Solium Infernum - Teszt

 

A 4X játékokat sokszor nevezik réteg játéknak, bár ehhez képest az a bizonyos "réteg" igen népes rajongótábort képez. A 4X, azaz Explore (Fedezz fel), Expand (Terjeszkedj), Exploit (Gyűjts), Exterminate (Pusztíts) igencsak komplex játékmenettel rendelkező, akár több órás meccseket tartogató játékokat hozott már a stílusában, köztük olyan minőségi és közkedvelt darabokat, mint a Civilizations, Stellaris, Endless Space és a többi. Mivel viszonylag lassú és igen csak sok agyalást igénylő programok ezek, így érthető, hogy réteg játéknak vélik a zsánert, pedig szerintünk bármilyen érdeklődési körű játékost betudnak húzni ezek a grandiózus történetek a hódításról. A stílushoz a történelmi, de legalábbis a háborús és politikai téma felel meg a legjobban. A Solium Infernum pedig a lehető legtökéletesebb színtérre viszi a 4X-et: A pokolba.

A pokolba

A történet szerint a pokol ura, a Sátán, nyomtalanul eltűnik. Trónja üresen marad, a pokol elveszítette kormányzóját és hadurát, kiszolgáltatva a poklot megállás nélkül átformáló erőknek, valamint a mennyek országa is csak az alkalomra vár, hogy végre leszámoljanak az alvilág gonosz uraival. A sátán egykori bizalmasai, generálisai és tanácsadói a pokol törvényeinek megfelelően régens szerepet töltenek be, ám ez csak addig érvényes, míg a nagyúr vissza nem tér. Mivel látszólag ez nem fog megtörténni, ádáz harc indul a trónért, melyet a pokol kietlen hamusíkságain, és a gótikus paloták termeiben fognak megvívni. 

A tutorial egy éles meccsbe kalauzol, ahol lépésről lépésre átveszi velünk a Solium Infernum alapvető játékmechanikai funkcióit és lehetőségeit. Tanácsadónk gondosan elmagyarázza, mit mikor tehetünk meg, mibe kerül, mennyi ideig tart, és így tovább. Eléggé sok információ zúdul a nyakunkba rövid időn belül, de mivel újra és újra ugyanazokat a cselekvéseket ismételjük, így a tanulási görbe kevésbé meredek, mint amilyennek elsőre látszik. 

A pokolban minden nagyságnak van egy saját erődje, köztük kietlen hamu pusztaság terül el, melyen itt-ott a halálos bűnökből sarjadó nagy erejű helyeket találhatunk. A pusztában olykor fellelhetünk neutrális teremtményeket is, akik nem sokáig élvezhetik szabadságokat, hiszen a pokolban mindenki szolgálatra van kárhoztatva. Kérdés csak az, hogy kit fognak szolgálni? Kezdetben egy hexagonji seregünk van, akikkel fosztogathatunk, területet vagy erőhelyet foglalhatunk, és persze harcolhatunk is. A játék elején a pokol pusztasága igazi senkiföldje, tehát az uralja annak területeit, aki először lép rá a hadseregével. A terület nyerés egészen addig tart, míg a nagyurak birodalmainak határai össze nem érnek.
 

Hiába a szomszédságunkban lévő gyűlölt ellenség, a pokol törvényei roppant szigorúak, és a háborúskodás alapvetően tiltott a helytartók között. A tanácsot alkotó nagyságok konszenzusa szükséges minden olyan cselekedethez, ami megbillenti az erő egyensúlyát. Tehát ha valakinek borsot akarunk törni az orra alá, először diplomáciai úton kényszeríthetünk ki belőle ellenséges reakciót, például fenyegetéssel, vagy irreális követeléssel. A visszautasításra válaszul pedig vendettát követelve egyezünk ki valamilyen megtorlásban, ami lehet terület foglalás, engedély a seregeink csatába állítására. A cél előre eltervezni ördögi cseleinket, belekényszeríteni az ellenfelet hogy a mi feltételeink szerint üzelkedjenek, majd a lehetőségekhez mérten felőrölni az erőforrásaikat. 

