A Deep Rock Galactic: Rogue Core a Ghost Ship Games legújabb alkotása, amely a 2018-as nagy sikerű Deep Rock Galactic univerzumában játszódik. A stúdió a robbanásszerű siker után sem dőlt hátra, hanem folyamatosan dolgozott a játékon, rendszeres frissítésekkel és új tartalmakkal bővítve azt. Emellett két teljesen eltérő irányba is elindultak: elkészítették a Survivor című egyszemélyes felsőnézetes akció-roguelike-ot, amely szerintem zseniálisan sikerült, valamint most a Rogue Core-t, ami a két korábbi játék elemeit ötvözi, és végre kooperatív módot is kínál a játékosoknak. Ez a megközelítés jól mutatja, hogy a Ghost Ship Games nem csupán egy sikeres formulára épít, hanem folyamatosan keresi az új utakat, miközben hű marad a sajátos, törpés hangulathoz.
Sajnos sok Steam-felhasználó egyenesen egy újabb Deep Rock Galactic folytatást várt, és emiatt viszonylag keményen fogadta a Rogue Core-t. A legtöbben az eredeti játék akciódús, pörgős, ugyanakkor lazább, felfedezős hangulatát szerették volna viszont látni, és ezt a roguelike keretrendszerrel nehezen tudták összeegyeztetni. Sokan nem is igazán értették meg a játék lényegét, és inkább az alapján ítélték meg, hogy mennyire „DRG-s” maradt.
A fejlesztők azonban egyértelműen egy másfajta irányba indultak el. A Rogue Core nem egy hagyományos folytatás, hanem egy tudatos spin-off, amely ügyesen ötvözi az eredeti Deep Rock Galactic kooperatív alapjait a Survivor roguelike mechanikáival. Ez egy ízig-vérig roguelike játék, ahol a játékosnak folyamatosan döntéseket kell hoznia: milyen képességeket és fejlesztéseket választ, hogyan építi fel a karakterét, és hogyan alkalmazkodik az egyre nehezedő körülményekhez. A roguelike műfaj lényege éppen ez a kockázat és a stratégiai gondolkodás, és a Ghost Ship Games ezt most a saját univerzumukba ültette át. Aki ezt a szemléletet elfogadja és hajlandó új szabályok szerint játszani, az hamar rájöhet, hogy a Rogue Core egy érdekes és merész kísérlet, amely messze túlmutat egy egyszerű folytatáson.
A Rogue Core története a Hoxxes IV bolygón játszódik, ahol a Deep Rock Galactic Corporation mélybányászati műveletei hirtelen teljesen leálltak. Egy ismeretlen, hatalmas zavarás, amit a játékosok csak Greyout néven emlegetnek, elvágta a kapcsolatot az összes mélyebb bányászati hellyel, és azóta semmi sem jut be vagy ki onnan. A hagyományos csapatok kudarcot vallottak, ezért a vállalat most a legelitebb egységét, a Reclaimereket küldi be, hogy visszaszerezzék az elveszett területeket és kiderítsék, mi történt valójában.
A játék elején kötelező egy ügyesen felépített gyakorlót végigcsinálni, amely nemcsak a játékmechanikákat mutatja be, hanem a történeti hátteret is szépen körbejárja. Amíg ezt nem teljesítjük, addig nem léphetünk be online módba sem, ami egyben azt is jelzi, hogy a fejlesztők komolyan vették a játék bevezetését. A gyakorló után már világossá válik a küldetésünk: be kell hatolnunk a Greyout által elzárt zónákba, fel kell kutatnunk a megsemmisült vagy elhagyott bányászati állomásokat, és meg kell állítanunk azt az ismeretlen fenyegetést, amely a Corespawn néven ismert új ellenségfajta formájában jelenik meg. A végső cél pedig nem kevesebb, mint hogy visszaszerezzük az irányítást a bolygó magja felett, és megakadályozzuk, hogy a Greyout újra bekövetkezzen.
