Szeretnék bocsánatot kérni az univerzum összes csillagától,
amiért mostohán bántam az Empire of Sin című játékkal. Az igazat megvallva már
hetek óta megkaptam, de az ünnepek előtt a készülődés miatt nem jutott rá időm,
a két ünnep között a kaja túladagolás miatt szenvedés tett be, januárban pedig
a munka sűrűsödött össze. De most elszántam magam, hogy csak azért is
elkészítem a tesztet, mert mint minden játék, amit a kedvtelésünkre
készítettek, úgy ez is megérdemel néhány szót. Szóval üdv innen, a füstös
Chicagóból az 1920-as években. Sajnos az éghajlat elég száraz, javában dúl a
szesztilalom, de ez ne keserítsen el senkit, hiszen a gengszterek whisky és
szivarfüstöt titkos klubjaiban javában dübörög az élet. Viszont ha az ember
ebből akar meggazdagodni és több ilyen létesítményt irányítani, akkor szembe
kell néznie a rivális bandákkal, aminek véres lesz a vége.
Ez tehát a klubok, kaszinók és a bordélyházak kora. Az
Empire of Sin-be 14 bűnöző közül kell választanunk egyet, akivel megépítjük
saját karrierünket illetve birodalmunkat. Mindegyiknek más képességeik vannak,
akadnak köztük valós gengszterek is, szóval széles választási körünk van. Ne
feledjük el, hogy ez egy XCOM szerű játék, szóval készüljünk a körökre osztott
harcra. A hangsúly a szerűn van. Átemelték a harcrendszert, de ezenkívül van
még menedzsment is, amivel a pénznyelőket irányítjuk és olykor a rivális bandák
vezetőivel is találkozni kell, ahol felet választós opciók határozzák meg a
viszonyainkat. Lefizethetjük őket, alkalmazhatunk megfélemlítést, vagy szimplán
megtámadhatjuk a székhelyeiket és lemészárolhatunk mindenkit, bár itt meg kell
küzdenünk egy egész bandával. Mind ezt megfűszerezi az autentikus 20-as
évekbeli beszédstílus.
Szabadidőnkben Chicago utcáin kóborolunk és a lehetőségeket
lessük. Ha teljesen kiközelítünk a kamerával az egész blokkot láthatjuk, ahol a
rivális bandák és a rendőrség is járőrözik, így az egésznek van egy gengszter
Pac-Man hatása. Célszerű az elején mindenkit elkerülni, aki nálunk erősebb, és
a kisebb épületekre fokuszálni. Ha például egy alkalmas tömbben sörfőzdét
szeretnék üzemeltetni, akkor azt el kell foglalnunk az ott tanyázó rosszfiúktól
és a fentebb említett körökre osztott harc veszi át a szerepet.
Szóval van itt minden: role play alapú történet mesélés és
felet választás, körökre osztott taktikai harc, alvilág hálózat menedzsment,
gengszter Pac-Man, és még a zsákmány rendszer is RPG alapú, tehát különböző
százalékban esnek a különféle ritkaságú és erősségű fegyverek. Az Empire of Sin
problémája pedig pontosan ez. Túl sok stílus keveredik, de egyik sincs
elmélyítve, tehát mindegyikből csak felületesen kapunk, így olyan, mintha a
játék folyamatosan saját magával harcolna. Sose tudja melyik verziót helyette
előtérbe. Ettől eltekintve nagyon egy részletekben gazdag alkotásról van szó,
de a bőség zavara negatívan sül el.
Ha bekövetkezik a harc, akkor a bandánk gyorsan a
legközelebbi ideális fedezékrendszer mögé szalad, amit az AI rendszerint bénán
választ ki és rögtön esélyt kap az ellenfél az oldaltámadásra, vagy csak nekünk
telik bele körökbe mire megfelelően pozícionáljuk fegyvereseinket. Ezután
következik a körökre osztott lövöldözés. A képernyő tetején ikonokra lebontva
láthatjuk a résztvevő gengsztereket és hogy mikor melyik kerül sorra. A magam
részéről utálom ebben a stílusban, mikor nem úgy működik a dolog, hogy az én
csapatom jön aztán az ellenfelemé. Szóval össze-vissza kerülnek sorra a körök,
amitől számomra nem megy a csapat taktika kialakítása, hiszen az ellenfél
lépésére kell reagálnom egyesével, bár lehet pont ez lenne a célja a játéknak.