Ám mindennek ára van. A fosztogatás és alkudozás nyomán különböző valutákhoz juthatunk. Ezekkel tudunk a piacon rabláncra vert démoni csatlósokat venni, vagy akár legendás bestiákat toborozni, akik aztán vezetik a seregünket. Csinálhatunk szentségtelen rituálékat, hogy befolyásoljuk az erőviszonyokat. Saját karakterünk, az általunk irányított hatalmasság is fejlődik, a hatalmát gyarapítva új képességekre és módosítókra teszünk szert. Pozíciónk a ranglétrán az összegyűjtött presztizzsel növekszik, ami nem csak a győzelemhez szükséges pontszám, de egyben egy fizetőeszköz is, amivel a szembenálló frakciók üzletelhetnek. Ez bizony egy intrikákkal teli játszma, és az nyer, aki a legravaszabb.
 

Kárhozat

Legalábbis akkor, ha a barátainkkal, vagy az interneten játékra várókkal hadakozunk. A Solium Infernum ugyanis nem tündököl a mesterséges intelligencia terén, sőt, kifejezetten együgyü és gyáva AI jut csak nekünk ellenfelül, akiket nagyon egyszerű csapdába csalni. Előfordul, hogy meglepnek bennünket egy-egy döntéssel, de aztán nem használják ki a meglepetés erejét, egyszerűen csak hagyják elúszni a lehetőséget. Tehát aki egyedül szeretne nekivágni a játéknak, az kihívásra egyáltalán ne számítson. Sőt, mivel nincs sok félni valónk, ezért a többnyire eseménytelen és izgalommentes körök átkattintgatása közel frusztrálóvá és önismétlővé válik.

Mindez kiküszöbölhető, hogy ha AI helyett hús vér emberek veszik át a pokol nagyurainak helyét. Itt már lehetnek izgalmas és fejvakargatós szituációk, a ravasz és aljas ellenfelek elleni játékban rejlik a Solium Infernum igazi ereje. Tart is pár meccsig, ám sajnos egy idő után kifogy a szuszból a tartalom, és inkább a magunk szórakoztatására lehet kísérletezgetni, hogy mennyire tudjuk eltörni a játékot. Olyan ez, mint egy asztali társasjáték, ami az első pár játék során magával ragadó és izgalmas, aztán már minden kártyát és figurát ismertek, ezért inkább egymás miatt játszátok, semmint a játék miatt. 
 

Grafikailag a Solium Infernum az okés kategóriában ragad, viszont látványvilágát tekintve már több pirospontot is kioszthatunk. A pokol teremtményeinek dizájnja annyira szemet gyönyörködtető, mint amennyire groteszk, a művészi rajzok és az UI kifejezetten stílusos és látványos. Van valamicske szinkron a játékban, ami amolyan pokolbeli halandzsanyelv, viszont a szókincs igen korlátolt, ezért gyorsan megunjuk a karakterünk össz-vissz két elhangzó mondatát. A zene szuperül passzol a témához, bár elviseltünk volna kicsivel több zeneszámot a változatosság jegyében. 

Ajánló

A Solium Infernum a 4X játékok kedvelőinek csemegéje, ami témájával és látványvilágával csábít a játékba. Ha van legalább 3 de inkább 5 haverunk, akik vevőek erre a játékra, akkor jól fogunk szórakozni, egészen addig amíg ki nem ismerjük a játék csínját-bínját. Ha egyedül játszanád, akkor max a téma miatt nézz rá, egyébként nem nyújt se izgalmakat, se mélységet a buta AI miatt. A Solium Infernum nem az a játék, amire azt mondanánk, hogy lehetne jobb. Ez az a játék, amire azt mondjuk, hogy lehetne könyörtelenebb. Elvégre a pokol trónjáért folyik a harc.A trónnak sajnos közelébe sem ér a Solium Infernum, de a királyi udvarban azért ott a helye. 

7
A Solium Infernum a stílusával és témájával küzdi fel magát a zsáneren belül a figyelem porondjára, játékmenetét tekintve viszont nem hoz változást, vagy példaértékű minőséget. Egyedül nincs értelme nekivágni, barátokkal viszont remek társasjáték estéknek nézhetünk elébe a pokol meghódításának gubancos intrikáiban.

Összes oldalmegjelenítés