Empire of Sin - Teszt


 

Szeretnék bocsánatot kérni az univerzum összes csillagától, amiért mostohán bántam az Empire of Sin című játékkal. Az igazat megvallva már hetek óta megkaptam, de az ünnepek előtt a készülődés miatt nem jutott rá időm, a két ünnep között a kaja túladagolás miatt szenvedés tett be, januárban pedig a munka sűrűsödött össze. De most elszántam magam, hogy csak azért is elkészítem a tesztet, mert mint minden játék, amit a kedvtelésünkre készítettek, úgy ez is megérdemel néhány szót. Szóval üdv innen, a füstös Chicagóból az 1920-as években. Sajnos az éghajlat elég száraz, javában dúl a szesztilalom, de ez ne keserítsen el senkit, hiszen a gengszterek whisky és szivarfüstöt titkos klubjaiban javában dübörög az élet. Viszont ha az ember ebből akar meggazdagodni és több ilyen létesítményt irányítani, akkor szembe kell néznie a rivális bandákkal, aminek véres lesz a vége.

 


Ez tehát a klubok, kaszinók és a bordélyházak kora. Az Empire of Sin-be 14 bűnöző közül kell választanunk egyet, akivel megépítjük saját karrierünket illetve birodalmunkat. Mindegyiknek más képességeik vannak, akadnak köztük valós gengszterek is, szóval széles választási körünk van. Ne feledjük el, hogy ez egy XCOM szerű játék, szóval készüljünk a körökre osztott harcra. A hangsúly a szerűn van. Átemelték a harcrendszert, de ezenkívül van még menedzsment is, amivel a pénznyelőket irányítjuk és olykor a rivális bandák vezetőivel is találkozni kell, ahol felet választós opciók határozzák meg a viszonyainkat. Lefizethetjük őket, alkalmazhatunk megfélemlítést, vagy szimplán megtámadhatjuk a székhelyeiket és lemészárolhatunk mindenkit, bár itt meg kell küzdenünk egy egész bandával. Mind ezt megfűszerezi az autentikus 20-as évekbeli beszédstílus.

 


Szabadidőnkben Chicago utcáin kóborolunk és a lehetőségeket lessük. Ha teljesen kiközelítünk a kamerával az egész blokkot láthatjuk, ahol a rivális bandák és a rendőrség is járőrözik, így az egésznek van egy gengszter Pac-Man hatása. Célszerű az elején mindenkit elkerülni, aki nálunk erősebb, és a kisebb épületekre fokuszálni. Ha például egy alkalmas tömbben sörfőzdét szeretnék üzemeltetni, akkor azt el kell foglalnunk az ott tanyázó rosszfiúktól és a fentebb említett körökre osztott harc veszi át a szerepet.

 


Szóval van itt minden: role play alapú történet mesélés és felet választás, körökre osztott taktikai harc, alvilág hálózat menedzsment, gengszter Pac-Man, és még a zsákmány rendszer is RPG alapú, tehát különböző százalékban esnek a különféle ritkaságú és erősségű fegyverek. Az Empire of Sin problémája pedig pontosan ez. Túl sok stílus keveredik, de egyik sincs elmélyítve, tehát mindegyikből csak felületesen kapunk, így olyan, mintha a játék folyamatosan saját magával harcolna. Sose tudja melyik verziót helyette előtérbe. Ettől eltekintve nagyon egy részletekben gazdag alkotásról van szó, de a bőség zavara negatívan sül el.

 


Ha bekövetkezik a harc, akkor a bandánk gyorsan a legközelebbi ideális fedezékrendszer mögé szalad, amit az AI rendszerint bénán választ ki és rögtön esélyt kap az ellenfél az oldaltámadásra, vagy csak nekünk telik bele körökbe mire megfelelően pozícionáljuk fegyvereseinket. Ezután következik a körökre osztott lövöldözés. A képernyő tetején ikonokra lebontva láthatjuk a résztvevő gengsztereket és hogy mikor melyik kerül sorra. A magam részéről utálom ebben a stílusban, mikor nem úgy működik a dolog, hogy az én csapatom jön aztán az ellenfelemé. Szóval össze-vissza kerülnek sorra a körök, amitől számomra nem megy a csapat taktika kialakítása, hiszen az ellenfél lépésére kell reagálnom egyesével, bár lehet pont ez lenne a célja a játéknak. Ha sorra kerülünk, akkor lehetőségünk van mozogni, lőni, közel harcolni, a megfelelő specializálódású karakterrel gyógyítani, illetve a klasszikus ”overwatch” opciót használni, amikor egy bizonyos szöget pásztázunk a következő interakcióig és ha az ellenfél ezen áthalad, akkor automata ólmot kap a testébe.

