2018. december 21., péntek

Assassin's Creed: Fekete lobogó - Könyv teszt


Megmondom őszintén, világ életembe elkerült az Assassin’s Creed. Annak idején próbálkoztam mondjuk az első résszel, de valami nagyon ramaty gépem volt és csúnyán futott. Évekkel később kiderült, hogy amiről én annak idején azt hittem, hogy nem bírja a videókártyám és szemetel a grafika, az valójában maga a játék, hiszen az Animus rendszer még nem töltött be rendesen, ezért voltak arctalan alakok körülöttem. Pech. Mikor meg már izmos gépem volt, nem tudtam hogy lássak hozzá, mert nem szeretek valamit a legutolsó epizóddal kezdeni, lenyomni 3-4 részt pedig nem volt türelmem, így jegeltem a témát. Oly sokáig, hogy az első élményem a témában ez a könyv volt. Persze ez sem az kezdő kötet, sőt, a fenti metódusból adódóan legszívesebben az eredeti olasz Inkvizítor szériával kezdtem volna, amiből ihletődött a játék. Ám az élet nem habos torta, a főszerkesztőm kívánsága volt, hogy na, már pedig a Fekte lobogó legyen az első könyv teszt, ami az oldalra felkerül. Természetesen megnyugtatott, hogy a sorozat nem minden része egybefüggő, így ezt teljesen függetlenül az eddigiektől is lehet olvasni és érteni.  Ja igen, erről meg is feledkeztem! Lehetőségünk adódott könyveket tesztelni és honnan máshonnan válogatnánk köteteket, mint a gamer világból!

Azért meg voltam ijedve rendesen az elején. Na nem azért, mert nem tudok olvasni, hanem mert például egy játékról tesztet írni jóval egyszerűbb, hiszen anélkül is lehet kilómétereket írni, hogy nagyon beavatnánk az olvasót a történetbe, ami már a spoiler fogalmát feszegeti. Meg lehet ragadni száz meg száz elemet a grafikától kezdve a textúra minőségéig. Szeleteket lehet kiemelni és elemezni. Na de egy könyvnél nem így működik. Ott, és most találó leszek, sokkal kötöttebbek a lehetőségek, mert csak betűk vannak és történet. Így hát nézzétek el nekem, ha nem megfelelően tálalom az egészet, tényleg ez az első könyves tesztem.

Manapság nagy divat a videójátékok átemelése filmekbe és könyvekbe. Tapasztalataim szerint kevés a siker a témában, hisz hiába van egy remek történet, filmbe vagy túl keveset tudnak bemutatni belőle, vagy teljesen bugyutára egyszerűsítik a sztorit, vagy pedig a színészek és a karakterek túlságosan lagymatagok. Gondolhatnánk, hogy könyvben már sokkal jobb a helyzet, hiszen ott az író nincs a producerek markaiban, elrugaszkodhat, építhet és tovább csavarhatja a szálakat szabadon. Mégse sikerül a játékok könyvbéli adaptációja jól, mert nehezen tudnak elrugaszkodni a stílustól és nagyjából ugyanazt kapjuk leírva, mint amit a gép előtt átéltünk. Ez különösen igaz az Assassin’s Creed szériára, aminek az egyik alapeleme a történelemhűség. Oliver Bowden próbálkozik papírra vetni a dolgokat és azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz feladata van, annak ellenére, hogy megannyi történelmi és életrajzi könyv van a háta mögött. Más olvasók véleménye alapján nem is nagyon sikerült neki az első néhány kötetben, de szerencsére a Fekete lobogó már a válaszvonal túloldalán van.