A Rogue Core játékmenete jelentősen eltér az eredeti Deep Rock Galactic élményétől, és ez már a bázishelyszínen is érezhető. Más lett. Már a hangulata az egésznek más, de még mindig csábító. A központi HUB egy kisebb, de jól átgondolt terület, ahol a játékosok felszerelhetik a karaktereiket, fejleszthetik a képességeiket, challange-ket nézhetnek és kiválaszthatják a következő küldetést. Itt található a fejlesztőterminál, ahol a meta progresszió zajlik, különféle kinézetek és kozmetikai elemek vásárolhatók, valamint elérhető egy hagyományos DRG féle challenge rendszer is, amely extra célokat és jutalmakat kínál a játékosoknak. A bázis hangulata inkább funkcionális, mint otthonos, de tökéletesen illeszkedik ahhoz a komorabb, feszültebb hangulathoz, amit a Rogue Core képvisel.
A játék lényege röviden összefoglalva az, hogy a játékosok egy csapat Reclaimer tagjaként behatolnak a Greyout által elzárt területekre, ahol sárgás-fekete csöveket és vezetékeket kell követniük, hogy eljussanak a következő szintre. A pályák sokkal lineárisabbak lettek az eredeti játékhoz képest, ami elsőre sajnos sokaknak furcsának tűnhet, de a roguelike jelleg miatt teljesen érthető: a hangsúly a gyors döntéshozatalon és a hatékony haladáson van, nem pedig a szabad felfedezésen.
Minden egyes kör teljesen elölről indul, és a játékosoknak minden alkalommal új buildet kell összerakniuk a random buffok és fejlesztések segítségével. Ezeket a buffokat egy várakozási sorrendben lehet kiválasztani, ami azt jelenti, hogy ha valaki előttünk elvette azt a képességet, amire számítottunk, akkor muszáj másikat választanunk. Ez a rendszer egyfajta „sorsra bízás” érzést ad, hiszen a játék így is alakítja a lehetőségeinket, és gyakran kényszerít ki olyan helyzeteket, ahol rögtönöznünk kell. Éppen ezért az elején nagyon fontos a gyors farmolás, hogy minél hamarabb elérhetővé váljanak a jobb és erősebb képesség buff-ok.
A csapatösszetétel és a buff-választás különösen kritikus, mert ha valaki nagyon rossz vagy önző döntéseket hoz, az az egész csapat teljesítményét visszavetheti, sőt extrém esetben akár a teljes kudarcot is okozhatja. A Rogue Core tehát nem csak a lövöldözésről szól, hanem arról is, hogy mennyire tudunk együtt gondolkodni és alkalmazkodni egymáshoz a véletlenszerű körülmények között. Ha az elején az egyik tagunk HP és páncélra gyúrt, akkor végig olyan random-kártyákat kell választania, és másnak nem ajánlott elvennie előle ezeket a buffokat.
A Rogue Core grafikája alapvetően ugyanazt a jól ismert Deep Rock Galactic stílust hozza, amit már évek óta szeretünk. A voxel alapú, kissé darabos textúrák és a jellegzetes törpés dizájn itt is jelen van, és bár néhány felületen érezhető a textúrák egyszerűsége, ez inkább a sorozat sajátos grafikai identitásának része, mintsem hiányosság. A játék PC-n támogatja az FSR-t és a DLSS-t, így a teljesítmény még magasabb beállítások mellett is stabil és kellemes marad, ami különösen fontos egy ilyen tempós roguelike esetében.
Érdekes módon a Survivorhoz képest itt egyfajta „vissza a gyökerekhez” érzés köszön vissza. Míg a Survivor modernebb, letisztultabb vizuális megoldásokat hozott, addig a Rogue Core inkább az eredeti Deep Rock Galactic nyers, ipari hangulatát idézi jobb grafikai skálázással, ami sokak számára ismerős és otthonos lehet. A biómok változatosak, a megvilágítás és a részecskerendszerek pedig jól támogatják a feszültséggel teli légkört.
A hangok terén sincs okunk panaszra. A törpék jellegzetes, durva hangja és a különböző szinkronizált reakciók ugyanúgy jelen vannak, mint az előző részekben, és kellemesen illeszkednek a játék hangulatához még mindig. A zene is erős pontja a játéknak: a sötétebb, feszültebb dalok jól illenek a roguelike jelleghez, és segítik fenntartani a nyomást a hosszabb futamok alatt. A hangzásvilág itt is hozza azt a minőséget, amit a Ghost Ship Games játékaitól már megszokhattunk. Nem többet, nem kevesebbet.
