Az elmúlt időben újra erőre kapott a város építős zsanra, a rajongók is előbújtak a több ezer órányi Settlers mentésük árnyékából, és még az új játékosok is örömüket lelhették a királyságok és városok építésének szórakoztató világában. Viszont maga a piac valahogy úgy kezelte a jelenséget, mint egy átmeneti állapotot, és egyetlen nagyobb cég sem kívánta meglovagolni az érdeklődés hullámát, helyette indie fejlesztők vették mikroszkóp alá a régi címeket, és próbálták meg a saját elképzeléseik szerint újraéleszteni az élményt. Ez azonban felemás eredményeket szült, sok játék elveszett az érdektelenség, vagy a félkész állapot feletti csalódottság miatt. Természetesen volt pár játék ami elérte azt a szintet, hogy az emberek örömmel szántak több száz órát is akár a város építgetős mókákba, ezzel is bizonyítva, hogy nagy szüksége van a közösségnek az ilyen jellegű programokra. Mi is teszteltünk egy párat, volt ami tetszett, volt amire már nem is emlékszünk.
Mostani játékunk szerencsére egy olyan alkotás a zsánerben, ami az emlékezetesebb, és figyelemre méltó kategóriába esik bele, noha akad hiányossága bőven. Mégis, ez egy olyan mese, amit érdemes megélni. Ez a Fabledom.
Egyszer volt, hol nem volt...
A történetet a klasszikus tündérmesék abszolút alapjai ihlették, és ugyan nincs kidolgozott narratíva, vagy követendő esemény, maga az alapszituáció tökéletesen tükrözi az egész játék hangulatát, és üteméhez való hozzáállását. Volt egyszer ugyanis egy királyi család, boldogságban és gazdagságban vezetve gyümölcsöző királyságukat. Gyermekük, aki a mi karakterünk, legyen herceg vagy hercegnő, nem akart a királyi család fényűző gondtalanságában elfecsérelni egy egész életet, így felkerekedett, hogy saját királyságot építsen. Alig pár hűséges földművelő tartott csupán vele, hogy egy vad földön leverjék az első cölöpöt, mely köré aztán álmaik városa épül. De nincs mese szerelem nélkül, így a hősünk a birodalmának építése mellett más országok uralkodóinak kezéért is meg kell küzdenie.
Végére is értünk a játék lényegének, és könnyen leszűrhető, hogy mit vár el tőlünk a játékmenet. Építsünk fel egy várost a semmiből, legyen virágzó birodalmunk, vágódjunk be a szomszéd ország uralkodójánál, vegyük el férjül vagy feleségül. Itt a vége, fuss el véle. Persze a lezárásig tartó út minden, csak nem egyszerű, tele van feladattal, nehézségekkel, kihívásokkal, mesebeli lényekkel, melyek közt viszonylagos szabadsággal és kényelemmel lavírozhatunk.
A kezdetek kezdetén pár földművelő és szerény erőforrás áll csak rendelkezésünkre, hogy a túléléshez szükséges minimumot meg tudjuk teremteni ennek a maréknyi embernek. Itt még könnyű dolgunk van, a föld erőforrásokban gazdag, a horizonton túlra nyúlik a jövendőbeli birodalmunk víziója, a szolgáink pedig készek keménye dolgozni, hogy mindez meg is valósuljon. Felhúzzuk az első házakat, farmot építünk, utakkal kötjük össze a lakhelyeket a munkahelyekkel. Gondoskodunk róla, hogy valami kis látványosság is kerüljön az emberek lakhelyeinek közelébe, biztosítjuk a víz ellátást, és várjuk a szomszédos földekről hozzánk vándorló lakosokat. A falunk egyre csak gyarapszik, de annyira dolgosak a lakók, hogy látszólag semmi nem áll a terjeszkedésünk útjába.
Hetedhét országon is túl
Aztán jön az első tél, és megtanuljuk, hogy bizony sok élelmet és szenet kell elraktározni a hideg időkre. Oké, akkor átszabjuk a lakók tevékenységeit a tartalékolásra. Na de most már nagyon sokan vannak, a falu kinövi magát kisvárossá, az emberek szórakozni is szeretnének, a technológia pedig leváltja a deszka házakat kő épületekre. Egyre komplexebbé válik a továbbjutáshoz szükséges teendőink listája, ám mivel a játék roppant következetes, ezért apró lépésekben szó szerint akármit meg tudunk oldani. A parasztokat felváltják a közemberek, jobb módú mesterek akik macskaköves úttal szegett társasházakban szeretnek lakni bankok, színházak és kávézók szomszédságában. Aztán jönnek a nemesek, akik mesterei az állam vezetésnek, de szörnyen finnyásak a lakóhelyüket illetően. És így fordul át a laza városépítés egyfajta konstans finomhangolásba, ami véleményem szerint a játék legnagyobb erénye.
