Megmondom őszintén, világ életembe elkerült az Assassin’s
Creed. Annak idején próbálkoztam mondjuk az első résszel, de valami nagyon
ramaty gépem volt és csúnyán futott. Évekkel később kiderült, hogy amiről én
annak idején azt hittem, hogy nem bírja a videókártyám és szemetel a grafika,
az valójában maga a játék, hiszen az Animus rendszer még nem töltött be
rendesen, ezért voltak arctalan alakok körülöttem. Pech. Mikor meg már izmos
gépem volt, nem tudtam hogy lássak hozzá, mert nem szeretek valamit a legutolsó
epizóddal kezdeni, lenyomni 3-4 részt pedig nem volt türelmem, így jegeltem a
témát. Oly sokáig, hogy az első élményem a témában ez a könyv volt. Persze ez
sem az kezdő kötet, sőt, a fenti metódusból adódóan legszívesebben az eredeti
olasz Inkvizítor szériával kezdtem volna, amiből ihletődött a játék. Ám az élet
nem habos torta, a főszerkesztőm kívánsága volt, hogy na, már pedig a Fekte lobogó
legyen az első könyv teszt, ami az oldalra felkerül. Természetesen
megnyugtatott, hogy a sorozat nem minden része egybefüggő, így ezt teljesen
függetlenül az eddigiektől is lehet olvasni és érteni. Ja igen, erről meg is feledkeztem!
Lehetőségünk adódott könyveket tesztelni és honnan máshonnan válogatnánk
köteteket, mint a gamer világból!
Azért meg voltam ijedve rendesen az elején. Na nem azért,
mert nem tudok olvasni, hanem mert például egy játékról tesztet írni jóval
egyszerűbb, hiszen anélkül is lehet kilómétereket írni, hogy nagyon beavatnánk
az olvasót a történetbe, ami már a spoiler fogalmát feszegeti. Meg lehet
ragadni száz meg száz elemet a grafikától kezdve a textúra minőségéig.
Szeleteket lehet kiemelni és elemezni. Na de egy könyvnél nem így működik. Ott,
és most találó leszek, sokkal kötöttebbek a lehetőségek, mert csak betűk vannak
és történet. Így hát nézzétek el nekem, ha nem megfelelően tálalom az egészet,
tényleg ez az első könyves tesztem.
Manapság nagy divat a videójátékok átemelése filmekbe és
könyvekbe. Tapasztalataim szerint kevés a siker a témában, hisz hiába van egy
remek történet, filmbe vagy túl keveset tudnak bemutatni belőle, vagy teljesen
bugyutára egyszerűsítik a sztorit, vagy pedig a színészek és a karakterek
túlságosan lagymatagok. Gondolhatnánk, hogy könyvben már sokkal jobb a helyzet,
hiszen ott az író nincs a producerek markaiban, elrugaszkodhat, építhet és
tovább csavarhatja a szálakat szabadon. Mégse sikerül a játékok könyvbéli
adaptációja jól, mert nehezen tudnak elrugaszkodni a stílustól és nagyjából
ugyanazt kapjuk leírva, mint amit a gép előtt átéltünk. Ez különösen igaz az
Assassin’s Creed szériára, aminek az egyik alapeleme a történelemhűség. Oliver
Bowden próbálkozik papírra vetni a dolgokat és azt kell mondjam, hogy nagyon
nehéz feladata van, annak ellenére, hogy megannyi történelmi és életrajzi könyv
van a háta mögött. Más olvasók véleménye alapján nem is nagyon sikerült neki az
első néhány kötetben, de szerencsére a Fekete lobogó már a válaszvonal
túloldalán van.
A legfontosabb tudnivaló, hogy ez egy vérbeli kalózos könyv.