A Rogue Core kapcsán azonban van néhány dolog, amit őszintén szólva nem feltétlenül sikerült olyan jól eltalálni. Sok játékos egyenesen csalódott benne, és ezt teljesen meg is értem. A legtöbben ugyanis egy hagyományos Deep Rock Galactic folytatást vártak, olyasmit, ami ugyanabban a lazább, felfedezős és barátságos hangulatban folytatja az eredeti játékot. Ehelyett viszont egy sokkal keményebb, gyorsabb és lineárisabb roguelike élményt kaptak, ami alapvetően másfajta gondolkodást és hozzáállást igényel.
Én úgy látom, hogy sokan nem igazán ismerték fel a roguelike műfaj sajátos csapdáit. Itt ugyanis nem az a lényeg, hogy kényelmesen, lassan haladjunk és minden zugot felfedezzünk, hanem hogy gyorsan döntsünk, alkalmazkodjunk a véletlenszerű helyzetekhez, és elfogadjuk, hogy néha egyszerűen nem jönnek össze a dolgok. Ez a tempó és ez a fajta nyomás viszont sokak számára idegen volt a Deep Rock Galactic univerzumában, és ezért érezték úgy, hogy a Rogue Core elvesztette azt a laza, szórakoztató jellegét, ami az eredeti játékot annyira szerethetővé tette.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a játék rossz lenne. Sőt, ha valaki hajlandó elfogadni, hogy ez egy nagyon jó roguelike, és nem egy hagyományos folytatás, akkor sok érdekes és izgalmas pillanatot tartogathat. Mégis azt gondolom, hogy a fejlesztők talán jobban hangsúlyozhatták volna előre, hogy ez a rész merőben más irányba indul el, és nem feltétlenül azt az élményt fogja nyújtani, amit a legtöbben vártak tőle.
A Deep Rock Galactic: Rogue Core egy merész és érdekes kísérlet, amely megpróbálja ötvözni a Deep Rock Galactic jól ismert univerzumát a roguelike műfaj dinamikájával. Nem mondok azzal újat, hogy ez a keverék nem mindenkinek jön be, és sok régi rajongó csalódottan fogadta a játékot, főleg azért, mert egy teljesen másfajta élményt nyújt, mint amit az eredeti Deep Rock Galactic-től megszoktak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Ghost Ship Games tudatosan egy új irányba indult el, és ha valaki hajlandó elfogadni ezt az új szemléletet, akkor sok értékes dolgot találhat benne.
Nekem személy szerint tetszett a játék, és kifejezetten ajánlom azoknak a Deep Rock Galactic rajongóknak, akik emellett rajonganak a roguelike műfajért is. Ha szereted a gyors döntéshozatalt, a játékosok által generált "véletlenszerű" build-eket, a feszültséget és azt az érzést, hogy minden kör teljesen új lehetőségeket tartogat, akkor a Rogue Core egy izgalmas és friss élményt nyújthat. Azok viszont, akik inkább a lazább, felfedezős és barátságos hangulatot keresik, amit az eredeti Deep Rock Galactic képvisel, valószínűleg inkább maradjanak az alapjátéknál, vagy várjanak a Rogue Core további fejlesztéseire.
Végső soron a Rogue Core nem egy univerzális folytatás, hanem egy különálló, saját identitással rendelkező spin-off, amely azoknak szól igazán, akik nyitottak az új kihívásokra és a roguelike logikára. Ha te is közéjük tartozol, akkor érdemes adni neki egy esélyt.
| 🎮 EARLY ACCESS Review | ⭐ Preview Score |
|---|---|
| A Rogue Core egy izgalmas roguelike spin-off rész, amely a Deep Rock Galactic univerzumát gyorsabb tempóval és stratégiai döntésekkel fűszerezi, de csak azoknak ajánlom igazán, akik a klasszikus DRG lazább hangulata mellett a roguelike műfajt is szeretik. | 8.4 |