Átlag gamerként mindig is nagy rajongója voltam a komoly, elgondolkodtató történeteknek, főleg azoknak, amelyek egy igazi sötét, nyomozós atmoszférába kalauzolnak el bennünket. Ezért is volt számomra igazi öröm, amikor a kezeim közé kaparinthattam ezt a címet a Steamről. Pontosan az a fajta játék ez, ahol a feladványok megoldása és a történet szálainak kibogozása mellett az egyedi és lenyűgöző vizuális élmény az, ami azonnal beszippant. Ahogy az első képeket megláttam, egyből éreztem, hogy ez nem egy átlagos kaland lesz, hanem egy vizuálisan is kiemelkedő, hangulatos utazás a rejtélyek világába. Az ilyen típusú point-and-click vagy narratív kalandjátékok esetében a látvány és a zene szerepe felbecsülhetetlen, hiszen ezek teremtik meg azt a szinte tapintható aurát, ami órákra a képernyő elé szegez. A The Last Case of John Morley már a főmenüben megadja azt a sötét, neo-noir alaphangot, amire egy igazi nyomozós játékos szív vágyik, és ez a vizuális ígéret volt az, ami miatt a tesztelésre való felkérésnek azonnal zöld utat adtam.
A játék sztorija már az első perctől fogva igazi ínyencfalat a rejtélyek kedvelőinek. A főhősünk, John Morley, egy kiégett, kissé cinikus, de még mindig zseniális magánnyomozó a '90-es évek Amerikájának egyik fiktív, nyomasztóan sötét környezetében. A világ, avagy a lore, amit elénk tárnak, az a klasszikus hard-boiled detektívtörténetek és a modern, már-már koszos cyberpunk elegye: neonfényekben úszó, örökös eső áztatta utcák, korrupt rendőrség és alvilági figurák. John motivációja rendkívül személyes: egy eltűnt személy ügyében nyomoz, ami sokkal mélyebbre nyúlik, mint azt eleinte gondolta. Lényegében a saját sötét múltjának szellemeivel kell szembenéznie, miközben egy olyan összeesküvést próbál leleplezni, ami a város egész elitjét érinti. A történet szövete rendkívül gazdag: a párbeszédek elég okosak, tele vannak utalásokkal és árnyalt karakterekkel. A játék mondanivalója pedig élesen kritizálja a társadalmi romlást és a kiégett hősök dilemmáját: vajon van-e még esély a megváltásra egy olyan világban, ahol a fény csak a neonreklámokból származik. Az utolsó jelenetek garantáltan nyomot hagynak benned, hiszen a karakterek érzelmi utazása hiteles, és a végkifejlet igazi morális kérdőjeleket vet fel. Bár elég furcsa a befejezés, sőt, súlytalan. De ezt leszámítva... a játék ütős.
A játékmenet a klasszikus point-and-click FPS kalandjátékok és a modern, interaktív narratívák elemeit vegyíti. A leglényegesebb elem természetesen a nyomozás maga: ez magában foglalja a helyszínek aprólékos átfésülését, a gyanús tárgyak összegyűjtését és azok kombinálását. John karakterével beszélgetéseket kezdeményezhetünk, ahol a párbeszéd opciók közül kell választanunk. Itt van a játék egyik kiemelt döntési lehetősége: a meggyőzés, a fenyegetés vagy éppen az együttérzés útját választjuk, ami befolyásolja a nyomozás menetét és bizonyos szereplőkkel való kapcsolatunkat. A játékban nincs hagyományos karakterszintlépés vagy XP-fejlődés. Ehelyett a játékmenetet az eszközök és felszerelések teszik egyedivé. John rendelkezik egy jegyzetfüzettel, ahol összekapcsolhatja a bizonyítékokat, illetve olyan speciális detektívkütyük is a rendelkezésére állnak, mint egy UV-lámpa vagy egy hangrögzítő, amelyek mind kulcsfontosságúak bizonyos rejtvények megoldásában és rekonstrúlásra. Ezek a tárgyak teszik a nyomozást kézzelfoghatóbbá, és ezen keresztül érződik, ahogy John a szellemi képességeivel "fejlődik" a játék során.
