Fura egy világ az anime játékok piaca, a nyugati közönség számára a keleti játékgyártás, és az azzal járó igen egyedi hangulat és stílus nem mindenki számára emészthető egykönnyen. Ha épp nem az abszurd humor, akkor esetleg a tökcsavargatós cuki kislányok visítása, esetleg a játékmenet nevetséges komplexitása ijeszti el az egyszeri játékost. A rajongók azonban mindezt csupa finomságnak látják egy óriási tortán, mely rétegei olyan értékeket rejtenek, amik igazán jó és kedves játékokká teszik ezeket a programokat. Nem is csoda, hogy a Hoyoverse játékok manapság mennyire sikeresek.
Ezeken a sikeresen felbuzdulva az indie stúdiók is felbátorodnak, hogy szerencsét tegyenek a piacon. A kínai székhelyű IceSitruuna csapata bár nincs híján a lelkesedésnek, de limitált budgetjükkel nyilván nem vehetnék fel a versenyt a honfitársaik által futtatott óriási címekkel szemben. Szerencsénkre azonban nem is ez a végcéljuk, így aztán optimizmussal vetettük rá magunkat az új játékukra, a Frontier Hunters folytatására, mely az Erza's Wheel of Fortune alcímet viseli.
Égi szörnyvadászat
A történet szerint a korábbi játékból megismert Erza megszerezte a hivatalos vadász licenszét, és egy példátlanul fölszerelt katonai léghajó fedélzetén utazva streameli a rajongói részére, hogy a vidék vadvilágának veszedelmes bestiáit tanulmányozza, illetve győzi le a harcok során. Egy nagyszájú démonlénnyel a hajcsatjában, Erza olyan veszedelmekkel is találkozik, melyekkel nem tud egyedül szembenézni, így aztán egy csapatot gyűjtve ugrik a kalandok közepébe.
A történet nem igazán rejt mélységet, komplex kidolgozott világot, hátteret, de még nagyon karaktereket sem, viszont szerencsénkre a narratíva akár egy anime sorozat forgatókönyve is lehetne. Az egyszerű körítés és alapkonfliktus elmesélése kellően dinamikus, a párbeszédek a stílushoz illeszkedően hol informatívak, hol inkább csak karakter bemutatásra alkalmas csit-csetelések. A fő sztoriszálat mellékküldetésekbe burkolt apró sztorik szakítják meg, az előrehaladásunkkal pedig újabb és újabb szereplők csatlakoznak a játékhoz, és mindenki tartogat valamilyen történetet, vagy színes változatosságot. A narratíva visual novel stílusú beszélgetések, illetve alkalmanként átvezető videók képében történik.
A játékmenet klasszikus metroidvania, leginkább a Bloodstained: Ritual of the Night-ra hajaz az egész koncepció. Ha új lennének ezek a szavak, íme egy gyorstalpaló; A játékmenet oldalnézetes akció, melyet alkalmanként platformer elemek gazdagítanak. Mindez mögött egy rpg rendszer lapul, ami a karakterünk fejlesztését szolgálja. Ezeknek a játékoknak a nagyrésze rogue-like elemeket is tartalmaz, a mi esetünkben viszont most nincsen ilyesmiről szó, tehát a metroidvania zsáner alatt lineáris singleplayer játékmenetet tapasztalhatunk meg. A fókusz a harcon van, így több fajta ellenséget és több bosst is el kell náspángolnunk, mire a sztori végére érünk.
Sokat látott, keveset járt
Ez az egyszerű recept szerencsére a végtelenségig bonyolítható extra elemekkel, és a Frontier Hunter meg is teszi a tőle telhetőt ennek érdekében. Az rpg elemek kimerülnek a szintrendszer, illetve a tárgyak megszerzése és használata közben, viszont az igazi fűszerezést a váltakoztatható karakterek adják. Ciara és Niel képében két további karaktert irányíthatunk Erza helyett, amikor a szituáció megkívánja, és mindegyik karakter valami újat hoz a harcstílusok tárházába. Főleg a bossok kényszerítenek rá minket a taktikázásra, mivel van egy-két igazán combos és trükkös bestia a játékban.
