No Place Like Home - Early Access előzetes

Nem mondhatnánk, hogy túl sok embernek csillanna fel a szeme, ha a farming szimulátorokról esik szó. Nem az a fajta zsáner, ami tömegeket tud megmozgatni, vagy játéktörténelmet tudna írni. Vagy mégis? Habár a nagy tömegek az ezernyi trippla A-s játékok lavinájában az érdeklődésük abszolút hiányát kifejezve csak legyintenének a kijelentés ellenkezőjére, mégis tény és való, hogy a farm szimulátoroknak tekintélyes rajongótábora van, és szinte minden generációban megtalálhatóak az elkötelezett digitál-gazdászok. Bizonyíték kell? Animal Crossing. Gyermeteg stílusa és pofonegyszerű játékmenete ellenére döbbenetesen sok játékost behúzott a felnőtt korosztályokból is. De van tovább is, Stardew Valley, Harvest Moon, Portia, és így tovább.

 Otthon, édes otthon

Na de hogy lehet, hogy ezek a fajta játékok ennyi embert képesek megfogni, méghozzá olyanokat is, akiknek mondjuk az alap preferált játékstílusa a kőkemény vérgőzös lövölde vagy mmorpgk? A válasz igen egyszerű: a farm szimulátor enged téged élni és kibontakozni. Kreatív megoldásokat vár el tőled, de nem kényszerít. Meditatív szinten nyugtató, mégis tud kihívást jelenteni. Nincs tétje, nincs feszkó, nincs teljesítési kényszer, csak az, amit magaddal hozol. Ezek a játékok az adrenalin túltölődés utáni nyugtató jazz, a melengető forrókávé, a madádalos napsütés, vagy a lustálkodós vasárnap délután. Túlságosan is rózsaszín felhőkre helyeztem volna a hasonlatot? Pedig tényleg ilyen hatása van ezeknek a játékoknak a sok pörgős és energia igényes akcióbombák között.

 

Hasonló szeretettel vette elő a zsánert az első játékos indie fejlesztő, a Chicken Launcher, és belekezdtek saját farming szimulátoruk elkészítésébe, mely a No Place Like Home címet kapta. Két évvel ezelőtt publikussá vált az Early Access, ami akkor szörnyen kezdetleges állapotban volt, de a fejlesztők lelkesedése több embert is kíváncsivá tett. A covid nem igazán segített a fejlesztés dinamikus haladásában (sőt...), de azért csurran-cseppent pár bővítés, fejlesztés, javítás, és a játék elkezdett alakot ölteni. Folyamatosan érkeznek a patchek és a fejlesztők is folyamatosan kommunikálnak a játékosokkal, így biztonsággal lehet állítani, hogy a No Place Like Home jó kezekben van. Na de milyen is a játék ezidáig?

 

A szemét-hegyen is túl

 

A történet szerint az emberek anniyra mostohán bántak a Föld bolygóval, hogy szó szerint nem maradt rajta elég hely az élethez a sok szeméttől. A felelőtlen emberiség úrhajókba pattant és elköltözött a Marsra (amit valószínűleg ugyanígy rommá szemetelnek), ám egy maréknyi ember mégis hátramaradt, hogy feltakarítsák a millió és millió tonnányi hulladékot. Ez nem egy egyszerű feladat, de hát mégis csak ez a sárgolyó az otthonunk. 

 

A mi karakterünk is egy ilyen hátramaradt ember, aki szeretne a szeméthegy helyére új otthont építeni. Nem egy nagy várost, épp csak magunknak egy élhető kis kéglit, egy farmmal és állatokkal. Szerény de dolgos cél, aminek eléréséhez megannyi módunk és eszközünk lesz. Hogy mit és hogyan fogunk tudni kivitelezni, azt egy nagyon gyors tutorial fogja nekünk megmutatni, ami annyira le van egyszerűsítve, hogy az már már váratlanul ér és egy csöppet kiábrándító. Az biztos, hogy a tutorial semmilyen formában nem szolgál impresszumként, és ha valaki aki ezen sorokat olvassa nehát kipróbálná a játékot, azt tanácsolom hogy itt még véletlen se alkosson véleményt a játékról. Egy minecraft custom szerveren immerzívebb a belépésnél a gyorstalpaló, de végtére is a lényeget maximálisan kiszolgálja, és megmutatja az alapvető funkciókat, eszközöket és farm karbantartási módszereket. 

A tutorialt követően kezdődik a lényeg, megérkezünk a borzasztóan elszomorító állapotú kezdő területre, amiben tényleg tömegével áll a hulladék, átláthatatlan szemét erdő borítja a pálya minden négyzetméterét. Szerencsére nem kell egyesével felszedegetnünk az emberiség szégyenét a földről, mert ott van az oldalunkon a legjobb barátunk: egy porszívó. Egy gombnyomással felszippanthatjuk a hulladék tenger darabjait, amik aztán az első fontos alapanyagát fogják képezni az építkezésünknek. A szemétrakások közt ráadásul találhatunk ládákat, táskákat, zsákokat, amikből használható tárgyakat, tervrajzokat zsákmányolhatunk. Így hát a pálya megtisztítása gyorsan egyfajta kincskereséssé változik, de ez még nem minden. 

 

Gazdálkodj okosan

Van ugyanis egy olyan problémánk, hogy az emberek által hátrahagyott robotok megbolondultak az örökké tartó magánytól, és a szemét kupacok közt sompolyogva bármikor megtámadhatnak minket. Ráadásul több féle van belőlük, van amelyik közelről mar belénk, mások távolról lövöldöznek mindenféle kellemetlen trutyival. Pár jól irányzott ütés rövidre zárja a velük való interakciót, de így a világ felfedezése tartogat legalább annyi veszélyt, hogy nem tudunk teljesen hátradőlni, amíg nem végeztünk eléggé alapos munkát.

