A jó öreg középkori Csehország. Bohémia mindig is közel állt a szívemhez: egyrészt mert a cseh sörök elsőosztályúak, másrészt mert az első Kingdom Come: Deliverance teljesen magával ragadott. Nem csoda hát, hogy tűkön ülve vártam Henry újabb kalandját. A folytatás pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért. Henry immár nem a kovácsműhely tanonca, hanem egy olyan férfi, aki a mi kezünk által megtanult olvasni, harcolni, vadászni – és most mindezt a tudást felhasználva vág neki egy újabb, veszélyekkel és kihívásokkal teli útnak.
A fejlesztők frappáns húzással azonban mindjárt az elején nullázzák eddigi tapasztalatainkat: egy váratlan baleset következtében Henry megsérül, így minden statisztikánk lecsökken, és újra fel kell építenünk a harcos önmagunkat. Az egyetlen szerencsénk, hogy legalább olvasni nem felejtett el…
A történet középpontjában Henry és urának, Hans Caponnak küldetése áll: a háború viharában új szövetségeseket kell szerezniük más lordok között. Csakhogy egy csapda mindent megváltoztat: fegyver, pénz és kapcsolatok nélkül maradnak egy ismeretlen vidéken. Rongyokban, éhesen és koldusszegényen senki sem hiszi el nekik, hogy valóban nemesek, így reputációjukat ismét a nulláról kell felépíteniük.
Én személy szerint azok közé a játékosok közé tartozom, akik először a mellékküldetésekre koncentrálnak. Így bár Henry nagy küldetése nemes és fontos, nálam előrébb szerepelt, hogy az éhes kunoknak kenyeret és kolbászt vigyek a fogadóba – még akkor is, ha papíron ellenségek vagyunk. A játék tényleg a középkor szimulátora: éhesek leszünk, elfáradunk, szükségünk van szállásra és ételre. Minden apró döntésünk része a túlélésnek ebben a poros, de mégis szívet melengető világban.
A külcsín és a megjelenés itt sem elhanyagolható. Egyesek a nemes, karizmatikus fellépést részesítik előnyben, mások a vértbe öltözött lovagot tisztelik. Szerencsére a ruházatunkat rugalmasan cserélgethetjük: lehet egy városi öltözetünk és egy harci szerelésünk is. Csak épp harc közben nem válthatunk, ezért előre kell tervezni. A mentésrendszer is hű a sorozathoz: a játékállásokat főleg a híres „snapsz” segítségével őrizhetjük meg, így ha elfogy, marad az automatikus mentés. A harc továbbra is kemény dió: egy félresikerült beszélgetés vagy rossz párbaj után órák munkája veszhet oda.
A fejlődés rendszere mit sem változott: Henry mindent gyakorlással tanul. Kardvívás, íjászat, lopakodás vagy meggyőzés – abban leszünk jobbak, amit ténylegesen használunk. Nem lehet skillpontokat szabadon osztogatni: a tetteink formálják képességeinket.
A beszélgetések során kedvesek, udvariasak lehetünk, de a megfélemlítés eszköze is a kezünkben van. Bár a történet gyakran nyomasztó és kegyetlen, a játék humorral és szeretettel is fűszerez, ami sokat dob az élményen. A korszak apró részletei is visszaköszönnek: virágot kell szednünk a főzetekhez, fürödni csak a fürdőkben lehet, az utazás koszossá tesz, testszagunk is van – és mindezt az autentikus, korabeli hangszeres zene koronázza meg.
Imádtam minden percét – és még mindig imádom. Már több mint húsz órát öltem bele, és még mindig az első fejezet előtt járok, mert a mellékküldetések, a helyi cigányok és vadászok történetei teljesen magukkal ragadtak. Egy szó, mint száz: ugyanúgy melegen ajánlom ezt a részt is, mint az előzőt. Nehézsége miatt igényel egy kis türelmet és kitartást, de aki szereti a középkori hangulatot és a lassabb, komolyabb RPG-ket, annak garantáltan hatalmas élményt nyújt. Egy biztos: itt a rambó-módszer nem kifizetődő – legalábbis az első órákban biztosan nem.
| Review score | |
| 9.5 | A Kingdome Come: Deliverance II méltó folytatása elődjének. Lenyűgöző világa, a történelemhű sztori és a a küldetések sokszínűsége garantálják, hogy az utolsó percig élvezetes lesz Henry kalandja. |