Lehet van egy olyan világ, amiben egy vonat vár rád, de nem egy hétköznapi utazásra készülsz. A kalauz nemcsak a jegyedet kéri, hanem telekinetikus erőkkel ruház fel, hogy megmentsd a szellemvilágot - és talán önmagadat is. Ez a Freeride, egy olyan akció-RPG, amelyet a Flightyfelon Games fejlesztett, és a Future Friends Games adott ki. A kanadai fejlesztőcsapat egy merész kísérletbe fogott: egy amolyan személyiségtesztet öltöztettek videojáték köntösbe, amely egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat, és finoman a lelked mélyére tekint. A Freeride egy játék; egy tükör, amely szellemesen, mégis kíméletlen őszinteséggel mutatja meg, ki vagy - vagy ki lehetnél. A Flightyfelon Games egy független stúdió, amelynek szenvedélye a történetmesélés és a kreatív játékmechanikák ötvözése. A Freeride fejlesztése során láthatóan inspirálódtak olyan címekből, mint az Undertale vagy a Hollow Knight, mégis sikerült egyedi hangot megütniük. A Future Friends Games kiadóval karöltve egy olyan alkotást hoztak létre, amely egyszerre intim és univerzális, könnyed és mély. A játék vizuális és auditív világa, valamint a karakterek sokszínűsége mind azt sugallja, hogy a fejlesztők nem csak egy játékot akartak készíteni, hanem egy élményt, amely nyomot hagy a játékosban. És most induljunk el Proto oldalán, hogy felfedezzük, miről is szól ez a különleges utazás.
A Freeride középpontjában Proto áll, egy olyan karakter, aki egy vonatállomáson várakozik, amikor megjelenik Lepida, a Fate Train Express kalauza. Lepida nem mindennapi kalauz: telekinetikus erőket ad Protónak, és bevezeti őt a szellemvilágba, ahol furcsa statikus zavarok fenyegetik a rendet. A játék nem magyarázza meg, hogyan halt meg Proto, és ez szándékos. A halál oka lényegtelen; ami számít, az az, hogy mit teszel ebben a különös, antropomorf lényekkel teli világban, ahol nyúlfülű emberek és beszélő madarak keresztezik az utadat. A Freeride egy személyiségteszt, de nem az a fajta, amely száraz kérdőívekkel bombáz. Ehelyett egy kalandba csomagolja az önismeretet, ahol minden döntésed - legyen az tudatos vagy ösztönös - árulkodik rólad. A játék narratívája azonnal magával ragad. A szellemvilág tele van rejtélyekkel: mi okozza a statikus zavarokat? Mi történt Lepida múltjában? A karakterek, akikkel találkozol, mind saját befejezetlen ügyeikkel küzdenek, és te döntheted el, segítesz-e nekik. A történetmesélés erőssége a karakterek egyedi hangjában rejlik. Ott van például Karen, a delfin, aki a sztereotip „manager” frizurájával és modorával garantáltan mosolyt csal az arcodra, vagy Crad, a szörfös rák, akinek laza stílusa üdítő kontrasztot nyújt a játék komolyabb pillanataihoz. A párbeszédek életteliek, és a játék nem fél az érzelmek széles skáláját megmutatni – a szívszorító elutasítástól a váratlanul ostoba humor pillanatokig.
A Freeride emellett tele van pop-kultúrális utalásokkal is, amelyek finoman kacsintanak a játékosra. Egy Zoomies energiaital a Monster helyett, egy DDR gép a háttérben, vagy a tejes zacskók, amelyek egyértelműen a fejlesztők kanadai gyökereire utalnak. A játék világában felbukkannak más indie játékok ikonikus karakterei is, mint Papyrus az Undertale-ből vagy a Hollow Knight lovagja, ami egyfajta tisztelgés a közösség előtt, amely inspirálta a Freeride-ot. Ezek az apró részletek teszik a világot elevenné, és azt az érzést keltik, hogy a fejlesztők szívüket-lelküket beletették ebbe a projektbe. A Freeride nem hagyományos értelemben vett játékmódokat kínál, hanem egy összefüggő történetet, amelyet a döntéseid alakítanak. A játék négy felvonásra oszlik, és minden felvonás végén megjelenik a Látnok, egy titokzatos karakter, aki nemcsak a tudatos választásaidat elemzi, hanem a tudatalatti szokásaidat is. Például észreveszi, ha egy opció felett haboztál, mielőtt mást választottál, vagy hogy hányszor töltötted újra a mentésedet. Ez a mechanika egyedülálló, mert a legtöbb „döntéseid számítanak” típusú játék csak a felszíni választásokat mutatja meg - például hogy megmented-e A karaktert B helyett. A Freeride azonban mélyebbre ás, és szembesít azzal, hogy még a tétovázásod is árulkodik rólad.
A játék szabadságot ad, hogy úgy játssz, ahogy neked kényelmes. Szeretnél pacifista lenni, aki inkább ajándékokat osztogat és rejtvényeket old meg? Tedd azt. Vagy inkább rombolnál telekinetikus erőiddel? Az is rajtad múlik. A Látnok azonban emlékeztet: még az is választás, ha nem cselekszel. Ez a filozófia áthatja a játék minden aspektusát. Segítesz egy madárkarakternek, hogy megbirkózzon a szerelmi bánatával? Vagy figyelmen kívül hagyod, és a statikus zavarok megoldására koncentrálsz? Minden döntésed egy ecsetvonás a személyiséged portréján. A karakterekkel való interakciók során három válaszlehetőséged van: egyetértő, elutasító vagy semleges (három ponttal jelölve). Ez a korlátozott választási rendszer egyszerűnek tűnhet, de elég jól működik, mert Proto karakterét te magad töltöd meg élettel. A játék nem rólad, a játékosról szól, hanem Protóról, és ez a távolságtartás lehetővé teszi, hogy elmerülj a szerepben anélkül, hogy túl személyesnek éreznéd. A rövid játékidő - amely többszöri végigjátszással is csak néhány órát tesz ki – biztosítja, hogy a Freeride ne váljon repetitívvé, és minden újraindítás új perspektívát kínáljon.