A várost felhúzni ugyanis könnyű, egyszerű, minden logikus és átlátható. De a finomhangoláshoz olyan részletekre kell figyelnünk, mint hogy a lakóknak milyen messze van a kijelölt munkahelye a lakhelyétől, oda milyen minőségű út vezet. Ki az otthonuk házmestere, tud e elegendő ételt tárolni egy-egy család? Mennyire zavaróak a lakhelyeknek a közelében lévő munkahelyek? Nagyon egyszerű, mégis kreatív módokon finomíthatjuk a királyságunk felépítését, és minden apró változtatás jelentős előrelépéssel kecsegtet, ami konstans sikerélményt biztosít, fenntartva az érdeklődést a játékosban.
Az unalmas köztes időket random események színesítik, melyekben segíthetünk koldusokon, kereskedhetünk, de akár aranyra éhes sárkánnyal is hadakozhatunk. Lesz egy hősünk is, akivel takaríthatjuk a vadonban található romokat, szerezhetünk kincseket, de akár távoli helyekre is elküldhetjük nemes küldetésekre.
És boldogan éltek, míg meg nem
A küldetések fontos részei a játéknak, mivel ezeken keresztül tudunk majd a szomszédainkkal kapcsolatot építeni, vagy épp hadakozni. A környező királyságok vezetői sokszínűek, mind mást szeretnek, viszonylag gyorsan el lehet nyerni a bizalmukat, viszont elcsábítani őket már több teendőt igényel. Akivel nem vagyunk jóban, ahhoz akár kémeket is küldhetünk, vagy lenyúlhatjuk a földjeik kincseit, ehhez viszont hadseregre van szükség. Érdekes módon a Fabledom kevésbé jutalmazza az agressziót, és inkább arra sarkall, hogy barátságos kapcsolatokat építsünk, ami kellemes és tökéletesen passzol az egész játék hangulatához. És természetesen a végcél az, hogy az egyik uralkodót elcsábítsuk, elhívjuk a kastélyunkba, és egy mennyegzővel egyesítsük birodalmainkat.
A Fabledom hibája azonban, hogy ennél nem hajlandó tovább menni. Már az Early Access alatt is probléma volt, hogy a fantasztikusan addiktív kezdést lehangolóan üres játékmenet váltja fel, amint elkészült a kastélyunk. Szomorú, mert ugyan a birodalom felépítéséig tartó kaland a legizgalmasabb, de annak fenntartása is lehetne ugyanilyen érdekes. Látszólag a fejlesztők is érezték, hogy a játék kifullad egy idő után, ezért több különböző nehézségi fokozatot raktak a játékba, hogy a birodalom építést kihívásokkal telivé tegyék. Végtére is azt kimondhatjuk, hogy hosszú órákra lebilincselő és magával ragadó a Fabledom, épp csak szomorú, hogy nincs normális end game tartalom.
Minden esetre a játékmeneten felül a látványt emelnénk ki nagy pozitívumként, mert a hangulatához és alapszituációjához méltan a Fabledom grafikája gyermekien magával ragadó, bájos, színpompás, és mesés. Sokszor rácsodálkoztam apró kis részletekre, aranyos animációkra, és mindig kellemes érzés fogott fel, mikor áttekintettem a birodalmamat akár távolról, akár közelről szemlélve. Ugyanígy szerettem az UI-t, amibe ugyan elférne egy-két szűrő, vagy további menedzsment opció, viszont jelenlegi állapotában annyira jól átlátható, következetes és gyorsan tanulható, hogy a játék szinte azonnal kezünkre áll, és később is gyerekjáték benne intézni a dolgainkat.
Aki nem hiszi, járjon utána!
A Fabledom a város építős zsanra legújabb darabjaként egy casual könnyedséget tálal fel, és tartja is magát ehhez a mentalitáshoz a legelső perctől az utolsókig, mind játékmenetben, mind látványban és hangulatban. Könnyed, nagyon egyszerűen tanulható, de sok részletet is tartogató játék, ami hosszú órákra magával ragad. Sajnos a teendőink vége felé kifullad a játék lendülete, és az erős kezdéshez képest lagymatagnak érződik a kalandunk vége, ám ezt leszámítva egy rossz szavunk sem lehet a Fabledomról. Elismerésre méltó, hogy mint a Grenaa Games legelső alkotása, ennyire jó szórakozást tud nyújtani, kíváncsiak leszünk mivel rukkolnak elő következő alkalommal. A játéknak egyébként nagyon barátságos az ára is, így mindenképp ajánljuk megvásárlásra bárkinek, aki szereti a zsanrát, vagy akár a mesebeli témát.
| 8 | A Grenaa Games első játéka egy klasszikus mesébe burkolt, szintén klasszikus elemekkel operáló város építős játék, ami casual jellegéből adódóan könnyed, bájos és színpompás. A játékmenet lebilincselő, a hangulat magával ragadó, és bár a lendület egy idő után kifullad, de a változatos nehézségi szintek extra izgalmakat ígérnek. Kicsiknek és nagyoknak is ajánljuk. |