 


 Míg az XCOM-nál könnyű interpretálnia a játékosnak, a különféle anyagokból készült páncélzat képes tompítani a plazma puska sebzését, addig itt nehéz elhinni, hogy az izzadt ing és a hózentróger jó ellenállást biztosít a sörétes puskák ellen. Márpedig így van. Arról nem is beszélve, hogy az olykor komikusnak számító százalékos lövési esély itt is megtalálható, tehát ha szemben állunk az ellenféllel és 99% az esély a találati célpontra, akkor bár kicsi eséllyel, simán lőhetünk mellé annak ellenére, hogy egy centire vagyunk tőle. Ezt inkább csak viccesnek találom, mint hibának, hiszen ez a stílus egyik velejárója. Egyébként forradalmi újítás, hogy mutatja mekkora lenne a találati esély ha más pozícióba mozgatnánk fegyvereseinket. Baromi hasznos dolog. Úgy értem tényleg, nem szarkazmus, rendkívül jó. Ennek ellenére a harcok igen lassúak, ezért később unalmasak, vontatottak és frusztrálóak lesznek.


 

De nézzük tovább, mi a teendőnk még. Szóval miután megszereztünk egy birtokot, az eredetei tulajdonos idővel próbálkozik majd visszakérni. Kénytelenek vagyunk belekezdeni egy védekezési küldetésbe. Ez nem minden esetben jelent harcot a terület újrafelosztásáért. Néha egyszerűbb ellátogatni a rivális banda főhadiszállására, na persze nem fegyverekkel, hanem diplomáciai céllal. Jönnek a role play opciók, és ha olyan a mentalitásunk, meg a jó válaszokat választjuk akkor könnyen megegyezhetünk más gengszterekkel, alakíthatunk ki feketepiacokat, részesedhetünk üzleteikből, ahogy ők is a miénkből. A játék célja tehát nem a totális uralom, hanem a menedzsment legnyereségesebb vezetése, ezért az egymás melletti szimbiózis is lehet opció. Bár eljutni a mi utcáinkról a rivális gengszter főhadiszálásra sem olyan egyszerű, hisz random események kísérhetik utunkat, amik unalmas harcokkal végződnek és az ég egy adta világon semmi értelmük nincs, csak az időhúzás. El kell viszont ismerni, hogy valaki szereti ezt. Vannak olyan játékosok, akiknek szinte sosem elég ebből a harcból és mindig tudják élvezni, bár gyanítom, ők vannak kevesebben.

 


Összességében az Empire of Sin nagy reményekkel jelent meg, de a túlzások hibájába esett. Továbbá fő probléma a megannyi bug, amikre inkább ki sem térek, mert csak megőszül a hajam. Nagy és kiváló játékok szülei hozták el nekünk, hiszen a Romero Games az Brenda és John Romero cége, akik sokat letettek már az asztalra, ezért is fűztek hozzá a játékosok nagy reményeket. Viszont hangsúlyoznám, hogy nem kell temetni. Először is azért, mert nem egy rossz alkotásról van szó, csak vannak benne zavaró dolgok, másodszor pedig erről a fejlesztők is tudnak és már a megjelenés utáni néhány napban nyilatkoztak, hogy dolgozni fognak ezeken a hibákon, hogy az Empire of Sin kiemelkedő játék legyen.


Review score
 7.0Az Empire of Sin igyekszik sok játékstílust is elemet ötvözni, hogy minél színesebb legyen, de a kevesebb néha több. Ettől eltekintve aki kedveli az 1920-as évek amerikáját, a szesztilalmat, a füstös bárokat, a whisky gőzös beszélgetéseket a gengszterek között, ráadásul a körökre osztott harc és a szerepjáték is közel áll hozzá, annak kifejezetten jó szórakozást fog nyújtani.

Összes oldalmegjelenítés