Imádjuk a stratégiai játékokat, de még inkább oda vagyunk a nyugis, békés, de cserébe komplex és látványos városépítős játékokért. Amikor nem az a cél, hogy hatalmas seregeket kovácsolj, és tűzbe és vérbe fojtsd a tájat, hanem csak annyi, hogy derék, dolgos embereknek segíts új otthont teremteni. Legékesebb példája, hogy ez hogyan működhet jól, a Settlers sorozat. Annyira jól ment a szekér a témának, hogy a sorozat 9 részt élt meg, habár az utolsó rész körül nem kavarodódott fel az érdeklődés pora. Azóta nem is jött új Settlers. Szomorúságra azonban semmi ok, ugyanis az Envision Entertainment fejlesztése és kiadása alatt újra fejest ugorhatunk a kolónia építés minden szépségébe, ráadásul a csapat tagjai közt túlnyomó részt olyan fejlesztők dolgoznak, akik a Settlers sorozatban is szorgoskodtak.
Egy új világ
Történet nem jár a játék jelenlegi verziójához, pedig nagyon sok potenciál lenne egy narratívában, megismervén a népünket, hogy hogyan keveredtek az új föld partjaira. Egyelőre mellőznénk kell a sztorit, így a képzeletünkre van bízva, hogy a majd 500 telepes roppant bárkája honnan és miért szelte át a tengert, és kötött ki az elénk táruló gyönyörű vidék partján.
A tutorial egy küldetések és kötelezettségek nélküli meccs, ahol az egyetlen cél, hogy egy kis súgó lista alapján minden alapvető és létfontosságú épületet megépítsünk, megtapasztalva így a játék alapjait, a játékmenetet, és a megépíthető épületek funkcióit. Első ránézésre a felépíthető város elemeiből nincs olyan meggyőző mennyiség betárolva, mint ami elismerésre adhatna okot, de korai még véleményt alkotni, ugyanis a játék során pontosan ennyi elemből fogunk roppant városokat, vagy falvak hosszú láncolatát felépíteni.
A kezdetek kezdetén szó szerint a civilizációnak nyomát sem látni a tájon, csak a part mellett pihenő bárkánk vet árnyékot az új földre. A bárka színültig van rakva alapanyagokkal, és munkára kész emberekkel, gyakorlatilag egy kezdeti tőkét és biztonságot jelentő központja a kolonizációnknak. Így aztán nem kell rögtön az emberek kényelmével és lakhatásával foglalkoznunk, helyette elkezdhetjük kiépíteni a nyersanyag gyűjtéshez szükséges láncolatot. A tájon erdők, sziklás hegyoldalak, fémeket rejtő hágók és megművelhető mezők terülnek, és csak arra várnak, hogy a népünk a hasznára hajtsa az itt megbúvó javakat.
Amint lerakunk egy favágó kunyhót, a bárkából csak úgy özönlenek az emberek. Egy részük ásóval indul útnak, hogy kiássák az új épület alapját, mögöttük az alapanyagokat szállító emberek lépdelnek, és megint mögöttük az építők zárják a sort. Azt az első percekben megtapasztalhatjuk, hogy a népünk dolgos, szorgos, gyors és hatékony, nem kell őket külön utasítani semmire, mert önállóan intézkednek, ha feladatot látnak elvégezetlenül. Amint kész a favágó kunyhó, máris megjelenik pár favágó, és elkezdik a környező erdőket megritkítani. Hogy ne kurtítsák meg az egész tájat, építhetünk melléjük egy erdő gondozó kunyhót is, ahol a fák pusztítása helyett fákat ültetnek, biztosítva a hosszútávú utánpótlását az értékes építőanyagnak.