A Freeride játékmenete az akció-RPG műfaj elemeit ötvözi egy fizikaalapú telekinetikus rendszerrel. Proto képességei lehetővé teszik, hogy tárgyakat mozgass, ajándékokat adj át, rejtvényeket oldj meg, vagy akár harcolj. A telekinézis kezdetben kissé nehézkes lehet, de a játék segít azzal, hogy a vezérlés mindig látható a képernyőn. Ez a fizikai alapú mechanika egyszerre áldás és átok: izgalmas, amikor egy tökéletes mozdulattal megoldasz egy feladatot, de frusztráló, ha a tárgyak nem úgy mozognak, ahogy szeretnéd. Idővel azonban megszokható, és a játékmenet gördülékenyebbé válik. A harc nem a játék középpontja, de amikor jelen van, épphogy kielégítő. A telekinézissel ellenségeket lökhetsz arrébb vagy akadályokat rombolhatsz le, ami dinamikus érzetet kölcsönöz a csatáknak. A rejtvények változatosak, és gyakran a környezet kreatív kihasználására ösztönöznek. Az egyetlen hiányosság az akadálymentesítési opciók hiánya. Egy dyslexia-barát betűtípus vagy a vezérlés újra konfigurálásának lehetősége nagyban javítaná az élményt, különösen azok számára, akiknek szükségük van ezekre a funkciókra. A játékmenet erőssége, hogy a mechanikák szorosan összefonódnak a narratívával. Minden cselekedeted - legyen az egy ajándék átadása vagy egy ellenség legyőzése - hozzájárul a sikeres eredményéhez. A Látnok által megfigyelt tudatalatti szokások, mint például a mentések újratöltése, különösen érdekesek. Az egyetlen probléma, hogy ha egy technikai hiba miatt kell újratöltened, az befolyásolhatja az eredményeidet, ami sajnos frusztráló lehet.
A Freeride technikai szempontból szerintem lenyűgöző, különösen a vizuális és auditív prezentáció terén. A grafika egyedülálló: a karakterek és tárgyak körvonalai szinte krétával vagy grafittal rajzolt hatást keltenek, ami egyszerre nosztalgikus és modern. A színek élénkek, a szellemvilág helyszínei pedig tele vannak apró részletekkel, amelyek életre keltik a környezetet. A karakterek feje felett megjelenő beszédbuborékok, amelyek a pillanatnyi érzelmeiket ábrázolják, remek vizuális ötlet, és segít abban, hogy azonnal kapcsolódj hozzájuk. A zene varázslatos, mintha egy Studio Ghibli-filmhez készült volna. A dallamok szeszélyesek, de a komolyabb pillanatokban mélységet és érzelmet közvetítenek. Egy különösen ötletes részlet, hogy a vonaton a zene tempója változik attól függően, hogy balra vagy jobbra haladsz. Ez az apróság tökéletesen példázza a fejlesztők figyelmét a részletekre. A karakterek hangjai – pontosabban azok hiánya – szintén hozzájárulnak a játék egyedi bájához. Minden szereplő (Proto kivételével) az Animal Crossingra emlékeztető, különböző tónusú pittyegésekkel kommunikál, ami egyszerre aranyos és karakteres.
A Freeride legnagyobb erőssége, hogy egyszerre működik személyiségtesztként és szórakoztató videojátékként. A történet önmagában is magávalragadó, és a szellemvilág rejtélyei elég izgalmasak ahhoz, hogy akkor is végigjátszd, ha nem érdekel ez az egész "tanfolyam". A játék arra ösztönöz, hogy őszintén játssz, és ne próbálj meg „tökéletes” válaszokat adni. A Freeride nem tökéletes. Az akadálymentesítési opciók hiánya és a telekinetikus mechanika kezdeti nehézségei kisebb bosszúságokat okoznak, de ezek eltörpülnek a játék erősségei mellett. Ez egy olyan alkotás, amely bátorságot mutat azzal, hogy újra formálja önmagunk koncepcióját, és egy szeszélyes, érzelmes, mégis elgondolkodtató kalandba csomagolja azt. Ahogy a Látnok mondja: „még az is választás, ha nem cselekszel.” Ez a gondolat végigkísér, és arra emlékeztet, hogy minden döntésünk - legyen az egy játékban vagy az életben - nyomot hagy.
Ahogy Søren Kierkegaard egyszer mondta: „Az életet előre kell élni, de csak hátrafelé lehet megérteni.” A Freeride ezt a bölcsességet játékos formában közvetíti, és miközben a szellemvilágban barangolsz, talán közelebb kerülsz ahhoz, hogy megértsd, ki is vagy valójában.
| Review score | |
| 8 | A Freeride egy egyedi koncepcióval rendelkező narratív központú akció-RPG, amely szórakoztató módon teszteli a személyiségedet egy varázslatos szellemvilágban. |