A küldetések felépítése és szerkezete bár nekem személy szerint rendkívül hangulatos, ám sajnos rávilágít a játék egyik legnagyobb hiányosságára: a viszonylagos rövidségre és linearitásra. Az átlagos végigjátszási idő az extrém rövid kategóriába esik, ami egy ilyen magával ragadó történet esetében szinte fájdalmas. A szerkezet alapvetően a következő: A-pontból B-pontba való kalandozásunk során kulcsfontosságú helyszínekre jutunk el, ahol bizonyítékokat gyűjtünk és rejtvényeket oldunk meg. A játékmenet alapvetően "szobáról szobára" halad, ahol minden terület egy újabb apró bűnügyi helyszínt vagy kihallgatási szituációt rejt. Az ilyen jellegű utazások során az igazi kaland a vizuális mesélésben és a részletgazdag környezetben rejlik. Bár a játék megengedi, hogy kissé eltérjünk a fő vonaltól és elbeszélgessünk nem lényeges szereplőkkel, ezek a melléktevékenységek inkább a hangulatot mélyítik, mintsem a játékidőt hosszabbítanák meg. A feladványok logikusak, de általában viszonylag egyszerűek, ami sajátos plusz dolgot ad a gyors haladáshoz. Végülis, a narratív élményt helyezi előtérbe a hosszú játékidő helyett.
A grafika és hangok tekintetében a The Last Case of John Morley valóban túl teljesít a kategóriájában, és itt érezhető a fejlesztők valódi szenvedélye. A játék az Unreal Engine 5-re épül, és hihetetlen, hogy a fejlesztők mennyire profin bántak a grafikus motor adta lehetőségekkel. A textúrák iszonyatosan részletesek, különösen a nedves, tükröződő felületeken és a karaktermodellek ruházatán. A környezet valósággal festményszerű: a neonfények játékát, a gőzölgő csatornafedeleket és a lepukkant belső terek atmoszféráját a legapróbb részletekig kidolgozták. A karakterek kinézete is egyedi és stílusos, tökéletesen illeszkedik a dark neo-noir stílusba. És ami nálunk különösen nagy piros pontot jelent: a szinkron piszkosul minőségi. John hangja, a maga rekedtes, mély tónusával tökéletesen illik a kiégett nyomozó képéhez, de a többi szinkronszínész teljesítményére sem lehet panasz. A professzionális szinkronizálás nem csupán egy extra, hanem a hiteles narratív élmény elengedhetetlen része, és ez a tény hatalmas előnnyel indítja a játékot a nemzetközi piacon.
Sajnos a Steam fórumok és a játékosok visszajelzései alapján mi is tapasztaltunk néhány, a játékélményt kissé beárnyékoló problémát. A leggyakrabban felmerülő kritika, amit mi is megerősíthetünk, a játék rövidsége és viszonylagos egyszerűsége. Sok rajongó érzi úgy, hogy amint belemerült volna a történetbe és a hangulatba, a befejezés máris eljött. Ez egy narratív játék esetében mindig komoly dilemma. Másik hibaforrás, amit a Steam közösség is felvetett, néhány apróbb technikai bug és optimalizációs probléma volt. Néhány felhasználó framerate-ingadozásokról számolt be bizonyos helyszíneken, míg mások a kisebb, "beragadó" feladványok miatt bosszankodtak. Bár mi magunk nagyobb összeomlással nem találkoztunk az RTX 5060 Ti-vel felszerelt tesztgépünkön, a fórumokon említettek néhány kritikus hibát, ami miatt újra kellett kezdeniük egy fejezetet. Ezt csak mellékesen említeném meg. Ezek a hibák bár nem teszik élvezhetetlenné a játékot, de egy ilyen feszült atmoszférájú kalandnál még a kisebb fennakadások is megtörik az immersziót. Reméljük, hogy a fejlesztők hamarosan kiadnak egy frissítést, ami ezeket a hiányosságokat orvosolja.
A The Last Case of John Morley egy szinte kiváló, erősen atmoszférikus és vizuálisan lenyűgöző élmény, amit azoknak tudok a leghatározottabban ajánlani, akik imádják a klasszikus hard-boiled detektívtörténeteket és a sötét, neo-noir esztétikát. Ez a játék tökéletes választás lehet azoknak, akik egy rövidebb, de annál intenzívebb narratív kalandot keresnek, ahol a hangulat és a zseniális szinkron a főszereplő. Ha nem riadsz vissza attól, hogy a játék brutálisan rövid, és a hangsúlyt inkább a történetre és a nyomozói fejtörőkre helyezi a hosszú órákon át tartó XP-farmolás helyett, akkor garantálom, hogy imádni fogod John Morley utolsó ügyét. Ha a L.A. Noire vagy a klasszikus Sherlock Holmes kalandok a kedvenceid, de egy modern, sötétebb köntösben, akkor ne habozz, ez a te játékod. Tökéletesen bele visz téged a műfaj rajongásába, nyugodtan kezdheted ezzel az alkotással.
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| Egy lélegzetelállító, neo-noir atmoszférájú kaland, ami a nagyon jó szinkronnal és a lenyűgöző látványvilággal kompenzálja a viszonylagos rövidséget, tökéletes választás a sötét nyomozós történetek rajongóinak. | 8.2 |