Ahhoz képest, hogy mennyire hatalmas a csapat alapú fps akciójátékok szubkultúrája, a játékfelhozatalok terén lankás hullámvölgyet fedezhetünk fel. Hasonlóan, mint például a MOBA játékok esetében, pár híres neves címóriás uralja a zsáner kedvelőinek gondolatait, és az újabb játékok vagy nem kapnak elég figyelmet, vagy minőségüket tekintve nem ütik meg azt a mércét, amiért a rajongótábor hajlandó lenne áttérni oda az évek óta nyüstölt kedvencük helyett. Így aztán mindig felröppen egy nagyágyú neve, majd hirtelen feledésbe merül, esetleg nagyot durran megjelenéskor, majd fájdalmasan nagyot bukik egy pocsék marketing döntés miatt. Fura időket élünk.
Az viszont biztos, hogy az évek óta dobogós nagy címektől kissé befásult FPS fanok érdeklődve követik az új megjelenéseket, hátha becsöppen egy izgalmas kihívó. Ezt látva több fejlesztő csapat is bepróbálkozik a stílusban, de az egyértelművé vált hogy nem elég annyit adni a játékosoknak, hogy van egy fegyvered és azzal tudsz lőni. Kell egy csalogató körítés, egy hosszútávon motiváló roadmap, és persze minőségét tekintve is a kor igényeinek kell megfelelnie. A Playfusion ezt szem előtt tartva ugrott neki az Ascendantnak, és a hétvégi teszt időszak alatt meg is nézhettük, hogy mi ez a neon fényben fürdő disco lövölde.
Diszkó patkányok
A történet szerint valamikor a múltban divattá vált az emberek lefagyasztása, hogy 100 vagy 200 év múlva kiolvasztva hasznosítsák szakértelmüket a jövő generációi számára. Ám egy katasztrófa miatt senki nem ébresztette fel a kriosztázisban lévő embereket, és eltelt közel 1000 év, mire kiengedték őket a fagyóból. Ez idő alatt azonban a Föld megváltozott, mutáns élővilág tizedeli az embereket, a bolygó fele lakhatatlan, az emberiség csak a világfa szerű óriás fák lombjainak árnyékában tudnak létezni. A túlélésért és nyersanyagok megszerzéséért az egész emberiség ádáz harcot vív kisebb-nagyobb csoportokba verődve, és ez a fajta életmód amolyan kultúrális egyhangúsággá változott. Az emberek számára a múlt egyetlen fennmaradt öröksége nem más, mint a 70-es és 80-as évek diszkó kultúrája, így azt életmódszerűen űzve lövik egymást, a túlélés érdekében.
Hát... ez bizony egy érdekes, mindenképp fura, de stílusos alapszituáció, aminek legnagyobb kérdőjele a diszkó kultúra, de erre még visszatérünk. A tutorial nagyon stílusosan van felépítve, egy kezdő bemutató videó a béta alatt zseniálisan megírt szövegkönyvvel futtatta át a játékosokat a legalapvetőbb információkon, majd az ébredésünk bemutatásával elkészíthettük a karakterünket. Itt volt némi szájhúzogatásunk, mert valamiért a karakterünket esélyünk sem volt széppé vagy egyáltalán normálissá varázsolni, úgyhogy maradt a gender-beazonosíthatatlan diszkópatkány kinézet.
Egy újabb tutorial kíséretében kipróbáltuk magunkat a terepen, lövöldöztünk kicsit, megismertük a játékmenet alapvető folyását. Ezt követően bekerültünk a lobbiba több másik játékossal karöltve, és egy küldetés sorozat segített végiglépkedni a fejlődés útján.
Az Ascendant egy csapat alapú, küldetésekre fókuszáló co-op lövölde, mely során egy tágas pályán kell feladatokat teljesíteni, és közben felülkerekedni az ellenséges csapatokon. A feladat mindig ugyanaz: meg kell szerezni a pálya közepén lévő létesítményekben elrejtett enyv szerű nyersanyagot, ami a történet szerint a túlélésünk kulcsa. A pálya szélén kezdünk a csapatunkkal, és versenyt futva a többi csapattal el kell érnünk ezeket a tárgyakat, megvédenünk amíg kézhez kapjuk, majd szaladhatunk vissza a pálya szélén lévő kocsinkhoz, hogy ott pár perc védekezés alatt biztosítsuk a számunkra. Minden megszerzett enyv egy pontot ér, a cél hogy több pontunk legyen a meccs végeztével, mint a többi csapatnak.
