Az első képek után engem megvett a játék. Nagyon szeretem a
taktikai cuccokat, főleg amik az XCOM-ra hajaznak, ugye ez a körökre osztott,
fedezék alapú rendszer. És hogy mind ezt mutáns állatokkal kapjuk meg, hát ide
vele azonnal! Kis keresgélés után bárki rájöhet, hogy a Mutant Year Zero: Road
to Eden egy svéd alkotás. Egyrészt azért, mert a svéd Funcom kiadó és Bearded
Ladies fejlesztő csapata gyermeke, másrészt az egész világnak van egy
szerepjáték formája, amit az északi országban élő geek népség évek óta élvez.
Ami nálunk a Mágus, az náluk a Mutant Year Zero. Egy olyan világot és játékot
kaptunk tehát, amit régóta írnak és tökéletesítenek. De vajon ha ennek adunk
egy videójáték felületet, akkor is működni fog? Mindjárt megtudjátok!
A történet egy távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség
felemésztette önmagát. A folyamatos környezetszennyezés élelem-, és
energiaválságba torkollott, ami miatt elkerülhetetlen volt a háború. Hogy az
emberiség kitoljon magával még jobban, szabadjára bocsájtottak egy pusztító
vírust, minek hatására a ma ismert világ megsemmisült és amolyan Fallout szerű
guberálós téma lépett a helyébe. Történetünk természetesen skandináv vidéken
játszódik. Szóval az emberiség nagy része elpusztult, a világ összeomlott és a
természet szépen lassan újra bekebelezi a beton rengeteget, amit valaha
városoknak neveztünk. Egyetlen egy épségben maradt közösség próbálja túlélni a
szélsőséges környezetet, mégpedig azok, akik a Bárka névre hallgató
tákolmányban élnek. Ez az egyetlen biztonságos hely, minden más veszélyes és a
Zóna gyűjtőnevet viseli. A probléma ott kezdődik, hogy az összes erőforrás,
élelem, muníció és hasonló jóság ebben vad vidéken van elszórva.
A Stalker elnevezésre hallgató önkéntesek feladata, hogy
felkutassák a Zóna veszélyes helyeit és ellássák a Bárkát a talált szajréval.
Ez persze nem könnyű feladat, hiszen a természet elburjánzott erdeiben vad,
mutáns és elmebeteg népek kószálnak, akik a friss húsra vágynak kielégíthetetlenül.
Feladatunk egy Stalker csapat menedzselése, a Zóna felkutatása és minden, amit
a Bárka védelme megkövetel. Két főhősünk, Bromin, egy vadisznó-, és Dux, aki
egy kacsahumanoid. Szakszavakkal élve viszont antropomorf állatok, vagyis
emberszabásúak, így két lábon járnak, van kezük és tudnak beszélni. Később
többen is csatlakoznak majd a bandához, de összességében egyidejűleg három karaktert
tudunk irányítani. Nem kifejezetten
szerepjáték, de sokat fektettek a csapattagok jellemeire, aminek ugyan nem sok
köze van a játékmenethez, ellenben remekül színesíti a hangulatot. Dux, a
mindig kétkedő kacsa, míg Bromin a ”minden áron teljesítenünk kell a
küldetésünket” típusú vaddisznó, így sokszor akadnak össze dialógusokban és
humoros beszólásaik feldobják a játékost.
Maga a harcrendszer az XCOM féle taktikai stílus, de sokkal
érdekesebb, hogy itt nem egy bázis menedzselős szisztémát kaptunk, hanem valós
időben van lehetőségünk felfedezni a világot. A Zóna különböző kisebb zónákra
van bontva. Mindegyikben különböző szintű ellenfelek találhatóak és vannak
olyan helyszínek is, ahová nem a történet miatt kell mennünk, hanem a jobb
zsákmány vagy éppen a tapasztalati pont reményében. Érdemes ezekkel a helyekkel
is foglalkozni, egyrészt azért, mert a játék baromi nehéz, maximális figyelmet
érdemel minden lépésnél, másrészt pedig elszórt szórólapokon vagy lakossági
figyelmeztetésekből tudhatjuk meg, hogyan pusztította el magát a civilizáció és
az emberek miként próbálták túlélni az utolsó pillanatokat. Eljuthatunk kihalt
kórházakba, temetőkbe, kocsival tömött alagutakba, camping zónákba és még
sorolhatnám.