Ha sorra kerülünk, akkor lehetőségünk van mozogni, lőni, közel harcolni, a
megfelelő specializálódású karakterrel gyógyítani, illetve a klasszikus ”overwatch”
opciót használni, amikor egy bizonyos szöget pásztázunk a következő
interakcióig és ha az ellenfél ezen áthalad, akkor automata ólmot kap a
testébe.
Míg az XCOM-nál könnyű
interpretálnia a játékosnak, a különféle anyagokból készült páncélzat képes
tompítani a plazma puska sebzését, addig itt nehéz elhinni, hogy az izzadt ing
és a hózentróger jó ellenállást biztosít a sörétes puskák ellen. Márpedig így
van. Arról nem is beszélve, hogy az olykor komikusnak számító százalékos lövési
esély itt is megtalálható, tehát ha szemben állunk az ellenféllel és 99% az
esély a találati célpontra, akkor bár kicsi eséllyel, simán lőhetünk mellé
annak ellenére, hogy egy centire vagyunk tőle. Ezt inkább csak viccesnek
találom, mint hibának, hiszen ez a stílus egyik velejárója. Egyébként
forradalmi újítás, hogy mutatja mekkora lenne a találati esély ha más pozícióba
mozgatnánk fegyvereseinket. Baromi hasznos dolog. Úgy értem tényleg, nem
szarkazmus, rendkívül jó. Ennek ellenére a harcok igen lassúak, ezért később
unalmasak, vontatottak és frusztrálóak lesznek.
De nézzük tovább, mi a teendőnk még. Szóval miután
megszereztünk egy birtokot, az eredetei tulajdonos idővel próbálkozik majd
visszakérni. Kénytelenek vagyunk belekezdeni egy védekezési küldetésbe. Ez nem
minden esetben jelent harcot a terület újrafelosztásáért. Néha egyszerűbb
ellátogatni a rivális banda főhadiszállására, na persze nem fegyverekkel, hanem
diplomáciai céllal. Jönnek a role play opciók, és ha olyan a mentalitásunk, meg
a jó válaszokat választjuk akkor könnyen megegyezhetünk más gengszterekkel,
alakíthatunk ki feketepiacokat, részesedhetünk üzleteikből, ahogy ők is a
miénkből. A játék célja tehát nem a totális uralom, hanem a menedzsment
legnyereségesebb vezetése, ezért az egymás melletti szimbiózis is lehet opció.
Bár eljutni a mi utcáinkról a rivális gengszter főhadiszálásra sem olyan
egyszerű, hisz random események kísérhetik utunkat, amik unalmas harcokkal végződnek
és az ég egy adta világon semmi értelmük nincs, csak az időhúzás. El kell
viszont ismerni, hogy valaki szereti ezt. Vannak olyan játékosok, akiknek
szinte sosem elég ebből a harcból és mindig tudják élvezni, bár gyanítom, ők
vannak kevesebben.
Összességében az Empire of Sin nagy reményekkel jelent meg,
de a túlzások hibájába esett. Továbbá fő probléma a megannyi bug, amikre inkább
ki sem térek, mert csak megőszül a hajam. Nagy és kiváló játékok szülei hozták
el nekünk, hiszen a Romero Games az Brenda és John Romero cége, akik sokat
letettek már az asztalra, ezért is fűztek hozzá a játékosok nagy reményeket.
Viszont hangsúlyoznám, hogy nem kell temetni. Először is azért, mert nem egy
rossz alkotásról van szó, csak vannak benne zavaró dolgok, másodszor pedig
erről a fejlesztők is tudnak és már a megjelenés utáni néhány napban nyilatkoztak,
hogy dolgozni fognak ezeken a hibákon, hogy az Empire of Sin kiemelkedő játék
legyen.
| Review score | |
| 7.0 | Az Empire of Sin igyekszik sok játékstílust is elemet ötvözni, hogy minél színesebb legyen, de a kevesebb néha több. Ettől eltekintve aki kedveli az 1920-as évek amerikáját, a szesztilalmat, a füstös bárokat, a whisky gőzös beszélgetéseket a gengszterek között, ráadásul a körökre osztott harc és a szerepjáték is közel áll hozzá, annak kifejezetten jó szórakozást fog nyújtani. |