Kritika: Mortal Kombat (2021)

Hollywood még mindig erősen próbálkozik a videójáték-adaptációkkal, hiába értek el ilyen területen elenyésző sikereket. Igazából a legjobb darabok is maximum „jóra” sikerültek ebben a műfajban, de olyan nagyon még nem is készült, ami mind kritikailag, mind anyagilag jól teljesített volna.

Nem is olyan régen befutott az új Mortal Kombat mozi, ami szintén egy feldolgozás, mégpedig egy olyan játéké, ami elég nagy kultstátusznak örvend a rajongók körében és már nagyon régóta a popkultúra része. 

1995-ben már készült belőle adaptáció, ezt nagyon sokan az egyik legjobbnak tartják a témában, azonban Paul W.S. Anderson munkája mai szemmel nézve eléggé megkopott. Igaz, még így is simán egy szórakoztató darab, de leginkább azért, mert körbelengi egy bájos, B-kategóriás hangulat, ami azért elég szerethetővé teszi. A ’97-es folytatásáról viszont jobb hallgatni.

Az első Mortal film óta elég sok idő telt el, a játék folytatásai pedig csak jöttek és jöttek, míg filmes fronton a rajongóknak meg kellett elégedniük néhány websorozattal és rajongói próbálkozással.
Pár éve aztán a Warner bejelentette, készül az új feldolgozás, mégpedig R-es korhatár besorolással és James Wan-nal a produceri székben. Ez azért eléggé feltüzelte a kedélyeket, most pedig már ott tartunk, hogy meg is nézhetjük a végeredményt, amit eléggé vegyesen fogadtak mind a kritikusok, mind a nézők.
Én még így az elején kijelenteném, hogy elég alacsony elvárásokkal ültem le a produktum elé, hiszen hiába tetszett úgy-ahogy az előzetes, azt gondoltam, itt azért bőven benne van a pakliban, hogy félremenjen a végeredmény.

Egyrészt, a Mortal Kombat világa a töménytelen bunyón túl egy érdekes fantasyt is rejt, melyben elég sok a potenciál, viszont könnyű elveszni benne. Másrészt rengeteg karaktert vonultat fel, akiket lehetetlen belepasszírozni két órába úgy, hogy épkézláb kidolgozást kapjanak.
Ezek a félelmein pedig nem voltak alaptalanok, ugyanis az idei Mortal Kombat elég sok hibát vét, de meglepő módon még így is sikerült pozitívan csalódnom benne.

A történeten sokat nem időznék, hiszen baromi egyszerű az alapszituáció. Adva van a Mortal Kombat torna, ahol különböző világok harcosai mérik össze erejüket, erre próbálnak felkészülni filmünk főszereplői.

Ahogy fentebb említettem, a rengeteg bunyó mellett az MK sztorija egy fantasy világot is magában foglal, melyben elég sok lehetőség rejlik, ezt viszont itt nem sikerült bemutatni. Ezzel még nem lenne baj, hiszen ahogy írtam, egy film nem is elég ahhoz, hogy kiaknázza az ebben megbújó lehetőségeket, viszont az új Mortal legnagyobb hibája az, hogy néhol elképesztően kapkod a világépítés terén, máshol meg túlságosan leül.

Ugyan a készítők lenyilatkozták, hogy folytatásokra gyúrnak, de ez nem mentség arra, hogy a film egy tévésorozat pilotjának érződik. Manapság szinte az összes stúdiónál univerzumépítésben gondolkoznak (leginkább a Marvel bevált receptjét próbálják reprodukálni), de egy első film esetében célszerűbb lenne arra törekedni, hogy a végeredmény egy kompakt egész legyen, amire aztán a későbbiekben lehet támaszkodni.
Jelen esetünkben viszont megy a rohanás, gyenge dialógusokkal próbálják megágyazni a későbbi folytatásokat, miközben a legtöbb karakter hátterét és viszonyrendszerét

félmondatokkal elintézi a film.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy az MK torna hátterét szolgáltató fantasy világból se látunk sokat, hiszen elég kevés a helyszín, ezek közül a legtöbb kivitelezése elég olcsó,tévéfilmes hatást kelt.
Így nem igazán lehet elmélyülni a sztoriban, sőt, helyenként logikai bakikkal/hiányosságokkal is találkozhatunk, melyek szintén nem segítik a helyzetet.

Nyilván a Mortal címtől senki se vár elképesztő mélységeket, de azért a cselekményvilágot legalább épkézláb módon fel lehetett volna skiccelni ebben az epizódban is, folytatások ide vagy oda.

