Mérhetetlenül és menthetetlenül rajongok az univerzumért, a végtelen galaxisokért, a távoli csillagképekért és a felfedezésre váró idegen csillagrendszerekért, illetve bolygókért. Pontosan megvan az oka annak, hogy miért játszottam szanaszét az olyan címeket, mint a No Man's Sky, a Starfield vagy éppen a StarRupture: ezek az alkotások megadják azt az illúziót, hogy az emberiség határait feszegető űrutazók lehetünk. Amikor egy új sci-fi túlélő és barkácsolós játék bukkan fel a horizonton, szinte azonnal rávetem magam. A Frozen Way és a Snail Games gondozásában szeptember 8-án érkező Honeycomb: The World Beyond pontosan azokat a gombokat nyomogatja, amiket egy magamfajta űrrajongó látni akar a megadott bolygón, ráadásul a megszokott open-world receptet egy rendkívül izgalmas, biomérnöki csavarral fűszerezi meg.
A játék története és alapkoncepciója nem csupán a céltalan bolygóközi bóklászásra épít, hanem komoly tétet ad a kezünkbe. Egy Sota7 nevű, teljesen lakatlan, lenyűgözően titokzatos, de helyenként rendkívül barátságtalan planétán találjuk magunkat egyfajta tudományos úttörőként. A feladatunk feltérképezni a helyet. A háttérsztori szerint nemcsak a saját mindennapos túlélésünk a cél, hanem az egész világ megmentésének súlyos terhe is a mi vállunkon nyugszik. A narratíva középpontjában a jövőbeli biomérnöki tudományok állnak, és az a kérdés, hogy a természet alapos megismerése és mesterséges alakítása hová juttathatja az emberiséget. A Sota7 változatos biomjainak felfedezése során a tudomány és a túlélés kéz a kézben jár, ahol minden új növény vagy élőlény egy lehetséges kulcs lehet a küldetésünk sikeréhez.
A játékmenet gerincét a felfedezés, a nyersanyagok gyűjtése és az elmélyült barkácsolás alkotja. A hagyományos értelemben vett, tapasztalati pontokra épülő RPG-szintlépés helyett a fejlődésünk kulcsa a folyamatos kutatásban és a technológiai szintünk emelésében rejlik. A lootolás és a farmolás itt nem merül ki a kövek és faágak unalmas felhalmozásában: a bolygót bejárva új flóra és fauna fajokat kell azonosítanunk. A játék legnagyobb dobása egyértelműen a biomérnöki mechanika, amelynek révén egyaránt leszünk megfigyelők és alkotók. Olyan biológiai folyamatokkal kísérletezhetünk, mint az oltás vagy az idegenmegporzás, így keresztezve a különböző növényeket és állatokat, hogy teljesen új életformákat hozzunk létre. A bázisépítés ehhez mérten kritikus fontosságú. Menedékünk nem csupán a zord környezet ellen véd, hanem itt kap helyet a laboratóriumunk is, a kísérleteink dobogó szíve. Akik pedig kevésbé szeretnek a falak felhúzásával pepecselni, azoknak hatalmas segítség a tervező mód (planning mode), ami automatizálja és jelentősen megkönnyíti az építkezés folyamatát.
A küldetések felépítése és szerkezete kezdetben hűen követi a jól megszokott nyílt világú túlélőjátékok formuláját. A kaland elején a feladataink kifejezetten egyszerűek, a játék fogja a kezünket: gyűjtsük össze az alapvető nyersanyagokat, építsünk egy menedéket a közelgő viharok ellen, és éljük túl az első, kritikus éjszakákat. Ahogy azonban megvetjük a lábunkat a Sota7 felszínén, a missziók egyre komplexebbé válnak. A puszta túlélés hamar átfordul egy grandiózusabb feladatba, hiszen a világ megmentéséhez elengedhetetlen, egyre bonyolultabb kísérleteket kell sikerre vinnünk. A fő csapásvonal mellett természetesen rengeteg felfedezésre váró mellékküldetés és titok is vár ránk, amelyek mélyebbre visznek a bolygó feltérképezésében és az elrejtett, ritka erőforrások felkutatásában, így a játék folyamatos, motiváló mozgásban tart minket.
Technikai szempontból a grafika egy kifejezetten érdekes és megkapó látványt nyújt. De nem fog mindenkinek tetszeni! Nem egy foto-realisztikus, sokmilliárdos AAA szuperprodukció vizualitását kapjuk, hanem egy stílusos, enyhén rajzolt hatású, vibráló sci-fi esztétikát. Ez a művészi döntés viszont telitalálat: a saját nemében ez a grafikus világ egyszerűen szép. Éppen a stilizált megközelítés miatt a textúrák rendkívül részletgazdagok tudnak maradni, a környezet és a buja idegen növényzet pedig remekül visszaadja egy érintetlen bolygó atmoszféráját DLSS/DLAA alatt. A karakterek és a kaleidoszkópszerű, furcsa élőlények dizájnja kellően kreatív, és tökéletesen illeszkedik ebbe a színes, de helyenként kiszámíthatatlanul veszélyes környezetbe.
A hangzásvilág már sokkal visszafogottabb teljesítményt nyújt a látványhoz képest. Az effektek, a környezeti neszek és a zenei aláfestések hozzák a kötelező szintet; korrektek és funkcionálisak, tökéletesen aládolgoznak a felfedezésnek, de hiányzik belőlük az az átütő egyediség, ami hosszú távon is emlékezetessé tenné őket.
Mindent összevetve azonban a Honeycomb: The World Beyond egy egészen remek túlélő homokozó. Szívből ajánlom minden No Man's Sky rajongónak, és mindazoknak, akik hozzám hasonlóan megszállottan imádják az űr felfedezését, a komplex bázisépítést és a tudományos kísérletezgetést. A játék PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X|S konzolokra egyaránt elérhető lesz kedden, így szinte bárki azonnal fejest ugorhat ebbe a génsebészettel megfűszerezett, csillagközi túlélőtúrába.
85%