Legyünk őszinték; az open-world, azaz nyílt világú, ezáltal szabadon felfedezhető világokra épülő játékoktól lassan már kezd herótunk lenni. Szó sincs róla, hogy az ilyen játékokat megunnánk, vagy ilyesmi. A probléma ott gyökerezik, hogy a hasonló programok egy és ugyanazon sémára épülnek. Valahol a Far Cry 3-al kezdődött a tendencia, hogy a játékmenet fő vonala gyakorlatilag elveszik a felfedezésbe ölt idő alatt, mert hát egyik tornyot aktiváljuk a másik után. És ez rendszeresen visszaköszön az újabb játékokban, legyen szó az Ubisoft förmedvényéről, vagy más, akár indie címről. Szóval miért is unjuk, és mégis áhítjuk az open world játékokat? A válasz a felfedezés alatt elért eredményeink kellemes érzése, az ismeretlen meghódítása és megismerése. Már csak egy jó tálalás és élmény kell mellé, hogy ne csak kérdőjeleket takarítsunk a térképen, de élvezzük is a folyamatot.
A Caravan SandWitch megértette ezt a kínzó jelenséget, és habár indie lévén a saját korlátai közé szorulva tud csak a limitált erőforrásaiból merítkezni, a játékmenetét úgy építette föl, hogy végig észben tartotta a játékosok fennakadását a jelenségen. Az eredmény egy hívogató, jó lelkű játék, ami egyes elemeiben egyszerű, más elemeiben figyelmes, ha nem is korszakalkotó.
Hazatérés
A történet szerint Sauge évekkel ezelőtt elhagyta a szülőbolygóját, Cigalót, miután a nővére egy űrhajó szerencsétlenség során eltűnt. Hátrahagyva a gonosz Consortium cég által kolonizáció és terraformálás alatt tönkretett világot, Sauge űrutazóként tengette életét. Ám egy nap üzenet érkezett a nővére elveszettnek hitt űrhajójáról, ami arra készteti a lányt, hogy hazautazzon a kopár Cigalóra, egykori otthonába. Ott tárt karokkal fogadják a régi rokonok és barátok, valamint a szomorú, kihasznált és megsanyargatott táj, amit egykor az otthonának nevezett. A cél a nővére felkutatása, ám hamar kiderül, hogy Sauge sokkal többet is tehet a közösségért, és a bolygóért.
A sztori kellemesen egyszerű és keretbeszabott, habár a tálalás az első perctől fogva felemás. A prológus összecsapottnak tűnik narratíva szempontjából, míg a vizuális történetmesélés azonnal magával ragadja a játékost. Az első percekben megismerjük Sauget, a főhőst, és gyorsan meg is kedveljük gyermekien egyszerű de kedves jelleme miatt. A többi karakter szépen lassan megismerteti magát, ahogy hazatérünk és megismerjük egykori otthonunk megmaradt lakosainak helyzetét. Hamarosan elénk tárul Cigalo hatalmas térképe, és bár a célunk egyértelmű, az oda vezető út ismeretlen.
Hogy elérjük célunkat, szükségünk lesz a helyiek segítségére, akik szeretettel fogadnak bennünket, ám sok a gond amivel szembesülnek, és persze minket kérnek meg, hogy segítsünk. A kolónia körül gyártelepek, elhagyatott bázisok, barlangok és egyéb érdekes helyek találhatóak, ezeket pedig nem kell gyalog elérnünk. Kapunk egy terepjárót, aminek bár ezernyi problémája és hiányossága van, arra jó lesz hogy elvigyen bennünket A pontból B-be. Hogy tovább mehessünk a térkép további területeire, fejlesztenünk kell a járművet, ehhez pedig eszközök kellenek a világban szétszórt és elhagyatott Consortium cuccokból.
Habár a Caravan sokat foglalkozik a közösség gondjaival, a karakterek egyéni igényeivel, és ezáltal a ránk terhelődő mellékküldetésekkel, a fő játékmenet végül mégis a világ felfedezésében teljesedik ki. Az elsivatagosodott, ipari monstrumoktól elcsúfított táj, messzeségben egy közelgő katasztrófát ígérő égi jelenséggel, nem valami hívogató látvány, ám a zeg-zugaiban megbúvó értékek annál inkább. A mellékküldetésekhez, és a továbbhaladásunkhoz szükséges fejlesztésekhez is a világban kell felkutatnunk tárgyakat, kezdve a specifikus eszközöktől a növényeken át a gépkomponensekig. Nincs túlbonyolítva a loot rendszer, viszont az előrehaladásunk tempóját ezeknek a tárgyaknak az összegyűjtése határozza meg.
