SWAT 4 nyomdokaiban...
Akik valamennyire is vonzódtak a komolyabb hangvételű taktikai FPS játékokhoz bizonyára hallottak/játszottak a SWAT vagy a Rainbow Six széria valamelyik részéről, részével. Ezek azok a játékok (legalábbis a korai R6 részek, Rogue Spear, Raven Shield főként), ahol muszáj volt koordináltan csinálnunk mindent ahhoz, hogy minél zökkenőmentesebben hozzunk rendet a káoszba. Speciel számomra a SWAT 3 és a 4 jelentette a habot a tortán, ők ketten voltak a legtöbbet játszott játékaim ebben a műfajban, így valamennyire a nosztalgia is előtört belőlem, amikor megláttam a Ready Or Not trailerjét. Maga a játék is kellemes csalódás volt esztétikát illetően, viszont jó pár lőtt sebe lett a játéknak, amit az Early Access indulása óta nem küszöböltek ki.
A játéknak egyedi sztorija van, mivel minden küldetésnek van egy összefoglalója, amiben sok segítséget is kapunk az elkövetőkről, a célterületről, milyen bejáratai vannak, hány emeletes, stb. Érdemes őket végighallgatni, mert még a viselkedésüket is leírják, így lehet számítani rá, hogy mennyire aktívak. Mindegyik küldetéshez vizuális és verbális segítséget is kapunk, ergo maradéktalanul fel tudunk készülni minden küldetésre. Miután eldöntöttük, hogy single vagy multiplayer játékot akarunk játszani, a californiai Los Sueños-i rendőrkapitányságon találjuk magunkat, ami egy kitalált változata a Costa Ricán található helynek. Az Early Access verziójához képest elég komoly ráncfelvarrást kapott és legalább egy küldetés elvégzése után bejárhatjuk szinte az egész kapitányságot. Elfoglalhatjuk magunkat a fogdáknál, kihallgató termekben, gyakorló pályán, a lőtéren tesztelhetjük a fegyvereinket, amit érdemes megtenni, mivel a játék eléggé bünteti a full-auto használatát, de ez inkább pszichológiai alapú hadviselés a fejlesztők szemszögéből, mondván ne John Wick styleba lőjjünk le mindenkit, hanem metodikusan, megfontolva hajtsuk végre az összes letartóztatást, mivel számít, hogy mi lőttünk előbb vagy az elkövető. Végezetük pedig az öltözőkben (és a fegyverraktárban is) átszabhatjuk felszerelésünket, aminek módosítása nélkül neki se kezdjünk a küldetésnek, mivel mindegyik más geart igényel.
Jelen pillanatban a játék igencsak megköveteli a kiválóan koordinált akciót, szóval még kisebb a hibatűrési ráta, mint a SWAT vagy a korai R6 játékokban. Ezzel is gyanítom azt akarták szimbolizálni a fejlesztők, hogy minden emberi élet számít, és hogy a lehető legnagyobb komolysággal induljunk neki a küldetésnek, mivel emberi életek forognak kockán. A singleplayer módban ez igen csak jól van megvalósítva, ugyanis az általunk alkalmazott tisztek mentális és fizikai egészségi állapotát is figyelembe kell venni, amikor eldöntjük kit viszünk magunkkal a sas fészekbe. Ez biztosan sokaknál már túlzásként titulálják, ami részben igaz is meg nem is. Egyrészt a játék egy bizonyos játékos rétegnek szól, akik imádták a SWAT szériát, illetve a taktikai shootereket, más részt meg igényli a megfelelő döntés hozást a kritikus pillanatokban, ami viszont egy egész jó erény, ugyanis rengetegszer fordul elő, hogy nem mindig a gáz vagy a villanó gránáttal való behatolás a legjobb megoldás. Felszerelést tekintve el leszünk látva bőven, mivel 14 féle rifle, 10 SMG, 5 shotgun, 8 pisztoly áll rendelkezésünkre, emellett eldönthetjük milyen anyagból legyen a golyóálló mellényünk (ez határozza meg mennyi cuccot tudunk magunkkal vinni), milyen kiegészítőket akarunk rakni a sisakunkra illetve a fegyvereinkre és nem utolsó sorban több féle taktikai kütyü közül is válogathatunk, mint pl. a Tükörpisztoly, amivel be tudunk nézni az ajtók alá.
Grafikát tekintve a játék itt is kimagasló, mivel minden küldetés hangulatos lett, és még technikai szempontból is jó lett, mivel az öreg VGA-mon is elfut 50 FPS körül medium beállítások mellett. Hangzás ügyileg se panaszkodhat a játék, könnyen meg lehet állapítani, hogy az adott hang honnan jött, illetve mélységi hangzást is sikerült megoldaniuk, ami sok játékban nagy probléma. Ami még külön tetszik a játékban az a zene, mivel a sejtelmes, olykor már nyomasztó hangulat nagyon passzol a rendőrkapitánysághoz. Ami talán egy kicsit lehangoló az a küldetés közben, amikor tűzpárbajba keveredünk, akkor egy elég bugyuta beat szól, ez megmondom őszintén engem inkább idegesít, mint sem hogy az adrenalin szintemet csavarná feljebb, örültem volna neki, ha lenne külön opció a kikapcsolásához.
Ami talán számomra nem jön be a játékkal kapcsolatosan az az ellenség viselkedése. Valamiért olyan érzésem van, hogy a devek szándékosan hagyták a maximumon a szabályzót, mivel amikor az AInak lehetőségében áll aimbotozni, megteszi hezitálás nélkül és az emberi reakció idő ehhez képest édes kevés, bármennyire is profi játékosról beszélünk. Ezt jó lenne, ha lehetne valamennyire szabályozni, mivel az emberekbe megvan az a késztetés, hogy mindig a maximumot érje el az adott pontrendszer alapján, ami a C besorolástól az S-ig terjed. Természetesen ettől függ az is, hogy AI társaink mennyi tapasztalati pontot kapnak, így értelemszerűen mindenki próbál a legjobb teljesítményét nyújtani egy küldetés során.
Összesítve a játékot a Ready Or Not egy igen csak jól összerakott taktikai shooter, ami hűen tiszteleg a SWAT széria előtt és ezzel mondván tovább viszi a fáklyát, ami már elég régóta kialudt. Ugyan van más játék is, ami próbálta újraéleszteni ezt a műfajt (Zero Hour), ugyan nem ennyire részletesen, de azért egy egész jó próbálkozás volt részükről. A nagy kérdés, hogy a játékhoz fog-e még jönni tartalom, mivel a játék nem hosszútávra lett tervezve, bár ígérték, hogy lesz PvP része is a játéknak, de nem látok sok esélyt arra, hogy évekkel később is játszani fogják a játékot emiatt. A játék ára viszont túl sok ahhoz képest, amit a játék nyújt a játékosoknak tartalom terén, ráadásul a nehézségi szint hiánya miatt a csaló AI-k miatt lehet csak a játékot kinyújtani, újrajátszhatóság szempontjából viszont nem annyira változatosak a küldetések, hogy többször is élvezetes legyen azt végigvinni.
| Review score | |
| 8.4 | Esztétika, gunplay, realitás. Megvan mindene a játéknak, hogy hű utódja legyen a SWAT szériának, bár van jó pár problémája így is a játéknak, de kiváló időtöltés nosztalgiázás szempontjából. |