Dolgos szorgos polgárok
Ugyanez a kőfejtő, a fém bányászat, a gyűjtögetők és a vadászok kunyhója is. Amint felépülnek, a bárkán pihenő emberek azonnal munkába állnak, és buzgón begyűjtik a közelben lévő nyersanyagokat. Ezeket aztán további épületek segítségével dolgozhatjuk fel, a kőfejtőből a kővágóhoz vihetik az emberek a nehéz tömböket, a fémet a kovácshoz, a húst és bogyókat a szakácsoknak. Aztán persze építhetünk hatalmas területet lefedő farmokat is, ami még több ételt biztosít az emberek számára. Ezt az ételt piacok építésével oszthatjuk szét a nép között, de ha építünk egy fogadót, az felvásárolja az élelmiszer egy részét és ott szolgálja fel az éhes embereknek.
Minél inkább gyarapítjuk a városunkat újabb és újabb funkcionális épületekkel, annál komplexebbé válik az egész nép élete, ám ez minket egyáltalán nem kell hogy zavarjon. Sőt, mivel az emberek teljesen önállóak, és a dolgukat nagyon logikusan és szorgosan teszik, azért a mi egyetlen feladatunk a város kiépítésének és hatékony elrendezésének a biztosítása és felügyelete. Néha persze bele kell szóljunk egyes mesterek munkájába, például ha tudjuk, hogy hamarosan nagyipari mennyiségű fémet akarunk bányászni, akkor a kovácstól nagy mennyiségű csákány szállítmányt kérünk. De ha a városunk védelmében emelnénk őrségeket, barakkokat, akkor fegyvert és páncélt kell mívelniük. Ezek a kis mikromenedzsmentek sokban színesítik a madártávlatból szemlélt kolónia életének megfigyelését.
A játék tutoriálját követően több féleképpen kezdhetünk bele a mókába, úgymond szituációs küldetéseket indíthatunk, melyeknek más és más a végcélja. Egyik esetben a közeli vadaktól kell megvédenünk az új kolóniát, vagy egy közelben lévő civilizációt kell furfangos módokon hozzácsatolnunk a saját városunkhoz. Van itt pár érdekes feladat, de céltalanul építgetni is lebilincselő ebben a játékban.
Ám de Early Access lévén akad hiányosság rendesen. A játékmenet már így is nagyon jó, ez tény, de olyan quality of life hiányosságokkal találkozhatunk, ami ugyan nem öli meg a játékélményt, de hosszú órákat felemésztő játék után kifejezetten bosszantó. Ilyen az áttekinthető adatfelület hiánya. Ugyan a képernyő tetején látjuk a készleteinket és népünk szétoszló számait, de ez vajmi kevés, hogy ha a városunk már egy egész vidéket lefed, és mi mikromenedzselni szeretnénk a nép gyarapodását, megosztását feladatonként, vagy a megfelelő ellátását egy következő projektnek. Hiányolok kultúrális, és a nép jólétét és kényelmét biztosító lehetőségeket, mert hát értjük mi hogy egy kolóniát felhúzni dolgos meló, de ha már készen van, akkor ne legyen vége a játéknak, hanem alakíthassuk kicsit a népünk jól megérdemelt kényelmét is. A Black and White 2 csinálta ezt nagyon jól, lehet tőlük tanulni.
Ajánló
A Pioneers of Pagonia egy remek kolónia építős játék, viszont fontos megjegyezni, hogy csak építős, és nem menedzselős. Madártávlatból szemléljük a népünk buzgó munkáját, de megmaradunk a nagyobb kép rendezgetésénél, az operatív teendőket pedig meghagyjuk az emberek számára. Ez valahol nagyon nyugis és kellemes játékmenetet biztosít, ám hosszú távon gyötrelmesen kiált további lehetőségek, mélyebb mikromenedzsment opciók után. Aggodalomra viszont nincs ok, a játék még Early Access, és ha még lehet is hova fejlődnie, már a mostani állapotában is egy kellemes, órákra lebilincselő játék. Aki szereti a hasonló témájú kalandokat, annak mindenképp megéri ránézni.