Hívogat a táj
Ez a gateway rendszer esetekben megakaszthatja a játékost, és rákényszerít bennünket a gyűjtögetésre, ám amint elkezdjük felderíteni a cigalói vidéket, ez a teendő könnyed és szórakoztató élménnyé válik. Ennek oka, hogy a játék ugyan felhasználja a jól bevett open-world elemeket (azok a rohadt tornyok...), viszont ügyesen leegyszerűsíti őket, majd olyan quality-of-life funkciókkal segíti, amitől egy pillanatra sem érződik a felfedezés nyűgnek, vagy monoton tevékenységnek. Éppen ellenkezőleg, ez a fajta leegyszerűsítése az ezerszer látott elemeknek egyfajta megújult motivációval ajándékozza meg a játékost a felfedezés iránt, a dinamikája az eredményeink elérésének pedig van annyira ütemes, hogy folyamatosan fenntartsa bennünk az előrehaladás érzését. Ebben a Caravan SandWitch tisztán meghatározott célt állított fel magával szemben, és tökéletesen teljesítette a feladatát.
A játékban nincsenek fegyverek, nincsenek életünkre törő ellenséges hordák, vagy életeket követelő vérengzős katasztrófák. Ugyan a történetben és a karakterek beszélgetéseiben megjelenik némi felnőtt mélység, a hangulat mégis megmarad egy befogadó, mindenki számára fogyasztható, ezáltal a fiatalok számára is hívogató közegnek. Nem kell aggódni a veszedelmek miatt, nyugodtan és relaxálva fedezhetjük fel a világot, a puzzleök sem igényelnek túlságosan nagy erőfeszítést vagy agytornát. Minden a nyugodt szórakozást szolgálja, és ez szépen átjön a játék elemeinek túlnyomó többségén. Ezért illik annyira a játékra a "cozy open-world" címke.
Ámbár az open-world tekintetében csillagos ötös jár a játéknak, azért van sok hiba és hiányosság, ami foltot ejt a minőségén. Az egyik maga a sztori. Bár papíron érdekes és klassz a cselekmény, a narratíva nagyon korlátolt, a történések kiszámíthatóak, a világépítés pedig csak említés szintjén van jelen. Ehhez főleg az járul hozzá, hogy a párbeszédek igen bután vannak megírva, szinkron pedig nem készült a játékhoz. Marad tehát a hangulat és az élmény, és szerencsénkre ez a kettő képes minket kárpótolni a kevésbé igényes történetmesélésért.
Indie révén a Caravan korlátozott erőforrásokból tudott csak merítkezni, így nem várjuk el, hogy tripla A minőségű grafika vagy technológiai innováció jelenjen meg benne. Ebből a szempontból a Caravan képes hozni azt a fajta szintet, amit elvárnánk egy ilyen kategóriától, bár érződik benne a lehetőségek kiaknázatlansága, vagy a fejlesztők korlátozott lehetőségeinek határfeszegetései. Ergo, a játék a maga stílusában szép és igényes, feltéve ha nem várunk el többet annál, mint amit felkínál. PS5-ön és PC-n is igaz, hogy a látvány a teljes képet szemlélve szépnek mondható, közelről szemlélve viszont helyenként elnagyolt.
Hangok tekintetében nincs okunk panaszra, csak a szinkron hiánya marad kínzó hiányosság a számunkra. A karakterek mindenféle zajok és hangok egyvelegével szólalnak meg, melyek közt van pár kreatív húzás is (például az egyik nagydarab szereplő beszédének a hangja úgy hangzik, mintha egy súlyos sziklát görgetne). Amit viszont kiemelnénk, az a játékhoz írt zeneszámok minősége. Tökéletesen szimbolizálja a melankólikus, magányos és mégis kellemes betétdalok jellege azt a fajta érzést, amit a bolygó felfedezése közben érez a játékos. Szépen belesimulnak a dalok a játékba, szinte önálló karaktert alkotva, aki a hősünket kíséri.
Ajánló
A Caravan SandWitch a maga kategóriájában szép munka, mely a saját korlátain belül képes a maximumot nyújtani. Ennek oka, hogy ugyan egyes elemeiben alul marad (szinkron hiánya, két mondatos sztori), a játékmenetet viszont a játékosok igényeinek és panaszainak szem előtt tartásával tervezték meg, leegyszerűsítve annyira, hogy minden korosztály élvezhesse azt különösebb erőfeszítés, vagy korlátok nélkül. Az eredmény egy kellemes hangulatú, magával ragadó nyílt világú játék, ahol a felfedezés nem csak melléktevékenység, de gyakorlatilag a játék élvezetének alfája és omegája. Remek példa arra, hogy mennyire kevés is kell ahhoz, hogy egy jól bevált, de az idők során eltorzult recept hogyan fordítható vissza az eredeti értékeihez.
| Review score | |
| 8 | A Caravan SandWitch nem csak egy újabb indie játék, de az open-world játékok között egy üdítő, és a gyökerekhez hazatérő alkotás. Könnyed egyszerűségével újra élvezetessé teszi a felfedezést, a befogadó és hívogató hangulatával pedig minden korosztály számára szerethető játék a Caravan. |