The Long Dark - Teszt

 


A The Long Dark jó hosszú ideig volt az early access játékok sötétségében, egészen pontosan valamikor 2014-ben került fel először Steam-re, és egy 3 éves korai hozzáférés után 2017 augusztus nyitónapján debütált teljes egészében. Azóta számos frissítés követte, hogy minél jobban túl lehessen élni, hozzánk viszont csak most jutott el. Őszintén szólva mint minden ilyen játéknál, vagyis a túlélő-gyűjtögető alkotásokkal szemben van egy kis félelmem. Mindig élvezni akartam ezeket, de általában csak bug halmazokat, vagy éppen nagyobb játékosokat kapok, akik előszeretettel vadásznak le bogyógyűjtögetés közben. Itt viszont rögtön kiderült, hogy  az utóbbitól nem nagyon kell tartanom, ugyanis meglepetésemre ez egy single player játék, szóval csak magamra vagyok utalva. A játék alapkoncepciója, hogy egy sötét és hideg környezetbe addig maradjunk életbe, ameddig csak lehet. Ezt űzhetjük a megszokott sandbox módban, ahol tényleg csak túlélni kell, van egy challange mód, ahol különféle kihívásokat kell teljesítenünk, miközben túlélünk, és ami a játékot különlegessé teszi, van egy story mód, ahol egy jól narrált történetet élhetünk túl, már amennyiben sikerül.

 


A történet szerint a világon hirtelen egy hatalmas geomagnetikus vihar söpör át, ami játszva megbénította az elektromos hálózatokat. Aza alapvető elektronikai eszközeink így működés képtelenné váltak. Nincsenek számítógépek. tévék, rádiók, és ebből adódóan a távkommunikáció is sem üzemképes, akár csak a világítás sem. Főhőseink Will és Astrid, akik egykor közel álltak egymáshoz, most eltávolodva újra közel kerülnek, mivel a nőnek halaszthatatlan ügye kapcsán segítségre van szüksége. Éppen egy repülőn ülnek, mikor a fentebb említett vihar átsöpör a világon, így a kisgép lezuhan. Will, aki a pilóta volt, teljesen egyedül a hideg kanadai vadonban tér magához teljesen egyedül. Kénytelen szólóban útnak indulni, hogy megkeresse Astridot, már amennyiben ő túlélte a katasztrófát. Gyengéd érzelmek fűzik továbbra is egykori kedveséhez, valamint van nála egy lezárt táska, ami miatt eredetileg útnak indultak, és akár csaj Jim Carrey a Dumb és Dumber-ben, ellenálhatatlan vágyat érez, hogy visszajuttassa és megkapja a nőt hálából.

 


A játék célja tehát a vadonban kóricálás mellett a túlélés is, amihez elengedhetetlen a karakterünk helyes menedzselése. Melegen kell tartanunk magunkat, ezért tűzifát kell gyűjtenünk, a szomjúság csillapítására vizet olvasztunk a hóból (de ne a sárgából!), és persze élelemről is gondoskodnunk kell, amit vadászattal oldhatunk meg, ami elég komplikált fegyverek híján. Közben figyelnünk kell a környezetre is, hiszen ha magasról ugrunk le akkor kimegy a bokánk, a hidegben elfagyhatnak a végtagjaink, sebeink elfertőződhetnek és még megannyi rontás és átok szólhat közben. Na jó, utóbbi kettő csak vicc volt, de értitek mire akartam célozni. Az interface-en folyamatosan nyomon követhetjük, hogy mindig a normális alatt vannak értékeink, így pulzus számunk az egekben van, szóval a játék egy jó kis kardiovaszkuláris edzéssel is felér.

 


A környezet ridegsége ellenére mégis valahogy megnyugtató. Nem lesnek ránk szörnyek, szellemek vagy dinók, egyszerűen, csak a természet van jelen, na meg a farkasok, de azt hiszem mondhatjuk, hogy ok a természet részét képzik. A szép kézzel rajzolt grafika kellemes atmoszférát nyújt, ahol a nappalok és éjszakák váltakozása különböző árnyalatú fényekkel tarkítják a látómezőnket. Ennek ellenére rengeteg dologra kell odafigyelnünk, amiket korábban írtam, és az időjárás viszontagságát sem kell elhanyagolni, a viharok nem éppen a barátaink, de akkor is van az egésznek egy számomra barátságos elementális hatása, hogy igazából semmi sem akar nekem ártani, csak folynak a dolgok, és én vagy szerencsésen úszkálok, vagy fuldokolva kapálódzok.

 


A játék legkönnyebb része az nyilván valóan a sandbox játékmód, ahol csupán életben kell maradnunk. Bár ez sem egyszerű, de igazából nem fenyeget olyan nagy veszély, csak jól kell beosztanunk az erőnket, nyersanyagunkat és persze szimbiózisba kerülni a természettel. Ezt fűszerezhetjük különböző fokozatókkal, amik közül a legnehezebben mindenki ártani akar nekünk és csupán néhány kifelejtett kódsornak köszönhető, hogy a faágak nem csapnak arcon, ellenben a farkasokkal. Utóbbival a sztori módban is meggyűlik a bajunk, ugyanis a kutyák terület fenyegetőnek tekintenek bennünket. Míg a sandbox módban nem nagyon foglalkoznak velünk, ha mi nem dobáljuk meg őket kaviccsal, addig a történetben nem tágítanak mögülünk és akár napokig üldöznek. Ezzel akarták a fejlesztők a hangulatot fokozni, ki-ki döntse el, hogy neki mennyire tetszik ez a húzás, én meg lettem volna a nyomkövető farkasok nélkül is.

 


Összességében kellemes játékkal van dolgunk és nem mellesleg hosszúval is. A szotir 5 fejezetből áll, amik közül mindegyik elérhető már, így nem kevés órát beletudunk ölni, valamit egy kellemes történettel lehetünk gazdagabbak, amiket a játékipar legnagyobb nevei is szinkronizáltak. Hogy számomra a top listást emeljem ki, az Jennifer Hale, aki itt Astrid hangját kölcsönző, de ő a női Shepard a Mass Effect trilógiában, Ashe az Overwatch-ban, vagy éppen Lissandra a League of Legends-ben. Azoknak ajánlom, akik szeretni akarják a túlélőjátékokat, de eddig ez nem sikerült, mert a legtöbb ilyen több játékosra van tervezve. Kellemes időtöltés lesz a túlélés, meg persze nagy kihívás is.


Review score
 8.5A The Long Dark egy egészen különleges survival game a story kampányával. A történetet játszva egy jól megírt és érzelmes kalandot élhetünk át, de akik a nyers túlélést kedvelik, azok is megtalálják a kihívást a különböző játékmódokban. 

Összes oldalmegjelenítés