De talán a legfontosabb a játék és a ’95-s film rajongóinak az az, hogy mennyire sikerültek jól a harcok. Ilyen téren nagy probléma nincs, az R-besorolásnak köszönhetően ömlik a vér, helyenként szakadnak a testrészek/testek és a koreográfia is simán hozza azt a szintet, amit az ember elvár egy mai akciófilmtől.
A vágás az, ami néhol aláaknázza a bunyók élvezetét. Néhol párhuzamosan láthatjuk azt, ahogy a szereplők épp ütik-verik egymást, ez pedig elveszi az akció élét. Nem értem, miért nem lehetett letisztult módon, külön-külön prezentálni a csetepatékat, mert így elég zavaró az, hogy pofononként ugrálunk különböző szereplők párbajai között. Ez szerencsére a fináléban kissé rendeződik, ahogy emelkednek a tétek, egyre hosszabbak és szórakoztatóbbak lesznek a harcjelenetek.

Elég sok negatívumot sikerült fentebb felsorolnom, így jöhet a kérdés, nálam miért billent végül a mérleg nyelve pozitív irányba?

Hiába a kapkodás, az elnagyoltság, Scorpion és Sub-Zero figuráját egész jól kezelte a film annak ellenére, hogy kevés teret kaptak a kibontakozásra. Nem mellesleg az ő összecsapásaik azok, melyek a film csúcspontjait jelentik, ezekre aztán tényleg nem lehet panasz.

Az szintén nagy pozitívum, hogy az előbb említett szereplőkön kívül a többi karakter is egész jól visszaadja a játékok hangulatát, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Én Raiden és Shang Tsung megjelenítésével nem voltam megelégedve, náluk szerintem a szereposztás ment egy kicsit félre. De Jaxx, Kano, Sonya Blade és Liu Kang nem okozott csalódást.

Itt azonban vissza kell kapcsolnom a negatívumokhoz, ugyanis a főszereplő Cole Young egy elképesztően sótlan figura. Őt a filmhez alkották a készítők, nincs játékbeli megfelelője (tudtom szerint), de teljes mértékben kihagyhatták volna sztoriból. Unalmas a háttere, nincs karizmája, tipikusan egy olyan szereplő, aki csak azért lett beleírva a cselekménybe, hogy a nézőt bevezesse ebbe a fantasy világba. Ezt viszont megtehették volna egy olyan figurával, aki szerves része az MK-univerzumának.

Félreértés ne essék, a többi karakter se lett jól kidolgozva, az ő jellemük is elférnének egy poháralátéten, de legalább változatos annyira a hátterük és a motivációjuk, hogy kicsit kiemelkedjenek a középszerűségből.
De vissza a pozitívumokhoz.

Benjamin Wallfisch zenei aláfestése egész jól sikerült. Nem vitte túlzásba a kultikus főtéma használatát, de ez engem nem zavart, hiszen önálló dallamai jól passzolnak a képsorokhoz. Nem kell semmi átütőre gondolni, egy korrekt muzsika lett a végeredmény, ami pörgős, dinamikus és helyenként (leginkább a fináléhoz közeledve) egész fülbemászó. A jól ismert Mortal Kombat főcím pedig kapott egy modernebb változatot, ez nyilván elmaradt az eredetitől, de egyáltalán nem rossz.

Amit még kiemelnék, az a film tempója. A majd kétórás játékidő igencsak pörgős, végig gyors tempóban zajlanak az események. Persze, emiatt akad pár olyan hiba, amit fentebb már említettem, viszont így egy percig sem unalmas a cselekmény. Helyenként ugyan leül a hangulat, de mikor már elvesztenénk az érdeklődésünket, mindig beindulnak a történések.

Így a végén muszáj még egyszer megjegyeznem, rendkívül ambivalensek az érzéseim a filmmel kapcsolatban és tényleg sok a hiba az összképben, de kár lenne tagadnom, végtére is jól szórakoztam a látottakon.
Elnagyolt világépítés, felszínes karakterek, néhol túlságosan összesűrített de legalább látványos harc jelenetek, sok vér, káromkodás és néhány vicces beszólás. Röviden ez az új Mortal Kombat.

Mindenesetre, én örülnék, ha készülnének még folytatások, jó lenne ha a büdzsé is növekedne, hiszen nem csak sztori és szereplők, de látvány terén is lenne hova fejlődni, arról nem beszélve, hogy ez a világ is bőven rejt még magában potenciált.

Értékelés: 7/10