valamilyen igényességet a készítőktől. Ez némileg elmarad, ami igaz a játék élményén nem ront, de sajnos nem is ad hozzá.

Ugyanez igaz a tartalmi értékekre, de ugye erről már beszéltünk. A negyedik részben még minket kísérő karakterek is voltak, de úristen bár ne lettek volna. A kínosan gyenge szövegkönyvet a fárasztó viccek és egysorosak sem tudták élvezhetővé varázsolni, ami valamilyen szempontból a Serious Sam stílusához illik, de ahhoz mégis kevés, hogy tudjuk valamire értékelni. Itt még ennyi sem jutott, az a kevés szöveganyag ami bekerült a játékba az meg csak szimplán felejthető. A zenék terén sem tudok túl sokat mondani, a játék közben remek alapot adnak az örjöngő őrületnek, de a zenelemezt nem biztos, hogy valaha kivenném a tokjából, hogy kontextus nélkül meghallgassam. Szintén egy olyan része a játéknak, amiért nem kár, de sokat számított volna, ha több munka kerül bele. 


Ajánló

A Serious Sam: Siberian Mayhem egészséges önkritikája van, de szerencsére nem válik önmaga paródiájává. Azt adja, amit 2001-ben sikeresen megalapozott, és ami (legyünk őszinték) időtlenül megállja a helyét bármely generációban, hiszen erre a fajta szórakozásra is szükségünk van néha. A régi rajongóknak kellemes visszatérés, az újaknak jó kezdés lehet a Siberian Mayhem. Éppen csak az a fontos, hogy erre a játékra ne tekintsünk úgy, mint egy értéket alkotó, vagy legalább bármilyen értéket felvonultató műre. Nem az. Elmarad a nagy tömeghez képest, itt-ott elavult, kicsit üres, talán kicsit rövid is. Viszont mindettől függetlenül, észben tartva a játék stílusának mibenlétét, a Serious Sam ezen felvonása is adrenalin pumpáló és szórakoztató. Aki erre vágyik, az nem fog csalódni! 

 

Review score
8
A Serious Sam: Siberian Mayhem egy pörgős és szórakoztató FPS, brutál akció, ami pontosan azt adja, amit ígér: káoszt és adrenalint. Ráadásul mindezt át lehet élni egy baráttal is! Ezen kívül viszont mást nem nagyon tud, és nem is igazán akar adni. A Serious Sam viszont abban a privilégiumban részesül, hogy ez az esetében nem igazán számít. Így aztán bátran merem ajánlani régi motorosoknak, és új érdeklődőknek egyaránt!


Összes oldalmegjelenítés