Már pedig a szemét eltakarítása csak abszolút a legelső lépés, elvégre amint felszabadul a hely, nekikezdhetünk a farm kiépítésének. Több épület típus, gépezet és eszköz legyártása a cél, hogy a kitermelt alapanyagokat további finomítással tegyük még jobb minőségűvé, valamint a megszerzett kincsekből a hatékonyságunkat növelendő új tárgyakat hozzunk létre. Klasszikus craftolós móka ez, mely során kedvünkre építhetünk fel egy bázist a saját ízlésünknek megfelelően, ami mellett a szép lassan cseperedő növényeink és zöldségeink gondozása csak kellemes mellék tevékenység. Emellett tarthatunk állatokat is, amik a megfelelő gondozás és szeretgetés hatására biztosítanak nekünk további alapanyagokat, meg aztán a jelenlétük is kellemesen megtöri az amúgy magányosan tátongó terület egyhangúságát. 

 

Találkozunk emberekkel is a kalandjaink során, megismerünk pár rövid de érdekes történetet, feladatokat kapunk, újabb és újabb területekre nyerünk belépést, hogy azokat rendbe téve és felfedezve bövítsünk készleteinket és lehetőségeinket. A játékban meglepően változatos területek követik egymást, a zöld mezőkről sivatagosodás által súlytott indusztriális külterületek, beton erődítmények, lepusztult városrészek, sötét kanyonok, havas tájak várják, hogy felfedezzük őket. Közben a farmunk egyre csak növekszik, míg végül kevesebbet fogunk útra kelni, és inkább a meglévő bázis tökéletesítésével és a farm gondozásával fogunk több időt tölteni. 

Angryculture

Mint minden farm szimulátornál, így a No Place Like Home esetében is a játékmenetben rejtőző szórakozást elsősorban a saját magunk által belerakott érdeklődés és erőfeszítés egyvelegével lehet előcsalogatni. A szemét eltakarítása önmagában egy relaxáló tevékenység, simán eltöltöttem úgy időt a porszívózással, hogy nem is nagyon vettem észre az idő múlását, egyszerűen csak jó és kellemes érzés volt megszabadítani a pályát a kiábrándítóan sok szennytől. A farm építése is ugyanígy kielégítő, ha már elértük a fejlesztéseink azon szintjét, mikor minden lehetőség elérhetővé válik. Addig csak tervezgetjük, szépítgetjük, átrendezzük ezer soron. Apropó szépítgetés, a mentőpontként szolgáló kis házunk belső terét is kedvünkre berendezhetjük, otthonossá tehetjük. Funkciója még nincs ennek a résznek, de egy kellemes pluszt jelent a játékmenet mellett.

 

Összegészében a No Place Like Home egy kedves kis farm szimulátor, ami a zsáner alapvető elemeit megragadva próbál teret adni egy kis nyugis, de kreatív szórakozásnak. Viszont az tény, hogy jelenlegi állapotában a játék még nagyon félkész, temérdek funkció hiányzik belőle, sok elem érezhetően le van egyszerűsítve, vagy egyszerűen csak ki van vágva az aktuális verzióból. Ez nem hiba, éppen csak még javában készül a játék, és szüksége van időre valamint a játékosok visszajelzéseire, hogy előbb utóbb megérjen a megjelenésre. Egyelőre még tart ott, így minden érdeklődőnek érdemes ezt fejben tartania, mielőtt nekiülne a játéknak.

Talán a félkész jellege miatt így a grafika sem az, amit a pozitívumok listájára dobnék fel, habár az tény hogy a látvány bájos és színes, gyermeteg hangulatában a farmunk részletgazdagsága ad egy kellemes összképet. Éppen ezért vegyesek az érzéseim, mert egyes helyeken a játék kifejezetten ronda, kidolgozatlan és bugos, míg más részeink pont az ellenkezője. Az biztos hogy az animációk terén kötelező lenne még valamit villantani, mert olykor nevetséges szituációk és abszurd jelenetek rombolják a hangulatot. Zene és hangok terén szintén nem mondanám, hogy ok lenne panaszra, de se kiemelni se méltatni nem tudom a minőségét. 

A játék teljesen single player, ami a farm szimulátoroknál nem meglepő, elvégre a mi saját tempónkra kell kalibrálnunk a szórakozást. Ettől függetlenül egy picit sajnálom, hogy nincsen co-op lehetőség a játékban, pedig ha némileg bővítenék a felfedezhető és beépíthető területek méretét és részletességét, akkor simán elbírni a No Place Like Home egy legalább két fős játékmódot. Talán ez a jövő zenéje, egyelőre azonban egyedül kell nekilátnunk a farmépítésnek.

 

Ajánló

Minőségét és tartalmi készenlétét tekintve a No Place Like Home még erősen félkész, termérdek játékmenetbeli és tartalmi finomítást valamint bővítést igényel a program, viszont jelenlegi állapotában is élvezhető tud lenni. Aki szereti a farm szimulátorokat, annak valószínűleg ez a játék is tetszeni fog, hiszen tudja hozni azt a fajta relaxáló, de kreatív szórakozást, amit a zsáner megkövetel. Tekintve, hogy a fejlesztők lelkesek, és ezt nem is szégyellik kimutatni, a játék jövője igen bíztató, a sűrűn megjelenő frissítések pedig egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a munka még koránt sem ért véget. Ez mindenképp egy pozitív és csábító hozzáállás, ami így a No Place Like Home játékot joggal emeli a várólistánk elejére. Mivel igen csak jó árban van a játék, így az egyszeri érdeklődőknek is merjük ajánlani a megtekintését.