Sanguivore: Twenty Below - Előzetes

Kétségtelenül a legszórakoztatóbb közös játékok valamilyen módon kapcsolódnak a horror zsanrához. Rettegni a játékokban szórakoztató, együtt pedig rémesen jó élmény. Az állandó adrenalin, a vérünk pezsgése a sötét folyosókon ólálkodó rondaságok kerülgetése közben, és mindezt megoszthatjuk a haverokkal, akik vagy hozzánk hasonlóan nyuszik és minden reakciójuk hasfalszaggatóan vicces futás és ordítozás, vagy hollywoodi popcorn mozikat megszégyenítő bosszú akciókat eszelünk ki, hogy legyőzzük a játékot. Persze pont ezért, hogy a rettegés fennmaradjon, de közben mint játék is releváns maradjon, ezek a programok megmaradnak a puzzle zsanránál. Mostani játékunk egészen konkrétan a szabaduló szobák koncepcióját ülteti többszereplős horror környezetbe, és bár a fejlesztés még nagyon gyerekcipőben jár, az már tisztán látszik, hogy itt valami nagyon érdekes dolog van készülőben.

Vérszívók vadászterepén

Kidolgozott történet jelenleg nincs, legalábbis nincsen elmesélve, pedig a Sanguivore egy hollywoodi horrornak megfelelő nyitánnyal kezd, és ezt a hangulatot fenn is tartja a jelenleg elérhető tartalmakban. Egy kisvárosban vérszívó fenevad rendez kegyetlen vérontást, elsőre szigorú tekintetű, de bársonyos hangú kopasz férfiként jelenik meg egy bottal a kezében. Ám az ámokfutása bebizonyítja, hogy rettentően erőszakos és éhes vámpír valójában, és a város igazi pokollá változik. Hullák mindenütt, a tehetetlen menekülés nyomai, kétségbeesett és céltalan ellentámadások romjai, és persze több liter vér. A város elbukott.

Karakterünk a város rendőrőrsén ébred egy cellában, odakint a vámpír már totális mészárlást rendezett, és most elégedetten járőrözve kutat további élők után. Az itt magukhoz térő játékosoknak az első feladata, hogy kijussanak a cellából, ehhez egy rögtönzött zártörő pecek ad segítséget. Aztán megtaláljuk az első nyomokat és az első tárgyakat, melyek rendeltetési céljáról még csak találgatni tudunk, aztán kilépünk az ajtón, és kezdődhet a rettegés.

A Sanguivore: Twenty Below egy szabadulószobás puzzle horror, ahol a fent leírt köntösbe csavart alapszituációba keveredő játékosok próbálnak kijutni a sötét pályákról, miközben ott lohol a nyomukban a gyilkos. Mint szabadulószobás veterán, sok újdonságot nem találunk a puzzle feladványokban, ám a nehezített, labirintus szerű terep, illetve a folyamatosan problémát okozó ellenség bőven ad okot a fejtörésre. 

Puzzle és vér

A legtöbb feladvány nem követel meg túl nagy erőfeszítést, a probléma inkább a kirakósok egyes elemeinek felkutatása, a pálya felfedezése, és egy terv kieszelése illetve kivitelezése, hogy megmeneküljünk. Az első pályáról több módon is ki lehet jutni, teljesen ránk van bízva, hogy melyik lehetséges forgatókönyvet szeretnénk megkísérelni. Ehhez fix feladatok párosulnak, azok eléréséhez pedig több akadály is elénk kerül a pályán. Egy elrejtett kulcs, egy hiányzó gyújtógyertya, egy ismeretlen kód, mindenféle és fajta továbbjutási lehetőséghez szükséges valamilyen kulcs elem fellelése és helyes használata. A kijutást garantáló utolsó feladat teljesítésével megnyílik a menekülés útja, már csak ki kell gyalogolnia rajta a játékosoknak.

