Az élet, mint egy videojáték, tele van kihívásokkal és kalandokkal, de a legnehezebb pályákon is szükségünk van egy vezetőre. A nagymamám volt az én vezetőm, aki nemcsak a konyhában, hanem az életben is irányt mutatott nekem ezekben az időszakokban.
Mikor a világokat jártam át a videojátékokban, ő volt az, aki valódi otthonnal és szeretettel várta visszatérésemet. Az Assassin's Creed III-ban való kalandozásaim előtt az ő frissen sült rántottája és tükörtojása adta meg azt a bátorságot, amire szükségem volt a virtuális világban való boldoguláshoz. Az Assassin's Creed Odyssey-ben a görög szigetein való hajózás közben is ő volt a biztos pontom, aki sütivel kedveskedett, miközben a szél a hajómat veszélyes partokra sodorta.
A Conan Exiles csendje és nyugalma, amit ő is megnyugtatónak talált, olyan volt, mint egy csendes zene, amely megnyugtatja a lelket. A Witcher 3 és a Dragon Age sorozatokban átélt kalandok során is ő volt az, aki bölcsességével és türelmével segített átvészelni a viharokat. A Mass Effect trilógia űrutazásai során pedig az univerzum rejtelmeibe vezetett, ahol megtanultam szeretni az ismeretlent.
A főiskolai éveim alatt, amikor a hideg és a fáradtság már-már legyőzött, ő volt az, aki forró teával és melegséggel várta a gamer-hazatérőt. A klasszikus Call of Duty: Modern Warfare 3 csatái közepette is az ő szeretete volt a pajzsom, amely megvédett minden ellenséges tűztől.
A karácsony szinte mindig róla szóltak. Ő volt az ünnepi fények, a meleg takaró és a szeretet, amely összekötött minket. A videojátékok világában ő volt a karácsonyfa alatt megbújó meglepetés, a titkos ajándék, amely mindig többet adott, mint amit vártam.
Az Assassin's Creed Valhalla viking harcosai között is ő volt a vezérem, de az Outriders volt az utolsó játék, amit játszhattam, legalábbis amíg még élt. A gyászom mély volt, és a The Elder Scrolls Online-ban kreált karakterrel kerestem a lelkét, vagy fizikai formáját. A Death Stranding megnyugtatta a fájdalmamat, Norman Reedus-nak köszönhetően. A Sea of Thieves halk csobbanása és a tengeri látvány lelki megnyugvást hozott, míg a Starfield csillagai között az univerzumban olvadtam bele, gyászom enyhítésére.
A Banishers játékban halottakat küldtem megnyugvásra, és minden döntésnél a nagymamámra gondoltam. A Forza Horizon 5-ben saját challange pályát készítettem, felidézve a régi időket, amikor ő is fiatal volt. Most is az RPG játékokat keresem, ahol enyhíthetem a gyászomat, és folytathatom az utamat a lelki megnyugvás felé.
Nagymamám emléke, mint a legjobb játékok, örökké megmarad a szívemben, és mindig újra és újra előveszem, hogy újra átéljem azokat a pillanatokat, amikor még együtt voltunk. Ő volt az én karácsony reggelem, a szeretet és a bölcsesség forrása, aki mindig ott lesz velem, minden új küldetésben és minden új játékban is.