Mivel a hatékonyságunk nagyban függ a tárgyainktól, ezért a crafting is szerepet kapott a játékban, melyhez hozzájár a keleti játékoktól megszokott eszetlen gyűjtögetés. Szerencsére ha tudjuk, hogy mit és honnan szeretnénk begyűjteni, akkor nem kell órákat töltenünk a grinde-olással. A gond csak az, hogy a játék nem segít beazonosítani a szükséges alapanyagokat, se a fellelési helyüket, ez pedig több fejtörést okoz, mint ami logikus lenne. Pedig a játékba került egyfajta kódex is, épp csak hiányoznak belőle efféle triviális adatok és segítségek. Ez egyébként igaz a játék nagy részére, megvan benne aminek lennie kéne, épp csak hiányos, és pont az a mennyiségű quality of life hiányzik belőle, amivel játszhatóbb és élvezhetőbb lehetne.
A hiányosságok mellett temérdek bug is közbeszól az élvezhetőség ellen, az ütések regisztrációja például egyes egységek esetében rémálom. A kontroller használatánál jelentettek több hibát és reakció késést a játékban azok akik kipróbálták, de tény hogy az irányítás összehangolása a karakter és a terep kölcsönhatásaival hagy némi kívánnivalót maga után.
A minőség terén is vegyes az élmény. Bár a játék esetében nem felejtettük el, hogy egy indie programról van szó, de a már a 2023-as próbaverziók alatt bepanaszolt csúf vagy hanyag grafikai elemek továbbra is ott éktelenkednek. Az animáció például zavaróan darabos, néhány modell olyan merev mint egy cövek, az arckifejezések épp csak nyomokban fedezhetőek fel, a pályadizájn pedig finoman szólva is amatőr. A hangok terén a zörejek, effektek érthetetlenül igénytelenek.
Mindezzel ellentétben viszont vannak elemek, amik meglepően pozitívak. Míg az animációk kevésbé igényesek, addig egyes modellek remekül festenek. A pályadizájn amatőr, de a hátterek kidolgozottsága kifejezetten szép. A hangok igénytelenek, de a szinkron munka mégis remek, főleg a mandarin és a japán nyelv esetében. Ugyanígy a zenékre sem lehet rossz szavunk. Ez a fajta éles eltérés a minőségben egyrészt fura, másrészt bosszantó mert ezek szerint a kínai csapat igenis képes lenne minden téren hozni az elvárt szintet, épp csak... valahogy egyes részletekben ez elmaradt.
Ajánló
A Frontier Hunter: Erza’s Wheel of Fortune, ahogy fent is alaposan ismertettük, egy minőségében felemás játék. Egyes elemeiben morgolódásra ad okot az amatőr igénytelenség, amit nem tudunk a limitált budget számlájára írni, ugyanis más elemek tekintetében meglepően jól hozza a játék a kívánt szintet, sőt, még néha túl is teljesít. A sztori az animékre jellemző lazaságot hozza, a cuki szexi karakterek is a stílus védjegyeiként járnak mindehhez a csomaghoz. Az akció szórakoztató, a játékmenet alkalmankénti változatosságai kellemesek. Hiányosságokban sincs hiány. Annak tudjuk ajánlani, aki eleve szerelmese a keleti játékoknak, vagy az ilyen bögyös macás akció kalandoknak, vagy épp azoknak akik támogatnának egy ilyen indie próbálkozást. Van ott szufla bőven, csak használják ki!
| Review score | |
| 7 | A Frontier Hunter folytatása kong a hiányosságoktól, valamint minőségét tekintve is igen felemás. Amiben viszont jó, ott kellemes csalódással szórakoztat, stílusát tekintve abszolút hozza, amit elvárnánk tőle. Aki kedveli a hasonló keleti metroidvániákat, annak biztonsággal tudjuk ajánlani. |