Nem a Karib-tenger kalózai féle, téma sötétebbik oldalát ragadja meg, mégpedig
a történelemhűséget. Ha Assassin’s Creed-ről van szó, kikerülhetetlen a valóság
alap. Így a kalózkodás aranykorában járunk, ami a 17.-18. század között volt
divat. Ahogy említettem, a könyvek problémája az volt a videójátékokkal, hogy
átakarták emelni az egészet a lapokba. Ebből viszont kivétel a Fekete lobogó,
hiszen nem a játék alapján íródott. Sőt, még egy időben sem vannak. Ennek
ellenére kell némi kapcsolat a kettő között, szóval néhány mellék karakter
feltűnik itt is ott is, de jellemük, szerepük és maguk az események nem ütik
egymást, így akiknek mindkét médiumhoz szerencséjük volt, biztos nagyon élvezték
az olvasást illetve a játszást.
A történet középpontjában Edward Kenway van, aki egy Bristol
környéki családból származik. Apja birkatenyésztésből élt, de úgy érezte ez az
unalmas és biztonságos élet nem neki való. Ennek ellenére úgy érezte nincs
lehetősége kiszakadni ebből a közegből, sokkal csábítóbb volt a kocsmázás,
részeg összetűzések, a nők és persze az alkohol mértéktelen fogyasztása. Egyik
bonyodalom után következett a másik: alkoholizmusa súlyos pontra jutott,
ráadásul elvett egy olyan lányt, aki jómódú családból származott és apja másnak
ígért. A konfliktusok sokasodtak, sóvárgása a vagyon felé nőtt, így nagyjából
egyetlen választása maradt: a kor legnépszerűbb és legveszélyesebb
vállalkozásába kezdett, a kalózkodásba.
A kalandok elején amolyan törvényes kalózkodást végez,
uralkodói engedéllyel kap egy kis hatalmat, ”munkája” pedig gyors
meggazdagodást ígér. A korszak legnagyobb csapása viszont, mármint a kalózokra
nézve, a brit-spanyol egyezmény, ami szorosabb törvényeket jelentett, és így
lettek a legális kalózok szimplán, kalózok. Edward éppen csak belekóstolt a
vagyon ízébe és nem kívánt lemondani róla. Úgy döntött, hogy folytatja a dolgot
a törvények megszegésével is. Ennek ellenére hiába vezérelik önös szándékok és
csupán a saját hasznát lesi, belekeveredik a templomosok és orgyilkosok
évezredes küzdelmébe.
A könyv hosszú felvezetéssel indul. Edward jelleme és múltja
majdnem kiteszi a kötet egy harmadát. Ami azt jelenti, hogy jó 100 oldalon
keresztül olvashatunk fiatalkoráról, kocsmai balhéjairól, összetűzéseiről és nő
ügyeiről. Egyébként egyáltalán nem unalmas ez a rész sem, hiszen valósághűen
mutatja be a korszak semmirekellőjét és megalapozza a karakter jellemét. Ez
után persze beindul a pörgés és az akció, amik a lapok fogytával egyre
izgalmasabbak és sűrűbbek lesznek. Én magam nem játszottam a játékkal, csak
innen-onnan olvastam a közös szereplőkről, de akinek volt szerencséje az
Assassin’s Creed IV Black Flag-hez, biztos sokkal több átmenetet venne észre. A
templomos-orgyilkos vonaltól eltekintve egy remek történelmi kalózos regény, ez
a konfliktus elem pedig remekül fűszerezi meg az amúgy is jó ízű könyvet. Én tapasztalt
játékos vagyok, így azért észrevettem, hogy a nagyobb karakterek és legyőzése
picit részletesebben van leírva, mint minden más, itt ez teszi ki a boss fight
részt. Szerintem azoknak is érdemes lehet elolvasni, akiket hidegen hagy a
játék és csak egy jó ízű kalóz sztorira vágynak. Ajánlom mindenkinek, pláne
azoknak, akiknek volt szerencséjük a játékhoz és nem volt elég az a néhány 10
óra.
| Értékelés | |
| 4/5 | Az Assassin's Creed: Fekete Lobogó című könyv történelmi fantasy-ként is megállná a helyét, hiszen erős valóságalapja van. A megértéshez nem szükséges az előző kötetek ismerete, vagy éppen a játéké, anélkül is lebilincsel a kalóz sztori. |
A könyvet hálásan köszönjük a Scifimarket-nek!