A The Long Dark jó hosszú ideig volt az early access játékok
sötétségében, egészen pontosan valamikor 2014-ben került fel először Steam-re,
és egy 3 éves korai hozzáférés után 2017 augusztus nyitónapján debütált teljes
egészében. Azóta számos frissítés követte, hogy minél jobban túl lehessen élni,
hozzánk viszont csak most jutott el. Őszintén szólva mint minden ilyen játéknál,
vagyis a túlélő-gyűjtögető alkotásokkal szemben van egy kis félelmem. Mindig
élvezni akartam ezeket, de általában csak bug halmazokat, vagy éppen nagyobb
játékosokat kapok, akik előszeretettel vadásznak le bogyógyűjtögetés közben. Itt
viszont rögtön kiderült, hogy az utóbbitól
nem nagyon kell tartanom, ugyanis meglepetésemre ez egy single player játék,
szóval csak magamra vagyok utalva. A játék alapkoncepciója, hogy egy sötét és
hideg környezetbe addig maradjunk életbe, ameddig csak lehet. Ezt űzhetjük a
megszokott sandbox módban, ahol tényleg csak túlélni kell, van egy challange mód,
ahol különféle kihívásokat kell teljesítenünk, miközben túlélünk, és ami a játékot
különlegessé teszi, van egy story mód, ahol egy jól narrált történetet élhetünk
túl, már amennyiben sikerül.
A történet szerint a világon hirtelen egy hatalmas geomagnetikus
vihar söpör át, ami játszva megbénította az elektromos hálózatokat. Aza
alapvető elektronikai eszközeink így működés képtelenné váltak. Nincsenek számítógépek.
tévék, rádiók, és ebből adódóan a távkommunikáció is sem üzemképes, akár csak a
világítás sem. Főhőseink Will és Astrid, akik egykor közel álltak egymáshoz,
most eltávolodva újra közel kerülnek, mivel a nőnek halaszthatatlan ügye
kapcsán segítségre van szüksége. Éppen egy repülőn ülnek, mikor a fentebb
említett vihar átsöpör a világon, így a kisgép lezuhan. Will, aki a pilóta volt,
teljesen egyedül a hideg kanadai vadonban tér magához teljesen egyedül.
Kénytelen szólóban útnak indulni, hogy megkeresse Astridot, már amennyiben ő
túlélte a katasztrófát. Gyengéd érzelmek fűzik továbbra is egykori kedveséhez,
valamint van nála egy lezárt táska, ami miatt eredetileg útnak indultak, és
akár csaj Jim Carrey a Dumb és Dumber-ben, ellenálhatatlan vágyat érez, hogy visszajuttassa
és megkapja a nőt hálából.
A játék célja tehát a vadonban kóricálás mellett a túlélés
is, amihez elengedhetetlen a karakterünk helyes menedzselése. Melegen kell
tartanunk magunkat, ezért tűzifát kell gyűjtenünk, a szomjúság csillapítására
vizet olvasztunk a hóból (de ne a sárgából!), és persze élelemről is gondoskodnunk
kell, amit vadászattal oldhatunk meg, ami elég komplikált fegyverek híján.
Közben figyelnünk kell a környezetre is, hiszen ha magasról ugrunk le akkor
kimegy a bokánk, a hidegben elfagyhatnak a végtagjaink, sebeink elfertőződhetnek
és még megannyi rontás és átok szólhat közben. Na jó, utóbbi kettő csak vicc
volt, de értitek mire akartam célozni. Az interface-en folyamatosan nyomon
követhetjük, hogy mindig a normális alatt vannak értékeink, így pulzus számunk
az egekben van, szóval a játék egy jó kis kardiovaszkuláris edzéssel is felér.
A környezet ridegsége ellenére mégis valahogy megnyugtató.
Nem lesnek ránk szörnyek, szellemek vagy dinók, egyszerűen, csak a természet
van jelen, na meg a farkasok, de azt hiszem mondhatjuk, hogy ok a természet
részét képzik. A szép kézzel rajzolt grafika kellemes atmoszférát nyújt, ahol a
nappalok és éjszakák váltakozása különböző árnyalatú fényekkel tarkítják a
látómezőnket. Ennek ellenére rengeteg dologra kell odafigyelnünk, amiket
korábban írtam, és az időjárás viszontagságát sem kell elhanyagolni, a viharok
nem éppen a barátaink, de akkor is van az egésznek egy számomra barátságos
elementális hatása, hogy igazából semmi sem akar nekem ártani, csak folynak a
dolgok, és én vagy szerencsésen úszkálok, vagy fuldokolva kapálódzok.
A játék legkönnyebb része az nyilván valóan a sandbox
játékmód, ahol csupán életben kell maradnunk. Bár ez sem egyszerű, de igazából
nem fenyeget olyan nagy veszély, csak jól kell beosztanunk az erőnket,
nyersanyagunkat és persze szimbiózisba kerülni a természettel. Ezt
fűszerezhetjük különböző fokozatókkal, amik közül a legnehezebben mindenki
ártani akar nekünk és csupán néhány kifelejtett kódsornak köszönhető, hogy a faágak
nem csapnak arcon, ellenben a farkasokkal. Utóbbival a sztori módban is meggyűlik
a bajunk, ugyanis a kutyák terület fenyegetőnek tekintenek bennünket. Míg a sandbox
módban nem nagyon foglalkoznak velünk, ha mi nem dobáljuk meg őket kaviccsal,
addig a történetben nem tágítanak mögülünk és akár napokig üldöznek. Ezzel
akarták a fejlesztők a hangulatot fokozni, ki-ki döntse el, hogy neki mennyire
tetszik ez a húzás, én meg lettem volna a nyomkövető farkasok nélkül is.
Összességében kellemes játékkal van dolgunk és nem mellesleg
hosszúval is. A szotir 5 fejezetből áll, amik közül mindegyik elérhető már, így
nem kevés órát beletudunk ölni, valamit egy kellemes történettel lehetünk
gazdagabbak, amiket a játékipar legnagyobb nevei is szinkronizáltak. Hogy
számomra a top listást emeljem ki, az Jennifer Hale, aki itt Astrid hangját
kölcsönző, de ő a női Shepard a Mass Effect trilógiában, Ashe az Overwatch-ban,
vagy éppen Lissandra a League of Legends-ben. Azoknak ajánlom, akik szeretni
akarják a túlélőjátékokat, de eddig ez nem sikerült, mert a legtöbb ilyen több
játékosra van tervezve. Kellemes időtöltés lesz a túlélés, meg persze nagy
kihívás is.
Review score | |
8.5 | A The Long Dark egy egészen különleges survival game a story kampányával. A történetet játszva egy jól megírt és érzelmes kalandot élhetünk át, de akik a nyers túlélést kedvelik, azok is megtalálják a kihívást a különböző játékmódokban. |