Giants Uprising - Early Access Előzetes

 

A Giants Uprising egy olyan játék koncepciója, ahol óriásként játszunk, emberi települések szétzúzásával és hadseregek megtizedelésével töltve időnket. Nem sok olyan alkotás van, amely ilyesmivel próbálkozott volna, de a VARSAV Game Studios tett vele egy próbát. A játék bekerült az Early Access állapotban, így tartalmilag nem éppen kiadós jelenleg, de már így is rengeteg mészárlást és romos településeket ígér. A tervek szerint hat-tizenkét hónapot ölel majd fel a fejlesztés a teljes megjelenés előtt, és rengeteg tartalom és finomítás kerül majd be, persze csak szépen sorban. De a kérdés az: megéri-e a Giants Uprising az Early Access-ben, vagy hagyuk egyelőre szunnyadni ezt az óriást?

Az játék egy óriás fogságában kezdődik. Az óriásokat elárulta és rabszolgává tette az emberiség, a főszereplőt pedig gladiátorharcokban tartják fogva és kényszerítik más óriások elleni véres küzdelemre. Apró emberi barátjuk azonban nem akar többé fogoly lenni, és zseniális szökési tervet eszel ki: egyszerűen sétáljanak el. A játék nyitó küldetése szó szerint arra készteti az embert, hogy betörje az ajtókat és hagyja el a börtönt. Könnyen megszökünk, ezért nem tudom valójában mi tartja vissza az óriásokat. Az emberek alig tudnak harcolni velük, így nem tudom elképzelni, hogy a főszereplő miért hagyta magát egyáltalán elfogni.

A játék egy nagyban kezdi, mivel gladiátorcsatával kezdődik, ami megalapozhatja a hangulatot a továbbiakban. Más óriások elleni harcot nem láttam sokat a játékban eltöltött időmben, és ez jó dolog, mert elég gyengén sikerült. Az óriásunk üthet, blokkolhat, ököllel a földre csaphat, a taposhat, fegyvereket vehet fel és használhat (vagy dobhat) és kikerülhet. Ha más óriásokkal harcolunk, akkor többnyire megvárjuk, amíg ellenfelünk lecsap, blokkoljuk, majd fejbe vágjuk őket, amíg újra támadni kezdenek. Limitált lehetőségeink vannak, amik hamar egyhangúvá válnak.

A Giants Uprising problémái azonnal észrevehetők. A játékmenet lomha és nyűgös, amit csak tetőzik a viszonylag sokszor jelentkező fps drop. Az óriásnak van állóképességmérője, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz választás volt, mert minden alkalommal meg kell küzdenünk testünk tömegével, az A pontból B pontba való mozgás is melós munkát jelent. Maga a játék dizájnja is meglehetősen archaikus, olyan, mintha a 2000-es évek eleji játék lenne.

Annak ellenére, hogy a látvány robosztus, a Giants Uprising nem néz ki jól. Nem érzem magad óriásnak. Normál méretűnek érzem magam, míg minden más miniatűrnek tűnik. A játék szintekre van felosztva, és követjük jelzőket, amíg a végére nem érünk. A küldetések azt jelentik, hogy bizonyos dolgokat semmisítsünk meg, vagy öljünk megadott számú ellenséget. A játék időnként lenyűgöző tud lenni, hiszen az emberi erők számosak, és darabokra törni őket, miközben katapultál bombázzák a fejünket, elég menő és izgalmas feladat. De a szörnyű képkocka sebesség, a rossz vezérlés és az ősi grafika miatt nehéz lelkes maradni.

Az óriásunk őszintén szólva túl sok sebzést és túl gyorsan szenved el. Nagy test, nagy felület. Emiatt a játékmenet őrült rohanásnak tűnik, hogy minél több dolgot romboljunk le, mivel a dolgok összetörése meggyógyít. Ha a játék teljesítményét és kezelőrendszerét kellőképpen fejlesztik, idővel lehet találni itt mulatságot, de a Giants Uprising egyszerűen nem éri meg a maga állapotában, mivel úgy tűnik, hogy a játék nem áll készen a játékra. Üres és átgondolatlan, de meg kell hagyni, rendelkezik potenciállal, reméljük az elkövetkező időszakban pumpálni fogják a frissítéseket a fejlesztők.