Amikor megpillantunk egy ellenséget, még nem kezdődik meg a
harc, hanem lehetőségünk van lopakodni. Látjuk ellenfeleink látószögét, így azt
elkerülve tudunk helyezkedni, elkaphatjuk a kószáló magányos egységeket.
Ellenben oda kell figyelni, hogy ha elkezdjük a harcot, akkor hiába van egy
csapat vadkutya a pálya másik szegletén, azok is jönni fognak és így egyszerre
jóval többen ütnek rajtunk. Ezt a néma, vagyis hangtompítós fegyverekkel lehet kiküszöbölni.
Ha sikerül az egyedül mászkáló ellenséget úgy megölni, hogy nem hallanak meg
minket, akkor sikerrel jártunk. Amennyiben hangos lőfegyvert, gránátot
alkalmazunk, vagy nem hal meg mire a gép köre jön, úgy riadoztatja a többieket
és kész is a baj. Minden körben meghatározott akció pontunk van, amik fedezik
magát a lövést, mozgást, képességeink használatát és természetesen az újra tárazást.
Nem kell aggódni, a harcok nem maradnak el tapasztalati pont
nélkül, ami azt jelenti, hogy szintet lépünk és vannak egyedi képességek is.
Egyrészt növelhetjük az alap értékeinket, mint élet és mozgási távolság,
másrészt mutálódhatunk. Dux például molylepke szerű szárnyakat tud növeszteni,
így kiemelkedik a fedezék mögül és nagyobb eséllyel talál el másokat. Ezek a
speciális képességek viszont nem akció pontba, hanem gyilkolásba kerülnek, így
ezt nem használhatjuk addig, amíg meg nem öltünk 4 ellenfelet. A Zónában
szétszórva találunk megannyi kacatot és fegyvert, valamint relikviát.
Puskáinkat és pisztolyainkat fejleszteni tudjuk illetve ellátni kiegészítőkkel,
mint a gyújtószerkezet, ami több sebzést és esélyt a lángra lobbanásra
biztosít, vagy különféle távcsövekkel, amik a pontosabb lövést biztosítják. De
találunk páncélokat és sisakokat is. A Bárkán akad még egy bolt, ahol a
kacatokat használhatjuk fizetőeszköznek, így vásárolva fegyvereket, gránátokat
vagy medikit-et. A relikviákat viszont, ami a civilizált életből visszamaradt
tárgyak, mint autó akkumulátor vagy rádió, értékes passzív képességekre
válthatjuk, amit az egész csapat élvez a guberálás és harcok alatt.
A Mutant Year Zero: Road to Eden tehát egy rendkívül
hangulatos taktikai játék lett. Bár nincs nagy kihívója, hiszen a stílushoz
ritkán nyúlnak, mégis a fejlesztőcsapat mert elrugaszkodni a hagyományos
elemektől és újításokat mutatott a felfedezős rendszerrel. Persze vannak hibái
és monotonitása, de szép próbálkozás és rendkívül hálás vagyok, hogy ezt a
svédek által elképzelt világot bemutatták nekünk. Remélem kalandozhatunk még a
Zónában.
| Review score | |
| 8.0 | A Mutant Year Zero: Road to Eden egy remek taktikai játék, amely megtornáztatja a játékos agyát. Kellemes órákat fogunk a Zóna felkutatásával eltölteni, a humoros párbeszédek pedig megalapozzák a jó hangulatot. |