A legfontosabb tudnivaló, hogy ez egy vérbeli kalózos könyv. Nem a Karib-tenger kalózai féle, téma sötétebbik oldalát ragadja meg, mégpedig a történelemhűséget. Ha Assassin’s Creed-ről van szó, kikerülhetetlen a valóság alap. Így a kalózkodás aranykorában járunk, ami a 17.-18. század között volt divat. Ahogy említettem, a könyvek problémája az volt a videójátékokkal, hogy átakarták emelni az egészet a lapokba. Ebből viszont kivétel a Fekete lobogó, hiszen nem a játék alapján íródott. Sőt, még egy időben sem vannak. Ennek ellenére kell némi kapcsolat a kettő között, szóval néhány mellék karakter feltűnik itt is ott is, de jellemük, szerepük és maguk az események nem ütik egymást, így akiknek mindkét médiumhoz szerencséjük volt, biztos nagyon élvezték az olvasást illetve a játszást.

A történet középpontjában Edward Kenway van, aki egy Bristol környéki családból származik. Apja birkatenyésztésből élt, de úgy érezte ez az unalmas és biztonságos élet nem neki való. Ennek ellenére úgy érezte nincs lehetősége kiszakadni ebből a közegből, sokkal csábítóbb volt a kocsmázás, részeg összetűzések, a nők és persze az alkohol mértéktelen fogyasztása. Egyik bonyodalom után következett a másik: alkoholizmusa súlyos pontra jutott, ráadásul elvett egy olyan lányt, aki jómódú családból származott és apja másnak ígért. A konfliktusok sokasodtak, sóvárgása a vagyon felé nőtt, így nagyjából egyetlen választása maradt: a kor legnépszerűbb és legveszélyesebb vállalkozásába kezdett, a kalózkodásba.

A kalandok elején amolyan törvényes kalózkodást végez, uralkodói engedéllyel kap egy kis hatalmat, ”munkája” pedig gyors meggazdagodást ígér. A korszak legnagyobb csapása viszont, mármint a kalózokra nézve, a brit-spanyol egyezmény, ami szorosabb törvényeket jelentett, és így lettek a legális kalózok szimplán, kalózok. Edward éppen csak belekóstolt a vagyon ízébe és nem kívánt lemondani róla. Úgy döntött, hogy folytatja a dolgot a törvények megszegésével is. Ennek ellenére hiába vezérelik önös szándékok és csupán a saját hasznát lesi, belekeveredik a templomosok és orgyilkosok évezredes küzdelmébe.

A könyv hosszú felvezetéssel indul. Edward jelleme és múltja majdnem kiteszi a kötet egy harmadát. Ami azt jelenti, hogy jó 100 oldalon keresztül olvashatunk fiatalkoráról, kocsmai balhéjairól, összetűzéseiről és nő ügyeiről. Egyébként egyáltalán nem unalmas ez a rész sem, hiszen valósághűen mutatja be a korszak semmirekellőjét és megalapozza a karakter jellemét. Ez után persze beindul a pörgés és az akció, amik a lapok fogytával egyre izgalmasabbak és sűrűbbek lesznek. Én magam nem játszottam a játékkal, csak innen-onnan olvastam a közös szereplőkről, de akinek volt szerencséje az Assassin’s Creed IV Black Flag-hez, biztos sokkal több átmenetet venne észre. A templomos-orgyilkos vonaltól eltekintve egy remek történelmi kalózos regény, ez a konfliktus elem pedig remekül fűszerezi meg az amúgy is jó ízű könyvet. Én tapasztalt játékos vagyok, így azért észrevettem, hogy a nagyobb karakterek és legyőzése picit részletesebben van leírva, mint minden más, itt ez teszi ki a boss fight részt. Szerintem azoknak is érdemes lehet elolvasni, akiket hidegen hagy a játék és csak egy jó ízű kalóz sztorira vágynak. Ajánlom mindenkinek, pláne azoknak, akiknek volt szerencséjük a játékhoz és nem volt elég az a néhány 10 óra.

Értékelés
4/5Az Assassin's Creed: Fekete Lobogó című könyv történelmi fantasy-ként is megállná a helyét, hiszen erős valóságalapja van. A megértéshez nem szükséges az előző kötetek ismerete, vagy éppen a játéké, anélkül is lebilincsel a kalóz sztori. 

A könyvet hálásan köszönjük a Scifimarket-nek!