Duc duc duc
Ez nem hangzik bonyolultnak, ám a pálya kiosztása és tartalmi felépítése már rétegeli a győzelemhez vezető út akadályait. Először is a pálya vadon által visszakövetelt területeit szörnyek lakják, a kevésbé agresszívtől az egészen veszedelmes monstrumokig. Ezek aktívan akadályozzák az utunkat, a leölésük viszont xpt, pénzt és némi lootot is jelent. A pálya belseje felé haladva aktiválhatunk respawn pontokat, kinyithatunk időzáras konténereket és széfeket extra lootért, valamint pénzért vásárolhatunk jobb pajzsot, lőszert, eszközöket. Még járműveket is feloldhatunk, hogy azokkal hamarabb szeljük át a távolságokat.
A megszerzendő enyvek mindig más pontján jelennek meg a pályának, de ezek a pontok rendszerint közel esnek valami érdekes stratégiai ponthoz, például egy gyárhoz, amit ha aktiválunk, akkor legendás ritkaságú (sárga) pajzsot zsákmányolhatunk. Más esetben olyan helyre kerül a cucc, amit nehezebb megközelíteni, vagy épp pont hogy minden oldalról be lehet támadni, így aztán folyamatosan rá vagyunk kényszerítve a taktikázásra, stratégiák rögtönzésére, és persze a felszereléseink maximális kihasználására. Több féle fegyver is található a játékban, de rendre mind szituációs hatékonysággal bírnak, így a játék során akár többször is váltanunk kell majd a felszerelésünkön és játékstílusunkon.
Némileg negatívum, hogy a pálya hatalmas mivolta és a győzelemhez vezető feladat teljesítésének üteme miatt egy meccs igencsak el tud húzódni, rengeteg üresjárattal egy-egy összecsapás között. A harc dinamikus, a fegyverek jól kezelhetőek, a mozgáskultúra a játékban kényelmes és izgalmas, viszont mire oda jutnánk, hogy lövöldözhetnénk, addig újra és újra fel s alá rohangálunk, gyűjtünk, megint rohangálunk, ergo megy az idő, de nem történik túl sok minden. Ez csak azért fura, mert egyébként a játék hangulata sokkal pörgősebb játékmenetet éreztet velünk, épp csak a gyakorlatban húzódnak el a kötélhúzásra emlékeztető civakodások a csapatok között.
Ami viszont abszolút eladja a játékot, az a stílus. Bizony, itt nem pusztán látványvilágról beszélünk, hanem kőkemény coolságról, mivel az Ascendant a 70-es és 80-as évek diszkó kultúráját vette alapjául az egész világnak, karaktereknek, és zenéknek. Klasszikus slágerek szólnak a rádiókból, a játék végén felcsendül a Final Countdown, a karakterek folyamatosan utalásokat tesznek a klasszikusok szövegeire, és persze a skinek is mind ehhez az érához illeszkednek. Neon, csőnadrág, afró frizura, nejlon mellény, és minden ami ennek a stílusnak a szíve lelke, itt megtalálható. Borzasztó furcsa első tapasztalásra az élmény, de hamar meg lehet kedvelni, és végtére is erről szól az Ascendant.
Ajánló
Az Ascendant egy első ránézésre szörnyen fura, de jól kinéző és pörgősnek ígérkező, csapatalapú multi fps. Pár meccs után megállapíthatjuk, hogy bár nem annyira pörgős mint amit reméltünk, de baromi hangulatos, stílusos, és tényleg jól néz ki! A teszthétvége alatt bőven volt lehetőségünk próbára tenni magunkat a játékban, felfedezhettük a részletgazdag lobbit, és megmérettettünk a meccsek alatt. Szórakoztató élmény volt, némi dinamika hiányozna csak a játékmenetbe, de ettől függetlenül érdemes lesz ránézni az Ascendantra, amikor megjelenik!