A gond csak az, hogy a vámpír ott lohol a nyakunkban. A szemétláda csak akkor sétálgat, ha megérzi a szagunkat, egyébként valahol láthatatlanul figyel és fülel. Minden cselekvésünk zajjal jár, és egy-egy óvatlan mozdulattal keltett hangzavar azonnal odacsalogatja a gyilkost. Ha ez nem lenne elég, a karakterünk a sok futástól, vagy a félelemtől olyan szívdobogást kap, amit a vámpír képes meghallani, így hiába bújunk el egy biztosnak vélt zugban, a szörny a szívverésünk hangját követve tép ki minket rejtekünkből. Ha elkap, vége a dalnak, csak a csapattársaink kaparhatnak össze bennünket, vagy ha mázlink van, van a közelben egy segélycsomag, amivel saját magunkat is felkaparhatjuk. Ám minél többször esünk el, a felkelésig lehetséges idő annál kevesebb, míg végül kimúlunk, és kiesünk a játékból.

Hagyma

A vámpír ellen viszont nem vagyunk totálisan védtelenek. Mivel az öreg bottal jár, így mikor megjelenik, simán le tudjuk szaladni, csak az a fontos, hogy legyen tervünk a lerázására. A legfontosabb azonban, hogy csapdát is állíthatunk neki tükrök segítségével, amivel megsebezni ugyan nem tudjuk, de megakadályozhatjuk hogy a torkunkból lakomázzon. Ez a macska-egér harc állandó küzdelmet ígér, és közben persze össze kell dolgoznunk, hogy legyen is esélyünk kijutni. Minél kevesebb játékos vág bele a pályába, annál nehezebb a feladat, így érdemes minél több emberrel próbálkozni. És mivel a vámpír hallja a játékbeli beszédünket is, a teljes élményért cserébe mindenki játékon belül próbáljon kommunikálni, úgy az igazán para.

Bár ez a koncepció és játékmenet szórakoztatónak hangzik, és kétséget kizárólag az is. Ám a fejlesztés még nagyon gyerekcipőben jár, ami technikai oldalról mutatkozik meg csak igazán. Temérdek bug és érthetetlen fagyás tesz keresztbe az önfeledt játéknak, amit már csak tetéz pár grafikai bug és irányításbeli kényelmetlenség. A menü felépítése például nagyon kellemes, míg a játékon belül felfoghatatlan, hogy miért ennyire buta és kényelmetlen bármit is csinálni. A kamera a mozgásunk közben úgy mozog, mintha egy óceánon hánykolódó hajón lennénk, nem csak fölösleges, de idegesítő az egész, és semmi opció nincs arra, hogy ezen kalibráljunk a beállításokban. 

A hibákon felül természetesen vannak tartalombeli hiányosságok is, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy a fejlesztők által mutatott eltökéltség, és a nagyon aktív kommunikációjuk nem ad okot aggodalomra, sőt, egészen csábítóvá teszik a játék jövőjét. Már a menüben temérdek olyan funkciónak látjuk a helyét, melyet ugyan még nem érhetünk el, de már vastagon szedett vörös szöveg hírdeti, hogy itt bizony komoly bővítések várhatóak. Ugyanez igaz a pályákra, az első és második, jelenleg elérhető pályák már így is egész jók, de még többet ígérnek a fejlesztők. A pályák ráadásul a hírek szerint egy összefüggő cselekmény láncolataiként fognak megjelenni, ami talán valami történet kibontakozását is jelentheti. 

Ajánló

A lényeg tehát, hogy a Sanguivore: Twenty Below még nagyon korai fázisban van, hogy ítélkezni lehessen felette. A hiányosságai és idegesítő technikai hibái mérgelődésre adnak okot, ám a pofás pálya, az akár órákig is eltartó meccsek, illetve a beígért és tisztán jelzett közelgő bővítések reménye is egy nagyon pozitív képet festenek a játékban rejlő lehetőségekről. Megéri már most kipróbálni? Ha türelmesek vagytok, és vagytok legalább négyen a feladatra, akkor igen. Egyedül semmiképp ne vágjatok bele, mert közel játszhatatlan magányosan a játék (de legalább jó fejek a fejlesztők, és erre fel is hívják a figyelmet). Nagyon várjuk, hogy merre fog fejlődni a Sanguivore: Twenty Below, ha ügyesek a srácok, akkor ebből 2024 nagy co-op dobása is lehet. Meglátjuk.



Összes oldalmegjelenítés